Az ősi föld vonzásában

Zsóri István: Családunk, bár a rendszer mindent megtett, hogy elvegye a kedvét tőle, sosem adta fel a gazdálkodástKiss Gábor felvételeA gömörpanyiti Zsóri István és öccse gazdasága, az Agros kft. a közepesek közé tartozik, ugyanakkor az egyik legsikeresebb gazdaság a Sajó-völgyben. A Rozsnyói járásban ők termelik a legtöbb tejet. Pedig, bármilyen furcsa, Zsórinak nincs „szövetkezetes” múltja.

„Az eredeti szakmám villanyszerelő. Később elektronikát tanultam távúton, de mivel a családunkban nagy hagyománya volt a földművelésnek, a föld meghatározó élményemmé vált egész életemre. Már kicsi gyerekként a tarlón mozogtam, szedtem a markot, gereblyéztem, hiszen családunk, bár a rendszer mindent megtett, hogy elvegye a kedvét tőle, sosem adta fel a gazdálkodást. Természetesen „mellékágként” műveltük. Nem volt sok földünk, olyan három-öt-hét hektár, mikor mennyi. Valamikor régen az őseim jobbágytelkes gazdák voltak. Megtaláltam az interneten az Országos Levéltár honlapján az 1715-ös adófizetők listáját. Gömör megye Putnoki járásában a mi családunk kétszer is szerepel. Jó ezt tudni.”

Talán ezért váltott szakmát? Hogyan jutott az elhatározásra, hogy földművelésből kell megélnie? – érdeklődöm

„Aki egyszer megszerette a földet, nem tud lemondani róla. Amikor megnősültem, a táncoltatási pénzen állatokat vásároltam. Üszőt, bikát. Kaszálót bérelni akkor is lehetett, a vasúti töltés négyzetméterét egy koronáért lehetett kaszálni. Amikor aztán elértem egy kis forgalmat, a pénzen vettem egy traktort. 2600 koronába került, szinte ócskavas volt. Megbütykölgettem, és attól kezdve géppel dolgoztam. Aztán vettem hozzá egy kaszálógépet, amit szintén az ócskavasból mentettem ki.”

Egy sikertörténet kezdete

A rendszerváltás után Zsóri Istvánnak helyén volt az esze meg a szíve. A támogatási rendszer akkoriban nyitottabb volt, és amikor a legtöbben csak a terület utáni támogatást igényelték, ő már fejlesztésben gondolkodott. Amikor mások még a kannás fejésnél tartottak, ő már fejőházat épített. Mint elmondja, sokat olvasott, külföldi szaksajtót is, ezért sejtette, merre kell mozdulni.

„Érezhető volt, hogy bekövetkezik a változás. Készültem rá. Volt bennem ugyan egy kis szorongás, és nem voltam benne biztos, hogy ez nekem menni fog. A szövetkezetekben mindenre volt szakember, akik specializálódtak. Ugyan hogyan tudnám felvenni ezekkel a versenyt, gondoltam, ha nincs meg a képzettségem? Az aggodalom és a bizonyítási vágy viaskodott bennem. Nagyon kicsiben kezdtem. Három hektár föld volt az apám nevén, néhány hektár a nagybátyámén, aki időközben meghalt.”

Gömörpanyiton a rendszerváltás után párton kívüli jelöltként Zsóri Istvánt jelölték polgármesternek. Nagy fölénnyel győzött, és négy évig polgármestere lett a községnek. Ekkor tanulta meg az önkormányzati munkát. A földműveléssel azonban nem hagyott fel, sőt akkoriban vásárolt a család földeket, mert akkor még az édesapja nevén gazdálkodtak. ĺgy jutottak kb. harminc hektár földhöz. Ez volt a kiindulópont.

Szövetkezetből magángazdaság

Amikor a hosszúszavi székhelyű Aranykalász szövetkezetet felszámolták, a kiadott vagyonrészek fejében mindenki vitt, amit tudott. Gépet, egyebet. Zsóri ekkor megvásárolt több vagyonrészt Csoltón, Tibában és Lekenyén. A három udvarból a csoltói udvart bérbe vette.

„ĺgy kaptam lehetőséget két és félmillió korona vagyonrész és 470 hektár mezőgazdasági földterület bérbe vételére. A vagyonrész gépekre, állatokra, egyebekre osztódott. A vagyonrészt aztán fokozatosan megvásároltam. Utána megvettem a tornaljai és a panyiti udvart. Fokozatosan lépcsőzetesen jutottam el a mai 1100 hektár termőföldig. Most 460 szarvasmarhát tartok, ebből 230 fejőstehén. Évi 600 000 liter tejjel a Rozsnyói járás egyik legnagyobb tejtermelője vagyok.”

Amikor Gömörben még teljesen normális volt a kannába történő fejés, ami sokkal munkaigényesebb, és a minőséget sem lehet garantálni, Zsóri István már modern fejőházra gondolt.

„Először Csoltón készítettük el a fejőházat kilencven tehén részére. Azt hittem, ez megfelelő. Voltam külföldön, megnéztem, hogyan csinálják a németek, az osztrákok, egy holland termelő is járt nálam. Azt mondja a holland: ha nem fogok legalább kétszáz fejőstehenet tartani, az unióba lépés után akár abba is hagyhatom. Na, építhettem újra.”

