Aranybányászok kastélyos faluja

Erődtoronyra emlékeztető, lőréses fallal védett református templom a falu közepén, és szinte mindegyik utcában egy nagyobb kastély vagy kúria. Szép környezet és emlékezetes látnivalók. Ez Berzéte, egy Sajó-parti nagyközség, egykori aranybányászok lakhelye.

Berzéte (Brzotín)

Alig vonult ki a tatár 1242-ben, a nehezen ébredező, romjain építkező, lepusztított ország újonnan induló írásbelisége 1243-ban már említést tesz Berzéte faluról. Nem véletlen, hiszen itt, a falu határában találkozik a Gömör-Szepesi Érchegység a Gömör-Tornai Karszt masszívumával, és a feltételezések szerint e helyen már valószínűleg a 11. században aranybányászat folyt, német ajkú népesség végezte ezt a munkát.

A falu és a Máriássyak

A falu vámhelyéről és a Sajón átívelő hídjairól is igen régről vannak írásos emlékek. Berzéte váráról is van említés, sőt ma is látható nyomai is vannak. Ám nem egy hatalmas, sokbástyás és díszes palotákkal teleépített várat kell elképzelni, hanem a Sajó bal partján, a karszthegység tövében, annak egyik jól védhető, jó kilátást nyújtó teraszán kialakított, az itt kifejtett arany raktározására szolgáló erődítményt. A kevéske falmaradványt, faragott teraszt ma is meg lehet találni bő félórás sétára a falutól, erdővel benőtt, nehezen megközelíthető helyen. Mondják azt is, később barátok kolostoraként szolgált a hely. Ebben lehet némi igazság, mert Berzéte határában a gombaszögi pálos kolostornak is volt birtokrésze, így akár néhány fráter lakhatta is az addigra elhagyatottá vált várat. A falu legrégebbi birtokosa azonban a Máriássy-család volt. Nagy valószínűséggel az ő nemesi alapítású templomuk volt a jelenlegi református templom, amelynek feltűnően nagyméretű, zömök tornyát egy korai, még a gótika elején épített lakótoronyból alakíthatták át egykor. Mint egyetlen olyan község, amely az egykori fő kereskedelmi útvonalak mentén feküdt, Berzéte sem kerülhette el a sorsát, számtalanszor sanyargatták, pusztították az északról dél felé, vagy éppen fordított irányba vonuló hadak, főleg a török időkben, de a rendi felkelések idején is. Ekkoriban pusztulhatott el a vára, és a korai építésű kastélyok sem kerülhették el a dúlást.

Minden utcában kastély

Egykor hat kastély állt a faluban, ötöt ma is megtalálhatunk, jobb vagy rosszabb állapotban. Aki Rozsnyó felől érkezik, legelsőként a vidék egyik legszebb, emeletes és díszes homlokzatú Máriássy-kastélyát pillantja meg. Homlokzatán a falut 1293-tól egészen a 19. század végéig bíró család címerével, amely jobb kezében ütésre emelt buzogányt tartó páncélos vitézt ábrázol. Az épület viszonylag jó karban van, évekig a levéltár raktárai voltak itt, itt volt szerencsém kezemben tartani Gömör megye híres szülöttének, Gyöngyösi István költőnek, egykori alispánnak a nagyságos fejedelemhez 1704-ben, halála évében írott levelét, amelyben a hadaknak a megyében elkövetett pusztításai és önkényeskedései ellen emelt panaszt. A kastély régi szép kertje eltűnt, de nyomai, határvonalai, pár megmaradt fa alapján impozáns lehetett. A Máriássyaknak további három kastélyuk volt Berzétén, az egyikben a Szlovák Karszt Nemzeti Park Természetvédelmi Felügyelete működik, kiváló állapotban van, a felső-gömöri klasszicista építészet jellegzetességeit őrzi. Egy további, kisebb kastély ma egészségügyi központ, ez is jó állapotban van, ugyan belső tereit jelentősen átalakították. Áll még az egykori Hámos-kastély, ez már omladozófélben, gazdátlanul pusztul. Az ötödik kastély a Poósch család kúriája, ennek állapotán is lenne mit javítani, de még menthető, lakható. Érdemes hát Berzétén, a kastélyos falun végigsétálni.