Ázsiai ragadozóhal tűnt fel a kelet-szlovákiai folyókban

Bogoly János elmondta, az amuri géb semmilyen veszélyt nem jelent a fürdőző emberekre. Az apró halacska fogazata egyébként sem alkalmas arra, hogy bárkin komoly sebet ejtsenSzabó Bernadett felvételeAz amuri gébnek (Perccottus glehni) nevezett, az alig 10-16 centiméter nagyságú halnak Ázsiában található a természetes élőhelye, így egyelőre senki sem tudja megmondani, hogyan kerülhetett az ettől mintegy 12 ezer kilométerre lévő Bodrogköz folyóiba.

Bogoly János biológus elmondta, az sem kizárt, hogy felelőtlen emberek néhány éve szándékosan engedtek szabadon pár példányt, mások azt valószínűsítik, hogy a hal megjelenése a Föld globális felmelegedésének természetes következménye. Az amuri géb rendkívül agresszív, gyorsan szaporodik, és kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez. Miden nálánál kisebb halat megtámad, pusztítja az ikrákat és a békákat, így komoly veszélyt jelent a térségben őshonos fajokra – például a lápi pócra. Szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy az egzotikus hal eddig ismeretlen, új parazitákat is behurcol a régióba, melyek tovább veszélyeztetik az itteni élővilágot. A halnak a környezetre gyakorolt hosszú távú hatása egyelőre megjósolhatatlan, és azt sem tudjuk, hogyan lehetne a mértéktelen elszaporodása ellen védekezni.

Bogoly János szerint nem példa nélküli jelenség, hogy valahol egy addig ott ismeretlen növény- és állatfaj jelenjen meg. A 19. század előtt a helyi borászok sem a lisztharmatot, sem a peronoszpórát, sem a filoxérát nem ismerték, ám miután ezeket Amerikából behurcolták, hatalmas károk keletkeztek a szőlőültetvényekben. Az Észak-Amerikából származó akác is csak az elmúlt évszázadokban terjedt el a térségben. A Bodrogközben és az Ung-vidéken a törpeharcsa, a naphal és az ékszerteknős sem őshonos, ezek ugyancsak az amerikai kontinensről származnak. A sajtóban nemrégiben arról jelentek meg hírek, hogy Kelet-Szlovákiában újabban a vadászok több sakált is elejtettek. Bogoly szerint ez az állat régebben viszonylag elterjedt volt a térségben, a nádi farkasnak nevezett fajról több régi írásos feljegyzés is említést tesz.

Nem vérszomjas piranja

Az új ázsiai halfaj megjelenésére viszonylag gyorsan reagált a bodrogközi folklór is. Egyes jól értesült helyi „szakemberek” az amuri gébet ugyanis piranjaként azonosították, így az itteni emberek egy része azonnal találgatni kezdte, milyen veszélyeket jelent majd a vérszomjas ragadozóhal elszaporodása a Tiszában és a Latorcában fürdőzőkre. (leczo)