Bátorkeszi borai a központban

Sűrű volt eddig az idei év. Az újraindult borfesztivál, ill. a XVII. Ister-Granum Vándor Borverseny után a múlt hétvégén ismét megtartották a Borpikniket is Bátorkeszin. A rendezvényt 2020-ban a kényszer, pontosabban a Covid szülte. Miután a járvány miatt a 2020-as borfesztivál zátonyra futott, a helyi termelők új módot kerestek és találtak a boraik felvonultatására. A körülmények összejátszása aztán úgy hozta, hogy a kényszermegoldás önálló hagyománnyá nőtte ki magát.

A környék több szőlőhegyéhez hasonlóan a bátorkeszi is önálló karakterrel bír. Ha csak mást nem csinálnánk a Szentlászló, a Galambos és a Tőkésút pincesorokon, mint sétálnánk, akkor is jól érezhetnénk magunkat. Ezt a rendezettség számlájára is lehetne írni, ugyanis csaknem 400 családnak van itt szőleje. Ez ugyan nem több puszta adatnál, a gyakorlat azonban azt mutatja – s erre jó tanúság a Borpiknik is –, hogy a legerősebb családi borászatok jellemzően kétgenerációsak. Többekkel beszélve elég gyorsan kirajzoldótt egy minta: a fiúk az apákkal közösen végzik a gazdateendőket, sok helyen pedig már a fiatalabbak felelnek a munka java részéért. „A családon keresztül csöppentem be ebbe a történetbe” – válaszolja például spontánul a kérdésünkre ifj. Gyöpös István.

A Borpiknik napjára lassan biztossá vált, hogy esős idővel kell megküzdeniük a borozóknak. Azonban utólag úgy látszik – az eladott borjegyek alapján –, hogy ez a tavalyi látogatottságot csak mérsékelten vetette vissza, a kinyitó 17 borászat általánosságban elégedett volt a rendezvény kifutásával. Ha jobban megeredt a csapadék, annál jobban tömörültek az emberek a sátrak alatt vagy a pincékben, nem úgy tűnt, hogy aki kilátogatott, az az eső miatt azonnal menekülőre fogta volna.

A családi minták mellett nem elhanyagolható a Szegab Polgári Társulás szerepe sem, amely a legfontosabb szervezeti erő a bátorkeszi borosgazdák mögött. Több fiatal egybehangzó véleménye szerint ez a társulás nagyon jó alapokat biztosított a további építkezéshez. S hogy annak mi lehet a célja? Ifj. Gyöpös Istvántól megtudtuk, alapvetően a legtöbben természetesen a munkahelyük mellett dolgoznak a szőlőskertekben és borospincékben. A községben a termelésből jelenleg két-három pincészet profitálhat komolyabban. Ám pusztán az, hogy általánosságban ennyi embert kötnek le a dűlők, az azt mutatja: a szőlés-borászkodásra biztosan lehet alapozni egy családi vállalkozást. Ráadásul egyeseknél ennek van egy külön érzelmi töltete is. „Szerintem elég nemes hobbi az, hogy az őseim hagyatékát továbbviszem, s azzal tudok foglalkozni ugyanazon a területen, amivel a déd- és ükszüleim is“ – mondja ifj. Gyöpös, aki a napi robotolás mellett azt is élvezi, „hogy a szőlőhegyen senki sem parancsol“, ahol ő maga az, aki tudja, hogy mi a dolga.