Beíratási támogatás az adományainkból is

Az ünnepség résztvevőit Duray Rezső, a célalap vezetője, az MKP járási elnöke és Pozsony megyei képviselője köszöntötte, ismertetve, hogy a járásban idén harminckét elsős (a járásbeli új kisdiákok 13,9 százaléka) kezdte tanulmányait magyar alapiskolában. Ünnepi beszédet mondott Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője, a Csemadok Szenci Területi Választmányának elnöke. Szólt az egybegyűltekhez Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is. A gyerekek iskolánként külön-külön műsorral mutatkoztak be, majd a szövetség titkára, Csáky Csongor közreműködésével a szülők átvehették az egyszeri támogatást. A beíratási programról Halzl Józseffel beszélgettünk.

Milyenek a beiratkozási támogatással kapcsolatos eddigi idei tapasztalatok?

Mintegy negyven helyen ezekben a hetekben zajlott vagy folyik az ösztöndíjak átadása. Akárcsak az előző két évben, idén is csaknem kétezer gyermek kapja meg a támogatást. Ez a Rákóczi Szövetség akciója keretében azoknak jár, akik magyar iskola első osztályába íratták gyermeküket. Ipolyságtól (a várost is beleértve) keletre és a nyugati szórványvidékeken teljes körűen, más területeken pedig azok számára hirdettük meg ezt az ösztöndíjat, akik nagycsaládosok, vagy akiknek más településre kell naponta bejárniuk, hogy magyar iskolába járathassák gyermeküket. A családok részéről érdeklődés mutatkozik; nagyon kis számban vannak azok, aki nem éltek, élnek a lehetőséggel. Az átadás alkalom arra is, hogy megbeszéljük a magyar iskola helyzetét.

Miként alakul a források kérdése?

Egyelőre a magyar civil társadalomra alapozunk: szervezetek, polgári körök, magánszemélyek, alapítványok adományaiból gyűjtöttük össze azt a csaknem 20 millió forintot, amelyből szükséges volt végrehajtani a programot. A magyarországi helyzet, a megszorító intézkedéseknek a háztartásokra gyakorolt hatása miatt egyre nehezebb összegyűjteni a pénzt. Éppen ezért arra gondoltunk, jövőre megpróbáljuk az egészet egy határokon átnyúló, közös akcióvá fejleszteni, vagyis azok a magánszemélyek vagy alapítványok, akik és amelyek Szlovákiában a magyar iskola ügyét fontosnak tartják, maguk is járuljanak hozzá a pénzügyi alaphoz. Ez azért is jó volna, mert mindnyájunk számára bizonyítaná, hogy létezik egy országhatárokon átívelő szolidaritás, összefogás.

Miért van földrajzi differenciálás?

Ez a forrásproblémákkal függ össze. Arra gondoltuk, ha nem tudunk négyezer gyermeknek megfelelő 40 millió forintot összegyűjteni, csak a felét – sőt, idén már enynyit sem –, akkor valamilyen módon differenciálni kell. Úgy véljük, a szociálisan, gazdasági szempontból hátrányosabb helyzetben lévő közép- és kelet-szlovákiai területet, valamint a szórványvidéket teljes körűen vonnánk be a programba< nyugaton, például a csallóközi és az érsekújvári régióban pedig azt vesszük alapul, hogy kik azok, akiknek akár többletkiadást, plusz feladatot jelent a magyar iskolába járás, vagy kik nagycsaládosok. Természetesen szeretnénk, ha az ösztöndíjprogramot ki lehetne szélesíteni. Úgy érzem, ehhez megvan a fedezet, hiszen a kedvezménytörvény értelmében minden magyar iskolába járó gyermek jogosult az oktatasi-nevelési támogatásnak az igénybe vételére. Sajnos, szlovák–magyar viszonylatban ez a cél nem tud úgy megvalósulni, ahogy a törvény előírta.

Korábban próbálták megszólítani a szlovákiai magyar civil társadalmat is. Ezzel a kezdeményezéssel hol tartanak?

Elindul valami szép lassan. Szencen például már az ösztöndíjaknak egy jelentős hányadát az egyik magyar vállalkozó adománya tette lehetővé. Például Ipolyságon is a Nagykürtösi járásban is vannak ilyen adományok, s a szlovákiai református egyház is elindított egy gyűjtőakciót részben külföldi református szervezeteknél, részben idehaza. Reméljük, ez a hazai forrás erősödni fog. Azt hiszem, nincs meg a kellő tradíciója annak, hogy magánszemélyek és szervezetek egy ilyen fontos közügy érdekében adakozzanak. Ebben a tekintetben forrásokat jelenthet az is, ha a szlovákiai állampolgárok fokozott mértékben ajánlják fel jövedelemadójuk két százalékát. Pozitív módon tudnának támogatni olyan civil szervezeteket, amelyek értékes munkát végeznek anélkül, hogy áldozatot hoznának. Jártam a szenci magyar gimnáziumban. Nagy örömömre megújult, újabb tagokkal bővült a Rákóczi Szövetség iskolai szervezete, amelynek egyébként egy Rákóczi Ferenc nevű diák a vezetője. Feltettem a kérdést, ki az, aki lemondana egy fagylaltról ezért a szép ügyért, és mindenki feltette a kezét. Csak ezt meg kell szervezni, végre kell hajtani.

Kik karolhatnák fel ezt az ügyet?

Sokan. Ha úgy tetszik, minden civil szervezet. Első helyen most a Csemadokot említeném, amelynek új vezetőségével e téren intenzív együttműködésben egyeztünk meg. A Csemadok és a Rákóczi Szövetség pár hónappal ezelőtt született együttműködési megállapodása az elsők közt említi a beíratási programban való aktív közreműködést. Természetesen, a szülői szövetség szervezeteitől is elvárható az együttműködés, hiszen éppen azokat a szülőket tömörítik, akiknek a gyermekei magyar iskolába járnak.

Említette a református egyházat is. Az egyház által összegyűjtött adományokat is osztottak idén, vagy ez csak jövőre esedékes?

Egyelőre annyi történt, hogy a magyarországi református egyháznak egy fontos gyülekezete, az elsősorban erdélyiekből álló budapesti Reménység Szigete Gyülekezet támogatását a rozsnyói református iskola tanulói számára osztottuk szét. A kelet-szlovákiai Vajánban is van református iskola, ott viszont az ausztráliai reformátusok adományát adtuk át. Még várat magára, hogy a szlovákiai magyar reformátusok is megfelelő adománnyal álljanak a sorba, de reméljük, ez megtörténik. Erdélyi Géza püspök úrtól van egy határozott ígéretünk, hogy felgyorsítjuk ezt a folyamatot.