Benézett a Tisza a házba

Máskor gépkocsival járnak az üdülőjükbe a becseiek, most legfeljebb kajakkal lehetett odajutniA szerző felvételeiAz egyik garázsnak csak a teteje látszott ki, a másik ház falát az ablakpárkány magasságában nyaldosta a víz.

Óbecsén nem kell félni

A beázott téglafalon jól láthattuk, nemrég még majdnem egy méterrel magasabb volt a vízszint.

„Óbecsén nem kell félni az árvíztől, a hetvenes években felújították a gátakat, az árterület a másik oldalon van. Vannak olyan helyek, ahol az emberek engedély nélkül építkeznek, és azt idővel legalizálják. Elsősorban ezek a területek vannak veszélyben” – tudtuk meg Bolya Andrástól, a polgármester mezőgazdasági tanácsosától.

Annál több gondot okoz a belvíz. A Pik mezőgazdasági üzemnek mintegy kétezer hektárnyi területe volt víz alatt, vagy annyira sáros, hogy művelhetetlenné vált.

„A cég nagy borsótermelő, elsősorban az orosz piacra szállít, de a víz miatt most a tervezett ezerhektárnyi borsóveteményből nem egészen hatszázat tudunk csak ültetni. Kiesés van szója- és kukoricavetésben is. A kormányhoz fordulunk, hogy kártalanítsák a termelőket” – tette hozzá a tanácsos.

A téglában nem tett kárt

A Bolya András tagja annak a bizottságnak, amely a lakóházakat ért károkat méri fel.

Az Óbecséhez tartozó Péterréve helység alacsonyabb területen fekszik, ott a pincékbe jutott be a víz.

Az is gondot okoz, hogy a lakosság többnyire nem téglaépületekben, hanem a kevésbé ellenálló, vert falú házakban lakik.

Az óbecsei töltés mögötti területen soha nem engedélyezték az építkezést, az ott víz alatt álló épületeket főleg Milosevics elnöksége idején állították fel, amikor a helybeliek szerint „mindent lehetett csinálni, csakhogy a nyugalom megmaradjon az országban”.

Közömbösség a veszélyben

Óbecsén közvetlen árvízveszély nem volt, ott a legmagasabb vízállás idején is egy méterrel magasodott a Tisza fölé a várost védő töltés.

Ám néhány kilométerrel lejjebb már sokkal rosszabb volt helyzet, ott nem voltak felújítva a gátak, és a még Mária Terézia idejében épült védművek állják ma is a folyam nyomását.

Azokon a helyeken nagyon is szükség volt az árvízvédelmi munkákra, a homokzsákolásra, nyúlgátépítésre.

Olyan település is akadt, ahol a helyi lakosok nem igazán vették ki a részüket a védelmi munkákból, azt inkább a katonákra és a tűzoltókra hagyták.

A vajdaságiak hozzáállásának egyik oka a szerbiai háború lehet, mely annyira közömbössé tette az embereket a közügyek iránt, hogy most sem érezték kötelességüknek védeni a falujukat.