Az Ipoly XX. névnapja

„Az Ipoly férfinévként szerepel a magyar kalendáriumban, augusztus 13. napján” – nyitotta meg a beszélgetést Pálinkás Tibor.

Keresztnévként a 19. század folyamán és a 20. század elején volt divatos. Az egyik legismertebb viselője Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, aki több szálon kapcsolódik a város történelméhez. Az első ipolysági múzeum mecénása volt, amely 1902-től 1923-ig működött.

„Mivel Ipolyság történelmében az Ipoly meghatározó szerepet töltött be, úgy döntöttünk, hogy a folyó megérdemelné a névnapi köszöntést” – mondta a múzeum igazgatója.

Az Ipoly-nap Danis Ferenc nevéhez köthető, ő volt a Honti Múzeum alapító igazgatója. Az ötlet megszületésének időszakában nem csak a múzeum élén tevékenykedett, hanem Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöki posztját is magáénak tudhatta.

„Az Ipoly-nap forgatókönyve az elmúlt húsz év alatt többször változott, azonban az alap filozófiánktól nem tértünk el” – tette hozzá Pálinkás Tibor.

Az eseménynek két fő célja van. Az egyik, hogy az Ipoly-mentén élőket megszólíthassa és találkozni tudjanak, eszmét cseréljenek. A másik célja pedig egyfajta tudományos-ismeretterjesztés. Ez a nap az Ipoly-mente és Ipoly-völgye kulturális és természeti örökségéről szól húsz éve változatlanul.

„A rendezvény állandó megmozdulása, hogy a folyó partján a résztvevők összegyűlnek és egy rövid beszéddel, koszorúkkal és virágcsokrokkal köszöntjük az Ipolyt. Volt olyan időszak is, amikor a találkozó máshol volt, és zenés menet kísérte a köszöntést” - magyarázta a múzeum igazgatója.

A menetet a szlovákiai magyar kultúra ismert személyisége, Bodonyi András szervezte, azonban halála után erre már nem került sor. A rendezvény második fontos része a hagyományos konferencia, amelyre az Ipoly-mentéről érkeznek előadók és a térség kultúrájáról adnak elő. Pálinkás Tibor és Debreczeni-Droppán Béla Hajdú Sándorra és Mándli Gyulára emlékezett. A vámosmikolai zsidóság történetéről Koczó József számolt be Az öröklét háza című előadásában. Dr. Kiss László egy méltatlanul elfeledett selmecbányai mineralógust mutatott be, Jónási Józsefet. Batizi Zoltán Dél-Hont középkori etnikumaival foglalkozott, Hajdú Ferenc Bence pedig az ipolysági cserkészet történetét részletezte a közönségnek. Száraz György a Hont vármegye és a lóversenyzés kapcsolatára helyezte a hangsúlyt. A tudományos-ismeretterjesztő-honismereti konferenciára a Pongrácz Lajos Házban került sor. Egy időben az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány is részt vett a szervezésben, akkor az Ipoly-nap egy több napos programmá nyúlt. Később azonban a munkálatok külön folytatódtak és az alapítvány a közéleti programjait Ipoly-menti Találkozások név alatt szervezte tovább.

„Ipolyság mindig mezőgazdasági jellegű város volt. Az Ipoly folyó biztosította a szükséges vízellátást az emberek megélhetéséhez” – magyarázta a történelmi visszatekintés elején a múzeum igazgatója.

A városban még a 20. század elején is volt egy Gazda utca, ahol a sikeres, jól tevékenykedő gazdák éltek. A folyó stratégiai jellegűvé is tette a város területét. Itt folyik be az ipolysági katlanba a Korpona és a Selmec patak is. Akárcsak az Ipoly-völgye, úgy ezen patakok völgyei is fontos kereskedelmi utak voltak a történelemben.

„Akinek sikerült ellenőrzés alá vonni ezt a katlant, annak számtalan anyagi jövedelme származhatott az itt áthaladókból” – vázolta Pálinkás Tibor.

A vámszedés bizonyítható a középkorból, ugyanis amikor IV. Béla megépítette a kőhidat, akkor a premontrei szerzetesrend vonta felügyelete alá a szakaszt. Ugyanakkor az Ipoly folyóban jelentős halászati tevékenységet folytattak az itt élők, illetve vannak kutatók, akik a vízi közlekedés fontosságát vizsgálják. A középkorban valószínűleg bödön hajókban szállították a takarmányt. Egy 16. századi bödön hajót talált néhány évvel ezelőtt az Ipoly alsó folyásánál a Börzsönyi Múzeum Baráti Köre. A szakszerű kiemelést követően megvizsgálták a leletet, majd elsüllyesztették az egyik Szob melletti bányatóba, hogy a fellelt állapotát a víz és az iszap konzerválni tudja továbbra is. Van olyan kutató, aki úgy gondolja, hogy a Kelet-Szlovákia, illetve Erdély területéről behozott só egy részét is ilyen bödön hajókon szállították keletről nyugatra az Ipolyon.

„Valószínűleg nagyon fontos szerepe volt a folyónak a vízi közlekedésben és a szállításban. Batizi Zoltán rendszeresen kutatja az alsó Ipoly-menti települések történetét. Az eredményekből láthatjuk, hogy Letkés, Szob és Damásd lakossága a középkorban közismert hajósok voltak, akik az Ipolyon és a Dunán is szállítottak” – részletezte a múzeum igazgatója.

Az Ipoly-nap mindemellett szeretné visszaadni az emberek önbizalmát azzal, hogy rámutat a vidék fontosságára a történelemben. Az itt élők mindig meg tudták találni a megélhetés lehetőségét, a fiatalok itt maradását szorgalmazzák a szervezők.