Antal Imre, aki szeszélyes!

Az illésházi diákcsapat edzője vagyok már hat éve, de az, amit csapatom június 9-i mérkőzésén kellett elszenvednem, nyugodtan mondhatom, fatális bírói színházi előadásnak felelt meg. Történt, hogy játékosaim már a 15. percben 0:3 vesztésre álltak Bakán (nem a bíró hibájából!). Addig csúfosan fociztak, de amit ezután átélhettünk, Antal Imre-kabaré volt. Ez az úriember csúfot űzött a játékvezetésből, amolyan tizenkettedik játékosa volt a bakaiaknak. Az illésházi srácok az első negyedóra után megrázták magukat, és a 43. percben kiegyenlítettek (3:3). A mérkőzés folyamán talán egy km lehetett az a táv, amit leballagott a kezdőkörben a „bíró úr“. Siralmas bemutatóját fokozta az, hogy két jogos büntetőt nem adott meg javunkra, egy jogos góltól fosztott meg bennünket. A bírói megnevezést azért használom ilyen gyakran, mert ezen a meccsen amolyan bírósági procedúra ügyes-bajos lefolyatását érezte az ember. Az, hogy az ötödik gólt úgy lőtte a hazai csatár, hogy apró kapusom kezéből kituszkolta a labdát, már csak hab a tortán. Mindemellett a kiállítás sorsára jutottam én is azért, mert megjegyeztem, hogy játékvezető nélkül ez a mérkőzés sokkal színvonalasabb lett volna. Pofon volt ez számomra, mert soha nem volt ilyen problémám még, és valamit már letettem az asztalra, mint edző! Miért van az, hogy már a gyerekektől is elveszi egy-egy „Antal úr“ a játék szépségét, izgalmát, sikerélményét?! Miért sétál egyre több „játékvezető“ pályáinkon? Sajnos azt kell mondjam, elvették a meccset tőlünk, de ezt már a lelkes csapatomnak nem tudom elmondani, miért!?

Kiss László, az illésházi diákcsapat edzője