Áttörés volt a 2021-es évjárat a borászatnak

A Promitor borászat azok közé tartozik, amelyek szeretik, ha más szakmabeliek is elmondják a véleményüket az általuk készített borokról, illetve visszaigazolást kapnak a tevékenységükről.

Komoly eredmények

A 2014-es megalakulásuk óta rendszeresen vesznek részt borversenyeken. „Kezdetben kisebb hazai versenyekre jártunk, később kimerészkedtünk külföldre is. Az egyik legnagyobb sikerünk az volt, amikor tavaly Japánban a 2018-as chardonnay-nkkal aranyérmet nyertünk. Azon a versenyen idősebb borokkal versenyeztünk. Azért volt jelentős ez az elismerés, mert a szlovákiai borászatok közül csak az élvonalba tartozók indultak. Ezen kívül több díjat kaptunk már csehországi, ausztriai, magyarországi versenyeken. Az AWC Vienna a világ legnagyobb borversenye, évente több mint 12 ezer bormintát neveznek be a világ minden tájáról. Minden borverseny szabályzatában megtalálható, hogy csak egy bizonyos százaléknyi bor kaphat aranyérmet. Előfordul, hogy a pontszámok alapján elérik a borok az arany minősítést, de érmet csak harminc százalékuk kap. Mi ebbe a szűk csoportba fértünk bele úgy, hogy négy borunk kapott aranyérmet, négy pedig ezüstöt. Ilyen jelentős eredményt még soha nem értünk el. Elmondhatjuk, hogy a 2021-es évjárat áttörés volt számunkra” – fejtette ki Matusek István, a borászat egyik tulajdonosa.

Családi vállalkozás

Valójában két család közös borászata a Promitor, de Matusek István édesapjától tanulta a mesterség alapjait. „Ő szerettette meg velem a borokat, jó ideig csak fogyasztóként érdekelt a bor, majd az ő hatására próbáltuk ki először a borkészítést. A kollégám, Duray Lajos, aki azóta nyugdíjas lett, képviseli a második családot a vállalkozásban. Egy ideig ketten folytattuk a tevékenységet, mint házi borkészítők. Több ezer litert készítettünk, ami elfogyott a család és a barátok körében, valamint marketingcélokra. 2014-ben értünkel arra a pontra, hogy döntenünk kellett, hogyan tovább. Úgy határoztunk, hogy a tevékenységet hivatalosítjuk és kiépítünk egy komolyabb borászatot, így jött létre a mostani vállalkozásunk” – tette hozzá. A bor készítésétől az értékesítéséig kizárólag a két család tagjai végzik a feladatokat, de a megtermelt mennyiséget illetően is kis borászatnak számítanak, hiszen évente nagyjából 20 ezer liter bort készítenek. Csak helyi vinotékákban és néhány étteremben kaphatóak ezek a borok, üzletláncok polcain hiába keresnék a vásárlók. „Tulajdonképpen négyen végezzük az összes munkát. Mikle Ferenc a vincellér, a szőlész és a pincemester egy személyben, továbbá Lýdia Szakálová a másik alkalmazottunk és mi ketten a férjemmel. Rajtuk kívül a családtagjaink és a barátaink segítenek be, ha szükségünk van rá, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetünk” – egészítette ki férje szavait Matusek Éva, aki elsősorban a rendezvények megszervezéséért felel.

Értékes hazai

Matusek István szerint Galánta borászati szempontból fekete lyuk. Szeredben pezsgőgyár működik, Semptén (Šintava) komoly hagyománya van a borkészítésnek, nyugati irányban, Nagyfödémesen, Jókán, Ábrahámon nagy szőlészetek működtek, de Galántán és délebbre, Vágsellye és Dunaszerdahely környéke is elmaradt ebben. „Ez a rendszerváltás utáni szőlőkivágások eredménye, több száz hektárnyi szőlészetek tűntek el abban az időben. Mi arra vállalkoztunk, hogy bizonyítsuk, ez a terület is alkalmas jó minőségű borok készítésére, valamint arra, hogy a Duna–Vág–Garam közti terület magyarlakta vidékeinek szőlőfajtáiból készítsünk minőségi borokat. Leginkább Muzsla, Béla, Kürt környékéről származó szőlőből készítjük a borokat, 2016-tól pedig egy galántai, nagyon régi, háromhektárnyi területű, elhanyagolt szőlőst újítottunk fel és gazdálkodunk benne. Az ott termett olaszrizling nyerte az egyik aranyérmet a bécsi borversenyen, tehát ezzel is bizonyítottuk, hogy a helyi származású bor is eléri a nemzetközi színvonalat. A kezdetektől csak minőségi borokkal foglalkozunk, tehát nálunk nincs asztali vagy csapolt bor, kizárólag palackozott minőségi vagy különleges minőségi kategóriájú. Arra törekszünk, hogy minden évben a különleges minőségből legyen a lehető legtöbb, de mindig az adott évjáraton múlik, mekkora százalékban tudjuk ezt a szintet elérni. A különleges minőség azt jelenti, hogy a szőlő cukorfoka 19-nél magasabb. A régióra az olasz- és a rajnai rizling jellemző leginkább, de elkezdtünk olyan újabb nemesítésű fajtákkal is foglalkozni, amelyek jobban bírják az itteni, egyre melegebb klímát, ilyen a Devín és a Dunaj – részletezte.

Bővülő kapcsolatok

Aktív tagjai a borász szakmával összefüggő társadalmi szervezeteknek, amellyel ugyancsak az a céljuk, hogy felhívják a figyelmet a mátyusföldi borászat versenyképességére. „Tagjai vagyunk a Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamarának, a szőlészek és borászok országos szövetségének, a Mátyusföld Területi Idegenforgalmi Szövetségnek és a Felvidéki Magyar Borászok Szövetségének. Utóbbi révén tudunk magyarországi kapcsolatokat is építeni, és talán már nincs olyan szlovák borász, aki ne ismerne minket. A magyar nyelvhatár szélén vagyunk, és mi vagyunk a dél-szlovákiai borvidék utolsó bástyája. Igyekszünk úgy végezni a munkánkat, hogy a régió borászmesterségének valamikori fényét újra megmutassuk” – zárta Matusek István.