A világ New Yorkon belül

ZSĺRADÓ

A brooklyni városi tanács egyik tagja arra a megállapításra jutott, nemcsak ösztönözni kell az embereket az egészséges táplálkozásra, hanem azokat, akik nem fogadják meg a jó tanácsot, meg kell büntetni. A büntetést adó formájában kellene befizetni, és ha elfogadják a javaslatot, minden magas zsírtartalmú étel és minden ilyen ételt hirdető reklám is 1%-kal drágább lesz. ĺgy rosszul járnak a rántott ételek és a hamburgerek készítői, bár én nem nagyon hiszem, hogy az az 1% bárkit is eltántorítana bármi egészségtelen fogyasztásától. A képviselő azzal érvel, hogy New York államban 6,5 millió túlsúlyos ember van, aminek egészségügyi költsége 4,7 billió dollár évente. Az extra adóból befolyó összeget az egészséges táplálkozás és életmód ismertetésére, valamint megelőzésre fordítanák. A javaslat június végén kerül a városi közgyűlés elé.

Meglehetősen rosszkor jött az ötlet, mert igaz ugyan, hogy a szövetségi adók csökkentek, de a New York állambeli és a városi adók nőttek. Ráadásul visszaállították New Yorkban a 100 dollár alatti ruházat adóját, ami arra ösztönzi a ruhavásárlókat, hogy átruccanjanak a Hudon folyó másik oldalára New Jerseybe, ahol sokkal alacsonyabb az adó. Elképzelhető, hogy a 100 dollár alatti ruhák adóját a karácsonyi ünnepeket megelőző két hét alatt felfüggesztik.

BÜNTETÉSSEL NÖVELIK A BEVÉTELEKET

Köztudott, hogy New York városa elég tetemes adósságállományt halmozott fel az elmúlt évek folyamán. Bloomberg főpolgármester most minden eszközt felhasznál arra, hogy ezt csökkentse: leépíti a városi intézmények állományát, rövidíti a könyvtárak nyitvatartási idejét, csökkenti a városi egyetem költségvetését, tűzoltóállomásokat zárat be, stb. Hirtelen elöntötték a várost a láthatatlan ellenőrök, akik megmérték a házak előtti kukatárolók méretét, esténként ellenőrzik, hogy sötétben a házak megvilágítják-e a járdát és hogy télen el van-e mindenhol takarítva a hó. Ha bármiféle eltérést találnak, azonnal bedobnak egy, általában 50 dollárra szóló büntetőcédulát. Ezt naponta vagy hetente ismétlik mindaddig, amíg a hibát el nem távolítják.

Nagy felfordulást okozott viszont, amikor mostanában a rendőrök elkezdték betartatni a legfurcsább szabályokat. Olyanokat, amikről közönséges halandó nem is hallott még. Egy 19 éves fiatalember, aki ebédszünetben az utcán elhelyezett tejes ládán ült, büntető cédulát kapott: „Tejes láda nem megengedett használatáért”. Egy fiatal nő, aki a metró lépcsőjén ült, ott várta a következő szerelvényt, 45 dolláros büntetést kapott. Két borbélyt, akik saját üzletük előtt ácsorogtak (mivel márciustól nyilvános helyeken nem lehet dohányozni) és fújták a füstöt, ugyancsak megbírságolt az éppen arra járó rendőr, mert bizonyos helyeken tilos ácsorogni Manhattanben. Egy férfit azért büntettek meg, mert az újrafelhasználásra összegyűjtött papírt egy kartondobozban tette ki az utcára és nem az előírt módon: összehajtogatva és madzaggal átkötve, vagy átlátszó műanyag zsákba helyezve. Egy nő kislányával a Central Parkban egy olyan helyen játszott, amely el volt kerítve. Mivel semmi sem jelezte, hogy tilos lenne ott tartózkodni, felháborodott, amikor a helyszínen járó rendőr egy 50 dollárra szóló büntetőcédulát írt ki neki. Egy férfit pedig akkor büntetett meg egy rendőr, amikor az autójától elindult megvenni a parkolócédulát. Mire visszaért a kocsijához, már várta a büntetés. A vicc az egészben az, hogy ezek az emberek nyilvánvalóan fellebbeznek majd és minden józan eszű bíró elengedi a bírságot, a rendőrök mégis papíron kimutathatják, hogy ők X összeget behajtottak. Az esti hírműsorok megpróbálják figyelmeztetni közönségüket a leselkedő veszélyekre. Mert tilos például a metrón aludni és több mint egy széket elfoglalni (pogygyásszal). Tilos nyilvános helyen káromkodni és alkoholt fogyasztani, tilos színházban bekapcsolva hagyni a mobiltelefont, stb.

2002-ben 4,5 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma (főleg a gyilkosságoké), kivéve a szexuális erőszakot, ez 8,4 százalékkal nőtt. Ezt a szakértők annak tudják be, hogy a nők egyre inkább feljelentést mernek tenni erőszakos férfiak ellen. Az elmúlt években a rendőrség egyre nagyobb erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy el is kapják ezeket a bűnözőket, így tehát van értelme feljelenteni őket. Másrészt arról is hírt adtak az újságok, hogy ezrével állnak a bizonyítékok a rendőrségi raktárakban, amelyek segítségével egyértelműen meg lehetne állapítani, ki a tettes. A bibi ott van, hogy ezekhez DNS-tesztet kellene elvégezni, amire nincs pénz.

