Bodolló elfeledett történetét kutatja

A fiatal történész négy évvel ezelőtt, még középiskolás korában kezdte a kutatásokat. „2014-ben kezdtem foglalkozni Bodolló történelmével. Weboldalt szerettem volna létrehozni, de közben érdekes történelmi adatokra bukkantam, és újabbnál újabb dolgokat akartam megtudni. Ikrényi Imre önkormányzati képviselő megmutatta a település egyik régi pecsétjét, és ez nagy lökést adott” – magyarázta Kováč. Kutatásait Kassán, az Állami Archívumban kezdte, a későbbiekben Egerben, a Heves Megyei Levéltárban, majd Budapesten, a ma már nem létező bodollói kastély utolsó tulajdonosainál kereste a válaszokat kérdéseire. „Az elmúlt négy évben egyebek mellett Kis- és Nagybodolló templomairól, temetőiről, címereiről vagy az egykori bodollói kastély tulajdonosairól találtam érdekes információkat, de egy olyan dokumentumot is felfedeztem, amely a település első írásos említését tartalmazza” – magyarázta a fiatal történész. Kováč kutatásaiból kiderül, Bodolló akkor élte a virágkorát, amikor még két különálló községként működött, vagyis az 1400-as évektől az 1800-as évek végéig. A település igazi kulturális fellendülése a 19. század második felére tehető. „Miután 1986-ban Bodollót Szepsihez csatolták, a község múltja feledésbe merült. Sajnos a város 28 éven át nem helyezett kellő hangsúlyt a városrész fejlődésére és kultúrájának ápolására, ezért a bodollói közösség lassacskán széthullott. Úgy gondolom, ha a lakosokat újra megismertetem múltjukkal, visszaadhatom nekik az elveszett identitásukat. Véleményem szerint az javíthatna a városrész helyzetén, ha a városvezetés egyenrangú partnerként kezelné Bodollót. Annak viszont nagyon örülök, hogy településünkbe végre újra élet költözött” – nyilatkozta lapunknak Kováč Imre. Hozzátette, decemberi előadása a visszajelzések szerint annyira jól sikerült, hogy akár szlovák nyelven is megismételné.

„Nagyon jó lenne, ha a környező községek követnék Bodolló példáját és kutatnák múltjukat. Néhány település már megtette az első lépéseket, például Csécs már kiadott egy kötetet a település történelméről” – zárta Kováč.