Átvették a hatalmat a kékfrankosok Kürtön

VERES ISTVÁN

Érdemes a látogatóknak olykor mélyebbre is ereszkedni a kürti borospincékben, mert bár egy átlagos pinceviziten a fehérekhez képest talán kevesebb vörösbor kerül a poharukba, utóbbiak közt viszont jó néhány felejthetetlen tételre akadhatnak. Ez lehetne a 32. kürti borverseny rövid tanulsága. Bár a múltkori újborkóstolón elmérgesedett kénhasználati vita miatt kicsit félve jöttem, semmi ijesztő nem történt azon kívül, hogy az akció kezdetén az üvegfújó mesterek gázpalackja az előtérben felrobbant.

Fajtadivatok

Egyáltalán nem biztos, hogy érdemes szembeállítani az utóbbi években vagy évtizedekben nálunk elterjedt, új nemesítésű szőlőfajták borait a klasszikus fajtákkal, de a verseny alapján kénytelenek vagyunk elismerni, hogy jelenleg Kürtön a borok minősége inkább a régi fajtákat igazolja. A szombati verseny 74 mintájából csupán 24 volt vörös, mégis a legtöbb arany minősítés (7) ebben a kategóriában született. Taroltak a kékfrankosok: mind a három minta aranyat ért a termelőjének, és a champion minősítést is egy ilyen tétel kapta: a Kasnyik Családi Pincészet 90,6 pontra értékelt mintája. Ezek mellett két alibernet, egy cabernet sauvignon és egy alibernet-cabernet cuvée is aranyat kapott. A fehéreknél egy rajnai-, egy olaszrizling és egy zöldveltelini szerzett aranyat, az édeseknél pedig egy ritkaság: egy botritizálódott chardonnay a Georgina pincészettől. A hét rosémintából viszont egyik sem kapaszkodott fel az aranyig. Az új fajták közül mindössze az alibernet teljesített kivételesen jól.

A Dél-Szlovákiában elterjedt új nemesítésű fajták, mint a Rulenka, a Nória, a Devín, a Dunaj vagy a Hetera nagyon divatosak az utóbbi években. Érdemes lenne viszont inkább a hagyományos fajtákkal foglalkozni, mondta kérdésünkre az egyik zsűritag, Molnár Szabolcs, a csopaki Jásdi pincészet borásza. „A bordivatok jönnek-mennek, bizonyos fajták feledésbe merülnek, de egy jó olaszrizling vagy kékfrankos mindig megállja a helyét” – tette hozzá. Csalódott, hogy a Kürtön jellegzetes olaszrizlinget csak három minta képviselte a hetvennégyből. Félteni azért nem kell, figyelmeztetett Korpás András, a zsűri elnöke. „Az elmúlt évtizedekben mivel nagyon elterjedt, nálunk nem igazán telepítették, de ismét elkezdték” – magyarázta Korpás, akinek inkább a Dunaj-mintákkal kapcsolatban volt hiányérzete, mivel korábban tízet is hoztak, idén csak kettőt.

A java otthon maradt?

Azokat a borokat, amelyek kiemelten tükrözik a kürti tájjelleget, általában nem hozzák borversenyre, tudtuk meg a zsűri másik tagjától, Melecsky Tibortól. „A színvonal megszokott, többet nem is szoktam várni, de igazán komoly borok itt nincsenek. A legjobbak olyan hierarchiai státusban vannak, hogy nem kell versenyezniük” – véli Melecsky. Nála is nyersebben véleményezte a mintákat Molnár Szabolcs. „Fűnyíráshoz talán megfelel” – mondta az egyik olaszrizlingről. A kürti felhozatalt az utóbbi évekkel összevetve egészséges fejlődésként jellemezte. „Igyekszünk jó irányba terelni a gazdákat. Nem az eredmények a fontosak, hanem hogy az emberek összejárnak, és életben tartják a szőlőhegyet” – tette hozzá. A „fűnyírós” jelző többször is visszaköszönt kóstolás közben a közönségnél. Mátyás András a fehérburgundiknál egy cukorka illatjegyeit vélte felfedezni. „Valószínűleg a borász fajélesztőt használt” – tette hozzá a zsűritag. A felhozatalban itt-ott megjelenő borhibákat a közönség érzékletesen kommentálta. „Mint amikor a muskátli bekanyarodik a meggybefőttbe” – véleményezte a bretanomyces baktérium jelenlétét Tamasek Zoltán növényvédelmi szakember az egyik vörös mintánál. A zsűri elnöke a Zöldvelteliniket emelte ki. „Még a nehéz év ellenére is hozták azt a változatosságot, amit a fajta tud” – én három aranyat javasoltam nekik. A 2013-as év nehéz volt, emlékeztetett Korpás. „A szárazság és az erős fény blokkolta a folyamatokat, augusztusban vagy ősz e lején leállt a szőlők fejlődése. A borász rátermettségén múlott, mit hozott ki a termésből” – mutatott rá.

Kultúra és borkultúra

Az akció kezdetén Saróka Liliána énekelt és gitározott, a félidőben Judita Kaššovická somorjai verseiből hallhattunk néhányat Juraj „Dura” Turtev kíséretében, szlovákul és magyarul is. Az improvizációba időnként a mikrofonok is bekapcsolódtak (vagy működtek, vagy nem). A zene segít ráhangolódni a borra, indokolta a kultúrműsor fontosságát Sütő Zsolt, a verseny moderátora. A helyiek többsége viszont önerőből is megoldotta a ráhangolódást. „Ezalatt már megihattunk volna hat pohárral” – hallatszott a hátsó asztalok felől. „Mikor a Pepes húzta fönt a halába, az azí más vót” – köszöntek vissza a korábbi versenyek tapasztalatai. Mindenesetre úgy tűnik, érdemes egy „helyi érdekű” rendezvényt is igényes programokkal megszervezni, mert a kürti borakciókra már nemcsak a szűk régióból, hanem a fővárosból is egyre többen jönnek.