Beethoven korompai románca

Aki a történelmi témájú, némi misztikummal övezett kirándulásokat szereti, annak okvetlenül el kell látogatnia a Nagyszombathoz közeli Alsókorompára.

Alsókorompa

A helyi Brunswick-kastélyban többször is vendégeskedett Ludwig van Beethoven, és ha a legenda igaz, vendéglátója unokahúgához írta a Holdfény szonátát.

Kerti lak a kastélyparkban

A kis kerti házat, ahol annak idején a zeneszerző lakott, az utóbbi években teljesen felújították, a látogatók mindent úgy találnának benne, mintha Ludwig van Beethoven épp most lépett volna ki az ajtón, hogy sétáljon egyet a kertben valamelyik Brunswick kisasszonnyal. Sajnos, az eredeti bútorok már nincsenek meg, a Szlovák Nemzeti Múzeum raktáraiból válogattak korabeli berendezési tárgyakat a szakemberek. Az illúzió azonban így is teljes, a legenda él, és arra vár, hogy minél több turista felfedezze.

Az, hogy Beethoven többször is hosszabb időt töltött Korompán, tény, de hogy a kastély urának unokahúgához gyengéd szálak fűzték volna, csupán feltételezés. Mindenesetre sokan vélik úgy, hogy akár Julietta is lehetett a halhatatlan kedves, és látogatókat vonzó reklámnak ennyi épp elég is. A korabeli bécsi lapok tanúsága szerint Ludwig van Beethoven 1795-ben adta első nyilvános zongoraestjét a császárváros úri közönségének, és egy évvel később Pozsonyban is fellépett. A későbbi években többször is visszatért a Felvidékre, úri szalonokban muzsikált, miközben több napig is élvezte a zeneértő és zeneszerető nemesek vendégszeretetét. Az egyik ilyen família az alsókorompai uradalmat birtokló Brunswick család volt.

Holdfény szonáta

A grófi rangot Brunswick Antal kapta a császártól, két fia közül pedig Antal a martonvásári, József az alsókorompai birtokot örökölte. József, a bécsi kancellária magas rangú hivatalnoka többször is átalakíttatta a kastélyt a kor divatjának és a vendégfogadás követelményeinek megfelelően, az utolsó, klasszicista stílust követő felújítás 1822-ben fejeződött be. Itt, ebben a minden igényt kielégítő kastélyban töltötte a nyarakat Julietta Guicciardi, Brunswick József húgának, Zsuzsannának a lánya is, és 1800 vagy 1801 nyarán itt találkozott Beethovennel. A kerti zenepavilonban vagy a kastélyhoz tartozó színházban rendszeresen tartottak esti hangversenyeket Brunswickék, és azon a nyáron feltehetően sokszor muzsikált nekik Ludwig van Beethoven.

A gyönyörű dallamok az akkor tizenhét éves Julietta szívét hamar meglágyították, de a legenda szerint a család a társadalmi különbségek miatt ellenezte a románcot. József gróf, hogy az unokahúgától távol tartsa a bohém zeneszerzőt, a kertész házában szállásolta el, és még a kastélyra néző ablakokat is befalaztatta. A két szerelmes egymás utáni vágyakozását azonban nem tudta megakadályozni. Ebből a beteljesületlen szerelemből született a Cisz mol, ismertebb nevén Holdfény szonáta, amelyet 1802-ben Beethoven nyíltan Julietta Giucciardinak ajánlott, de realitásérzékére vall, hogy egyik barátjának írt levelében maga is bevallotta: „Egy kedves, varázslatos lány szeret engem, és én is szeretem őt… Sajnos nem az én osztályomból való, és egyébként sem nősülhetnék még…”

Az özvegy tiltott szerelme

A legenda másik verziója szerint Brunswick József másik unokahúga, Brunswick Antal korán megözvegyült lánya, Deym Jozefin lobbant szerelemre Beethoven iránt. A fiatalasszony négyévi házasság után temette el tőle jóval idősebb férjét, és a Deym család lytomyšli birtokáról nagybátyja meghívására érkezett Alsókorompára, hogy gyászában vigasztalódjon. A vigasztalódás túl hamar és túl jól sikerült, a fiatalasszony és a zeneszerző között kölcsönös vonzalom alakult ki, és a legenda szerint a park fűzfáinak odvába rejtették egymáshoz írt levélkéiket. Nem tudni, egy ilyen levélkére talált-e rá valaki, mindenesetre a románc kiderült, és a család, hogy eltávolítsa Beethoventől, másodszor is gyorsan férjhez adta az engedetlen Jozefint. Brunswickék annyira szégyellték a rangon aluli kapcsolatot, hogy minden írásos nyomát eltüntették, Beethoven még a Jozefinhez írt és egyetlen operáját, a Leonora-Fideliot is csak az asszony öccseinek, Ferencnek és Józsefnek ajánlhatta. A jó hírére kényes család csak azzal nem számolt, hogy a litomyšli kastélyból egy svájci gyűjtőhöz, tőle pedig a bonni múzeumba kerülnek Beethoven Jozefinhez írt levelei, amelyeket 1949-ben fedeztek fel, és 1957-ben nyilvánosságra hoztak a kutatók. A tizenhárom levél mindegyike mély vonzalomról tanúskodik, de még ezek sem bizonyítják, hogy valóban Deym, született Brunswick Jozefin volt a halhatatlan kedves. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a megszólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem szerepel, és így a halhatatlan zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad. De ha Alsókorompán járunk, nyugodtan hihetjük akár azt is, hogy itt szövődött az a legendás nagy szerelem, és mi a titok ismerői vagyunk.

Kertész grófkisasszony

Ami azonban nem legenda, hanem valóság, az a kastély utolsó lakójának, Brunswick Antal és Majtényi Anna Mária dédunokájának, Chotek Mária Henriettának a hagyatéka. A pártában maradt grófkisasszony elismert rózsakertész volt, rosáriumában több mint hatezer rózsatövet ápolt, és hogy minél több időt tölthessen a virágaival, a kertben építtetett magának egy szalmafedeles házat. A rosarium 1910-ben lendült fel igazán, amikor Mária Henrietta megvásárolta a monarchia legnevesebb kertészének, Geschwind Rudolfnak a rózsatöveit, összesen kétezer darabot. A grófnőt szakmai körökben is elismerték, nemzetközi kongresszusokon adott elő, cikkeit kertészeti folyóiratok publikálták, messze környékről hozzá hordták az ismeretlen eredetű rózsákat azonosításra. A virágzás kora csak a harmincas évekig tartott, aztán Korompát is elérte a gazdasági válság, senki nem vásárolt rózsákat, és a kert pusztulásnak indult.

A második világháború után az oroszok és a helybeliek a kastélyt is teljesen feldúlták, a nyolcvanhárom éves grófnő a helyi irgalmas nővéreknél talált menedéket. A zárdában halt meg 1946 februárjában, temetésén ott volt az egész környék, és emlékét máig őrzik Korompán. Sajnos Mária Henrietta eredeti rózsatöveiből nagyon kevés maradt meg, és a fajtákat jelölő kerámiacímkékből is csak néhány került elő, de az általa teremtett hagyományt máig ápolják Alsókorompán.