Bényben, Kisgyarmaton őrzik a házi rétes titkát

GULYÁS ZSUZSANNA

A bényi kézművesház által hirdetett rétessütő versenyen a résztvevők átlagéletkora hatvan körül volt. A fiatalabbak kíváncsisággal vegyes áhítattal figyelték gyakorlott mozdulataikat. Többen közülük azért érkeztek, hogy ellessék a titkot, ami egykor generációról generációra öröklődött. „Hogy mi a jó rétes titka? Minimum hatvan év és egy kazalnyi unoka” – összegezte summásan az egyik résztvevő. A bényi kézművesház udvarán kilenc órától izzították a kemencét és a sparhelteket, ahonnan délután kettőig finomabbnál finomabb rétesek kerültek elő. A bényi, kisgyarmati és érsekújvári versenyzők hagyományos és különleges ízekkel kényeztették a résztvevőket, akik túrós, darás-meggyes, tökös-mákos, káposztás és húsos rétest is kóstolhattak.

Műkörmökkel nem érdemes nekifogni

Kecskemétről, Budapestről, Budakalászról, Szentendréről, Dorogról is érkeztek érdeklődők. A fiatalabbak csodálattal, az idősebbek és a zsűri árgus szemmel figyelte a versenyzőket. „90 dekagramm liszt, egy tojás, három evőkanál ecet, két ujjnyi disznózsír, só és nagyjából fél liter tej vagy savó” – sorolta a hozzávalókat a bényi csapat, ahol az asszonyok – Diósi Teréz, Diósi Ágota, Diósi Rózsa és Ecsek Judit – felváltva verték a tésztát, amit két egyenlő részre osztva pihentettek a felmelegített zománcozott edény alatt. A fehér abrosszal leterített, liszttel meghintett asztalt körbeállva ketten nyújtották a tésztát. Arról, hogy nyújtani kézfejjel vagy ujjbegyekkel érdemes-e, kisebb vita kerekedett, abban viszont megegyeztek, hogy hosszú műkörmökkel nem érdemes nekifogni. Az elnyújtott tészta asztalról lelógó széleiből a legtöbb helyen darás batyu készült. „A maradék tésztát összedolgozták, darával töltve feltekerték és leggyakrabban köménymagos levessel tálalták” – jegyezte meg Sumina Erzsébet, a kétfős érsekújvári csapat tagja. Társa a bényi származású Szabó Katalin volt.

Amíg csepegni kezd

az eresz

A kisgyarmati csapat vezetője, Mészáros Júlia is gyakorlott mozdulatokkal nyújtotta és sodorta a rétest. A kisgyarmati csapat tésztájába disznózsír helyett olaj került. „Az olajat a nyújtásnál sem szabad sajnálni. Ha folyamatosan kenegetjük, kevésbé szakad” – árulták el a kisgyarmatiak. „Nagyanyám azt szokta mondani, hogy a tésztát addig kell verni, amíg csepegni kezd az eresz. Ez annyit jelent, hogy amíg az izzadságtól gyöngyözni kezd a tésztát gyúró asszony homloka” – tette hozzá egy résztvevő. Az elkészült réteseket egy háromtagú zsűri bírálta. Az ítészek úgy döntöttek, az első díjat a kisgyarmati csapat epres-túrós rétesének ítélik oda. A második helyre a bényi csapat húsos és tökös-mákos rétesét, a harmadik helyre az érsekújváriak meggyes-dióst sorolták.

Túrós rétes mint helyi specifikum

„A zsűri dolga most tényleg nehéz volt, hiszen számtalan hagyományos és kevésbé szokványos ízvariációt kellett végigkóstolniuk. A cél tulajdonképpen nem is a versengés, hanem a tradíciók felelevenítése volt. Két éve film készült a kurtaszoknyás lakodalmakról. Ennek egyik mozzanata volt a rétessütés, mint helyi specifikum. Ezt a kihalóban levő hagyományt szerettük volna feleleveníteni az akcióval” – mondta Koczka Katalin, a bényi kézművesház vezetője. A szervezésben részt vett a kézművesház Ügyes kezek klubja és a helyi Csemadok is. Egy kisgyarmati vállalkozó túróval és tejföllel, egy bényi vállalkozó üdítővel támogatta a rendezvényt. „Sajnos egyéb támogatást nem sikerült szereznünk. A községtől kapott egy évre szóló támogatás egy ilyen akció költségeinek csupán negyedét fedezi. Ezért azt fontolgatjuk, hogy egy polgári társulást alapítunk. Így talán könnyebben jutunk pályázati pénzhez. A rétessütő versenyből ugyanis – az András-napi kolbászfesztiválhoz hasonlóan – szeretnénk hagyományt teremteni” – jegyezte meg a kézművesház vezetője.