Átköltöztetik és bővítik a múzeumot

A nagykaposi múzeumban főleg olyan, a 19. és a 20. századból származó tárgyakat gyűjtöttek össze, melyeket a helyiek valamint a környező települések lakosai ajándékoztak az intézménynekSzabó Bernadett felvételeNagykapos. Az Ung-vidék központjában kénytelenek voltak egy másik városi ingatlanba költöztetni a helyi múzeumot, fennállt ugyanis annak a veszélye, hogy a nedvesség és a levegő magas páratartalma tönkreteszi az abban őrzött relikviákat. Štefan Töviš, a művelődési központ igazgatója elmondta, az intézmény eddig a kultúrház alatti – eredetileg óvóhelynek szánt – helyiségekben működött, ám a szakemberek azt ajánlották, a tárgyak épségének megóvása érdekében sürgősen találjanak másik helyet a tárlat számára. Erre a célra a legmegfelelőbbnek a Fő utcán található Junior Kulturális Központ alagsora mutatkozott, melyet a múlt év végén nyitottak meg. A nyár folyamán ezeket a helyiségeket kitakarították, és a falakat speciális, víztaszító festékkel színezték. A múzeumban őrzött tárgyak addigra olyan rossz állapotba kerültek, hogy azok nagy részét restaurálni kellett. A főleg a régióra jellemző hagyományos népi mesterségeket bemutató helytörténeti kiállítást új helyén holnap nyitják meg, s ezzel egy időben rendezik meg a mesterségek napját is. Štefan Tövis elárulta, a nagykaposi múzeumot a jövőben bővíteni szeretnék. Az előtérben egy olyan állandó kiállítást hoznak létre, mely az Ung-vidéki települések történelmi nevezetességeit mutatja be. A régió ugyanis rendkívül gazdag régészeti lelőhelyekkel rendelkezik, ám ezek népszerűsítésére eddig nem volt mód, így a szakembereken és a helyieken kívül szinte senki nem tud a létezésükről. Az Abarán talált 4000 éves Vénusz szobor a legrégebbi bronzkori leletek közé tartozik az országban. Iskén a legnagyobb kelet-szlovákiai kelta temetőt tárták fel, itt a sírokból szinte felbecsülhetetlen értékű fegyverek, ékszerek és kerámiák kerültek elő. Hasonló őskori és ókori kincseket találtak egyebek közt Vajánban, Kis- és Nagyráskán, Abarán, Deregnyőben, Csicserben és Bésben is. Kevesen tudják, hogy a mokcsamogyorósi ötvösök régen a magyar uralkodók számára készítettek ékszereket, és hogy a Kaposkelecsenyen tenyésztett lovak a királyi lovardák büszkeségei közé tartoztak. Nagykaposon a tervek megvalósításához különböző pályázatok útján próbálnak meg pénzt szerezni, a szakmai munkát pedig a nagymihályi múzeum munkatársainak segítségével végzik majd el.

Híres kaposi mesterek

Štefan Tövis szerint mostanra talán már kevesen tudják az itt élők közül, hogy valamikor a nagykaposi kézművesmesterek országszerte híresek voltak. A helyi szitakészítők és csizmadiák ügyességéről Mikszáth Kálmán is említést tesz egyik művében. (leczo)