Adventi kalendárium: A karácsonyi időszak mindannyiunk szívében különleges helyet foglal el

Nővérem és én egyetlen lehetőséget sem hagytunk ki, hogy részesei lehessünk ennek a különleges alkalomnak. Akkoriban még nem voltunk templomba járó, sőt talán még hívő család sem, mégis a karácsony egészen közel hozott mindannyiunkat Jézus Krisztushoz. Nem a Megváltónk születését ünnepeltük, nem az Istentől kapott legnagyobb ajándékra emlékeztettük magunkat, mégis szent volt az ünnep a maga titokzatosságával. Hittem, hogy a karácsonyi ajándékokkal együtt a karácsonyfát is a Jézuska hozza és éjszaka, míg én alszom, az ablakon keresztül csempészi be a szobába mindazt a sok jót és szépet, a csillogást és a varázst, amit nekünk készített az év során.

 Ez a mély, őszinte gyermeki hit azóta sem halványult, ám ma már nem karácsonykor kapom meg az ajándékot, hanem az év minden egyes napján és nem a Jézuskától, hanem a Megváltómtól.

A karácsonyi időszak mindannyiunk szívében különleges helyet foglal el. Ilyenkor a rossz gyermekből is jó gyermek lesz. A hitetlenből is előbújik a hit. A templomok padjai megtelnek, a programok megszaporodnak. A fények, a zenék, az illatok betöltik a házakat és az utcákat. Az adventi időszak valóban a várakozás időszakává válik, bár a közhittel ellentétben a jelentése nem a várakozás, hanem az eljövetel. Az advent nem a várakozástól lesz különleges, hanem attól, hogy arra emlékeztetjük magunkat:

 Isten eljött az emberek közé, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (Jn 1,14a)

Szeretem megélni ezt az időszakot a maga csendességében, békességében dacára minden világi igyekezetnek, ami próbálja a nyomást, a teljesítmény- és megfelelési kényszert, a stresszt és a rohanást az év többi napjától is jobban előhozni belőlünk. Szeretek lázadni a világ ellen és megállni; kevesebbet vállalni; a pénzköltés helyett a tudatos ajándékozásra figyelni; a sürgés-forgás, sütés-főzés helyett a lelassulás idejét megélni; a karácsonyi vásárok zajai és árui elől a természetbe menekülni. Szabadságunk van nemet mondani mindenre, ami kárt tesz bennünk és szabadságunk van Jézus lábához odakuporodni, a jelenlétébe helyezkedni a család és egy meleg tea társaságában.

Így lesz dicsősége Istennek a mennyben és békessége az embereknek a földön. Áldott adventi várakozást és karácsonyi ünnepeket kívánok.

Gríger Krisztina református lelkipásztor