Az SNS jelöltje győzött

Nikolic 1952. február 15-én született a közép-szerbiai Kragujevacban. Itt fejezte be az építőipari szakközépiskolát, majd jogot tanult az ottani egyetemen, de félbeszakította tanulmányait, és egy helyi építőipari cégnél kezdett el dolgozni. Évekkel később az újvidéki egyetemen közgazdász-menedzser diplomát szerzett.

Kragujevac a titói Jugoszlávia iparvárosa, a Zastava autó- és fegyvergyár telephelye volt, jó lehetőségeket és  keresetet kínált a csak érettségivel rendelkezőknek is. Ezzel a lehetőséggel élt Tomislav Nikolic is, és karrierje gyorsan ívelt felfelé. A Belgrád-Bar vasútvonal építését vezette, később egy gyár beruházási igazgatója lett, majd egy helyi önkormányzati vállalatot vezetett.

A többpártrendszer bevezetése után otthagyta a kommunista pártot, először a Népi Radikális Párthoz csapódott, majd a Szerb Csetnik Mozgalomhoz igazolt, s végül a Szerb Radikális Pártnál (SRS) kötött ki. A jelenleg háborús bűntényekkel vádolt Vojislav Seselj vezette SRS egyetlen olyan tagja volt, aki 1992 óta minden választáson mandátumot szerzett a szerb parlamentben, vagyis húsz éven át volt képviselő.

A Milosevic-rendszer idején túlzott ellenzékisége miatt perbe fogták őt és Seseljt is, három hónapot töltöttek börtönben. Később kibékült Slobodan Miloseviccsel, és kormánytisztséget is vállalt. Tomislav Nikolic 1998-ban a szerb kormány alelnökeként írta alá a kumanovói egyezményt, amellyel véget ért a NATO jugoszláviai bombázása. A 2000-ben tartott szerbiai elnökválasztáson 6 százalékot szerzett, s harmadik lett Vojislav Kostunica, illetve Slobodan Milosevic után. Milosevic bukása után eltűnt a nyilvánosság elől, szervezte a pártéletet. Közben céget alapított, temetkezési vállalkozó lett, s emiatt politikai ellenlábasai "sírásónak" gúnyolták.

Nikolicról kevesett lehetett hallani, amíg Vojislav Seselj 2003 februárjában fel nem adta magát önként a hágai Nemzetközi Törvényszéknek. A pártelnök távozása után aktivizálta magát, Seselj távollétében sikeresen vezette a pártot. Indult a 2004-es és a 2008-as szerbiai elnökválasztáson, de mindkétszer Boris Tadic győzte le a második fordulóban.

2008. októberében kilépett a Szerb Radikális Pártból, és megalakította a Szerb haladó Pártot (SNS), magával vitte az új pártba az SRS vezetőinek és párttagjainak zömét.

Tomislav Nikolic retorikája eleinte unióellenes volt, és általában feleslegesnek találta Szerbia bármiféle nemzetközi szervezeti tagságát. A mostani elnökválasztáson azonban már hasznosnak tartotta - igaz bizonyos feltételek mellett - az Európai Unióba való belépést, de a szerb-orosz kapcsolatok erősítésének szükségességét is hangsúlyozta.