Drákói szigor

Zsóri István gazdasága mintegy harminc embernek ad munkát. Mint mondja, a mai mezőgazdasági termelésben ugyan a gépek dominálnak, de például a legeltetést nem tudná elképzelni másként, mint csordással. Nem lehet mindent gépekkel megoldani. Ez szemlélet kérdése, és nem utolsósorban környezetkímélés.

„A mezőgazdaság nagy dilemmában van nálunk. Egyrészt sokat és hatékonyan kellene termelni, másrészt kímélni kellene a környezetet. Vagyis kevesebbet kellene termelni. Ennek a két követelménynek nehéz eleget tenni. Azonkívül mi még a pápánál is pápábbak vagyunk. A mi hivatalnokaink keményebben veszik az előírásokat, mint kellene. Az én földjeim például a megyehatár miatt két megyében fekszenek, és tapasztalom, hogy az egyik megyei hivatalban lazábban, a másikban szigorúbban veszik az előírásokat. Talán még ők is tanulják a dolgukat. A közvéleményben ugyanakkor kialakult az a hiedelem, hogy mi óriási támogatást kapunk az uniótól és a szlovák költségvetésből. A támogatás azonban úgy van beütemezve, hogy a termelő kapja, de máris ki kell adnia az üzleti partnereinek. Mondok egy példát: még Baco minisztersége idején célzott, negyven százalékos támogatást hagytak jóvá a vetőmagra. Abban a pillanatban fel is emelték negyven százalékkal a vetőmag árát. Az uniós támogatásra várva a szlovák földalap azonnal megemelte a bérletet, de a termékeink ára ugyanazon a szinten maradt. Ha megtámogatják a búzatermelést, esik a búza ára. A paraszt pedig ki van téve annak, hogy minden hibát rajta kérnek számon. Nem elég, hogy ki vagyunk szolgáltatva az időjárás kényének-kedvének, közel tucatnyi ellenőrző szerv lesi minden mozdulatunkat. Itt van például az új vízügyi törvény. A tornaljai udvart úgy vettem meg, hogy kiépült infrastruktúra volt ott. Kiderült, nem megfelelő. Jön az ellenőrzés, először figyelmeztet, másodszor megvonják a támogatás egy részét, harmadszorra semmit sem kapok. A korszerűsítés sokba kerül, s aki nagy hiteleket vett fel, örökké borotvaélen táncol. Ha beruházok, korszerűsítek, elő kell teremteni a teljes összeget, aminek majd kifizetik a hatvan százalékát. Tavaly karácsonykor vettem például két gépet, a mai napig nem kaptam meg a támogatást.”

Semmire sincs garancia

A legtöbb gömöri termelő udvarában ott díszeleg az uniós tábla, de még egyetlen centet sem láttak az ígért támogatásból; legtöbben többmilliós hiteleket görgetnek maguk előtt. A gömöri termelők ráadásul hátrányban vannak a fejlettebb régiókkal szemben.

„Ha hitelt akarok felvenni, a banknak garancia kell. Ha például egy épületet terhelek meg, a felértékelésnél nagyságrendekkel rosszabbul járok, mint mondjuk, egy nyugat-szlovákiai termelő, mert piaci áron szabják meg az épület értékét. A vidékfejlesztés pedig ugye arról szólna, hogy a leszakadt vidékeket felzárkóztassák a fejlettebbekhez. A valóságban az történik, hogy a gazdagabb régiók még gazdagabbak, a szegényebb régiók még szegényebbek lesznek.”

Megkérdem Zsóri Istvántól, van-e magánélete. Mosolyog. A földművesnek nincs munkaideje, nincs szabadideje. Ha a barátaival összejön, akkor is dolgozik. Állandóan nyomasztja a tudat, hogy kis nyereség mellett nagyon nagy értéket kell forgatnia. Befektetésre szükség van, de garancia semmire sincs. Például a tejfelvásárlásra se.

„Amikor azt tapasztaltam, hogy a tejüzem nem fizet, egyszerűen elköszöntem. Tornaljáról át kellett nyergelnem Rozsnyóra, Rozsnyóról Nagymihályra. És nem biztos, hogy az utolsó helyen vagyok. Ráadásul az új hírek szerint az unió a jövőben csak a kisebb gazdaságokat akarja támogatni. Lehet, hogy át kell szerveznünk mindent.”

Zsóri István az MKP jelöltjeként Kassa megyében indul a megyei parlamenti választásokon. Mit szeretne elérni, illetve mit ígér a választóinak?

„Nagyapám szava járása volt, hogy rendes ember nem politizál. A rendszerváltás után azonban rá kellett jönnöm, hogy ha van közös jövőnk, nem lehet elzárkózni a kihívások elől. Megjegyzem, a vállalkozásomhoz sosem kellett politikai háttér, hiszen akkor építettem ki, amikor az MKP nem volt kormányzati tényező. Sőt akkoriban hátrány volt magyarnak lenni. De amikor polgármester voltam, úgy köszöntem le, hogy érzésem szerint hagytam magam mögött valamit. Vallom, hogy nem elég a saját cégeinket építgetni, csak a saját portánkat rendben tartani. Megyei képviselőként, ha sikerül, leginkább a tájékozatlanság ellen szeretnék tenni, mert az emberek nem tudnak pályázni. Ki kell építeni itt is egy rendszert. És munkahelyeket kell teremteni ezen a szegény vidéken.”