Az utolsó süvétei fazekas

Ezt a mintát ma már csak egyetlen fazekas, Szarka Ferenc tudja ebben a nagy múltú faluban felrakni az edények falára. Feri bácsi is jóval túl van a hatvanon, nyugdíj-kiegészítésként műveli csak az egykor oly sok mesternek kenyeret adó fazekasságot Gömör északkeleti tájain. Alig pár kilométer ide Deresk, Lévárt és Kövi, azok a falvak, ahol egykoron a mostoha viszonyok miatt sokan arra kényszerültek, hogy a fazekasságból éljenek meg. Ezzel a nem könnyű kenyérkeresettel toldották meg soványka bevételüket, amelyre a Túroc völgyének csekély terméséből szert tehettek. Nem könnyű munka ez, eredménye azonban annál mutatósabb. A jól használható, praktikus, de díszítéssel is ellátott kerámia nem is olyan régen még a mindennapi élet része volt. Ma már inkább csak dísz- és emléktárgy, az iránta való kereslet is csökken. Szarka Ferenc is jórészt inkább raktárra dolgozik, pedig ami kikerül a keze alól, az mind szeretettel, odafigyeléssel, nagy szakmai tudással megalkotott munka.

Mondhatni, a fazekasságnak Gömörben több ezer éves hagyománya van. A patak és folyópartok mellett lerakódott, vasatag rétegben megtalálható agyagból a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkor embere is készített edényeket.

Szarka Feri bácsi

Süvéte egyik legrégebbi házában lakik. A boltíves pincelejárót állítólag jó félezer évvel ezelőtt építették, a szobák boltívei a barokk kort idézik. Az utolsó süvétei fazekasmester maga is szomorkodva állapította meg ottjártamkor, hogy nincs már utánpótlás, a kollégák pedig már mind kiköltöztek a falu feletti, harangtorony és rotunda őrizte temetőbe, Feri bácsi portája felett, a domboldalon. A munkáját máig jó kedvvel végző, kedélyes és kiegyensúlyozott mester néhai fazekastársainak egy-egy szép műremekét máig őrzi, a konyha falán valóságos gyűjteményben gyönyörködhet a betérő vendég. Olyan hatalmas tál díszeleg az egyik falon, hogy abban elférne ötven adag töltött káposzta.

A tálak szépségével nem győz betelni a szem, s a szemlélődő nem is gondolná, mennyi munkával jár egy-egy cserépedény elkészítése. Először az agyagot kell kibányászni. Süvétén több fajtát is bányásztak, attól függően, milyen célra kívánták felhasználni. B. Kovács Istvánnak a gömöri fazekasságról írott nagyszerű munkájában, az Agyagkenyér című kötetben az olvasható, hogy e faluban az ún. plitká (sekély), az égetés után zöld színt kapó zelená (vagyis zöld) és a meseškavá (vagyis meszes), valamint a vérpiros színűre kiégő kabatér agyagokat bányászták. Ma Szarka Feri bácsi már nem bányássza az agyagot, kész anyagból dolgozik. A bányászás után következett az agyag előkészítése: gyúrták, áztatták és tömörítették. Ma már erre a munkafázisra sincs szükség, lassan feledésbe is merülnek a munka fogásai, és elvesznek mindörökre a szerszámok, amelyeket használtak. A korongolást itt, Gömörben érdekes névvel „míjjelésnek” nevezték, ami – B. Kovács szerint – valószínűleg a művelés szó nyelvjárási változata. A korongolás (vagyis míjjelés) folyamata során felhasznált szerszámoknak, segédeszközöknek egész készletét használta a mester, például a focskos ládát, a fakéseket, a drótot és a simítót. A mindannapos használatra készülő edények általában egy porciónyi agyaból készültek, de a híres lakodalmas edényekhez három-négy átlagos edényre való agyagot használt fel a mester. Ma Feri bácsi már nem készít nagy edényeket (a legnagyobb tárgy egy másfél liter űrtartalmú boroskancsó), de régebben ő maga is csinált nagyobbakat.

Alig több mint egy évszázada a süvétei mesterek még fazék, serpenyő, tepsi, tál, korsó, butykos, kanta, rátó és tányér gyártásával foglalkoztak, és termékeiket nemcsak helyben, hanem az Alföld jó részén, sőt a Kunságban is értékesíteni tudták – pénzért vagy életért, ahogyan akkoriban a kenyérgabonát hívták.

Az agyagedények fénykorának a viszonylag olcsó, ugyancsak tartós, tűzálló zománcozott pléhedények vetettek véget, s mára azok is múzeumi ritakságokká váltak. Süvétén Szarka Feri bácsi még dolgozgat, néha vevő is betér hozzá, akinek szívesen megmutatja mind a gyűjteményét, mind pedig a műhelyben éppen készülőfélben lévő edényeket. Aki éppen azon a vidéken jár, s útba esik Süvéte, elébb nézze meg a rotundát, majd álljon meg a falu közepén. A 88-as számú házban megkeresheti Szarka Feri bácsit, az utolsó süvétei fazekast.