Ahol régi templomot rejtenek a falak

Pompás erdőkön át vezet a Szilicei fennsík keleti pereméről lefelé kanyargó, az egykori Sólyomkő vára alatt megbújó Rabló-lyuk melletti út, amely a Torna-medence legnyugatibb falujába, Jabloncára ér be. A falu szélén, egy kiemelkedésen érdekes templom áll.

Jablonca

(Silická Jablonica)

A vidék – mint azt a falvak nevei is bizonyítják, például Jablonca, Körtvélyes, Szádalmás – főként a gyümölcstermesztésről volt híres.

A fogyatkozó falu

Alig több mint száz éve Jabloncán például még 556 ember élt, a legutolsó népszámlálási adatok szerint ma már csak 203. Talán ez is lehet az egyik oka annak, hogy a település keleti szélén álló római katolikus templom évtizedekig omladozott, míg 2007-ben helyi kezdeményezésből fel nem újították. Misézni sem gyakran miséznek már benne, de legalább állaga nem romlik tovább, és egyszer talán majd sor kerülhet egy alapos régészeti és művészettör-téneti feltárásra is. Mert a hely rendkívül érdekes, és a temploma megérdemelné a nagyobb ismertséget. Már csak azon oknál fogva is, hogy nagy valószínűséggel a jabloncai, a 16. század első felében épített késő gótikus stílusú templomban keresztelték meg a falu jeles szülöttét, Festetics Juliannát, Gróf Széchényi István édesanyját. Jablonca község egy része a Bossányi család birtokában volt a 18. században, Festetics Julianna édesanyja, Bossányi Julianna szintén itt született.

Érdekes templom

A település első írásos említése 1386-ból származik, akkor még Zedlyche alakban írták le. Sólyomkő várának tartozéka lehetett, e várnak ma is láthatók még csekély maradványai a faluhoz közeli mészkőszirten. Első birtokosaiként a Bebek családot tartja számon a történelem, majd Torna várának birtokrészévé vált, egy adat szerint 1427-ben 58 portája adózott a váruradalomnak. A vidék érdekessége, hogy egymáshoz közel sok, máig jól azonosíthatóan a késő gótika idején épült templom áll. Körtvélyes, Szilice, Szádalmás, Tornagörgő, Torna és Szepsi templomát nagy valószínűség szerint a 15. század második felében kezdték építeni, a kutatások az 1500-as évek elejére teszik a jabloncai templom építésének idejét. Sajnos a késő gótika jeleiből most szinte semmi nem látszik, de a figyelmes szemlélődő fel tudja fedezni azokat a templomon. A templom régi építésére utaló egyik legbiztosabb jel a tájolás. Jablonca római katolikus templomát, amelyet utolsó felszentelésekor a Szent Kereszt Felmagasztalásának patrocíniumába ajánlottak, korábban – azaz 1867-ben – Szent Péternek és Pálnak szentelték. Eredetileg azonban a kutatás szerint a Boldogságos Szűz Mennybemenetelének tiszteletére szentelték fel. A templom történetében három felszentelési alkalom biztos. A legkorábbi a késő gótikusé, ebből az időszakból csak a tájolás és a jelenlegi szentély egy részének rejtve lévő falai maradtak fenn. A késő gótikus építményt 1867-ben jelentősen átalakították, szinte csak jelzés szintjén maradtak fenn elemek a korábbi építészeti stílusból. A hajó északi és déli oldalán máig mutatkoznak az egykori gótikus támpillérek helyeit mutató elemek. Az oltár helye, a szentély – amely korábban sokszögzáródású lehetett – most félköríves záródású, szokatlanul nagy méretű ablaknyílásokkal, amelyek viszont a gótikus szentély megvilágításának elvei szerint vannak elosztva. Tornya sem a megszokott helyen, a hajó nyugati végében áll, hanem a hajó és a szentély kapcsolódásánál, a déli oldalon. Bejárata egyértelműen szamárhát boltíves, valószínűleg kőkeretes szűk ajtó, amelyről úgy látszik, inkább másodlagos, mint eredeti helyén van. Korábban a sekrestye és a templom közti átjáróban lehetett, vagy papi bejáratként szolgálhatott. Sajnos azt sem lehet bizonyossággal tudni, vajon mennyi maradhatott meg az eredeti késő gótikus falakból, a vakolatok alatt vannak-e freskótöredékek, és volt-e altemploma, temetkezőhelye a templomnak. Legutolsó felújításakor sajnos nem volt lehetőség szakszerű kutatásra. Remélhetőleg egyszer lesz rá mód.