SZADDÁM MAGÁVAL VITTE

Néha érdemes élő egyenesben nézni a sajtótájékoztatókat. Az elmúlt hetekben több vitaműsor is foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy nem sikerült még tömegpusztító fegyvereket találni Irakban, amikor ezek létezése volt a fő ok a háború kirobbanására. Csak nem hazudott nekünk a kormány? Vagy a titkosszolgálatok vallottak kudarcot? Egy újságíró egyenes adásban Rumsfeld védelmi minisztert meg is kérdezte, mit szól a tényálláshoz. Rumsfeld némi gondolkodás után azt találta mondani, hogy ez valahogy úgy van, mint Szaddámmal: Őt sem kapták még el, de attól még senki sem gondolja azt, hogy nem létezik. Idő kell hozzá – mondta a miniszter. Elégedetten bólogatott, majd meg is dicsérte magát a szellemes válaszért. Nemrég megjelent egy könyv Rumsfeld aranyköpéseiről. Gondolom a második részbe ez is bekerül majd.

JOGTALAN METRÓJEGY-ÁREMELÉS?

Az átlag metróutas annak örül, hogy első fokon pert nyert az a csoport, amely feljelentette a metrótársaságot (MTA), mivel az szerintük hamis adatokat szolgáltatott annak bizonyítékaként, hogy fel kell emelni a metrójegyárakat. Van tehát remény arra, hogy vissza lesz állítva az 1,50 dolláros jegy (most egy út 2 dollárba kerül). Ugyanígy járt az MTA a hidak és az alagutak esetében is, s valószínű, hogy kénytelen lesz visszaadni minden autósnak a két ár közötti különbséget, ha jogerőssé válik az ítélet. A híd- és az alagútdíjak is visszaállnak a régi értékre.

A KÉT SZŐKE

Két hete már csak Martha Stewardról és Hillary Clintonról lehet hallani. Az előbbit az államügyész rács mögött szeretné tudni, az utóbbi pedig könyve kapcsán van címoldalon. Mindkettőjüket rendkívül negatívan ítéli meg a média, a részrehajlás elég nehezen magyarázható.

Martha Steward az amerikai állom megtestesítője. A semmiből kezdte, tortákat árult, mások partiját látta el étellel, most egy médiamonstrum igazgatója és egyedüli PR arca. Tévéműsora van, magazinját milliók fizetik elő, és mindezt egyedül érte el. Rajtakapták állítólag, hogy mielőtt eladta volna az ImClon nevű cég részvényeit, tippet kapott a brókerétől, hogy az említett cég negatív információt fog a nyilvánosságra bocsátani egy napon belül, és az majd nagyban csökkenti a részvények értékét. A vizsgálódás megkezdése után Steward asszony állítólag hazudott az FBI embereinek és a rendőrségnek. Az államügyész arca túl sok visszafojtott örömöt tükrözött, amikor bejelentette a vádemelést. Martha megpróbál visszavágni, és bár kénytelen volt lemondani cége vezetéséről, egész oldalas újsághirdetésekben és egy külön erre a célra kialakított weboldalon próbálja elmondani a saját igazát.

Hillary Clinton 8 millió dollárért megírta annak a nyolc évnek a történetét, amelyet férjével a Fehér Házban töltött. Megírta azt is, hogy bizony sírt és kiabált férjével, amikor az bevallotta viszonyát Monicával. Az egyik itteni hírtévé műsorvezetője azt mondta, az USA-nak nem lehet olyan elnöke, aki ennyire emocionálisan reagál stresszhelyzetben. (Clinton aszszonyra szavaznának a legtöbben a demokrata táborból, ha indulna a választásokon.) Egy másik hírtévé műsorvezetője „csupán hataloméhesnek” nevezte Hillaryt. Hogy a többi szenátor miért nem „csak hataloméhes”, és miért baj az, hogy egy ember bevallja, vannak érzelmei, nem derült ki.

A könyv mellékszereplője, Bill viszont olyan híreket cáfolt, hogy indulna a következő főpolgármesteri választásokon New Yorkban. Clintonnak van egy irodája Harlemben és sok időt tölt a városban, ahol nagyon nagy népszerűségnek örvend. A média már előre örül egy Clinton–Bloomberg csatának.

A LOVI

Az ember azt hinné, hogy az amerikaiak csak furcsa sportjaikat, a jégkorongot és a kosárlabdát szeretik. Ki tudta még egy hete, hogy New Yorkban van lóverseny? Történt viszont, hogy egy Funny Cide névre keresztelt ló, aki New York államban született, két nagy futamot is megnyert úgy, hogy az elsőn nem volt befutónak jelölve. Ennek örömére a harmadik nagy futam reggelén körülbelül 100 ezer ember várakozott az esőben, hogy bejuthassanak a lovira, ahol órákig vártak, ugyancsak esőben, az esti futamra. Olyan hangokat is lehetett hallani, hogy ha a harmadik futamot is megnyeri, klónozni fogják, mivel nemzésre alkalmatlan. Funny Cide nem nyert.

A BRYANT PARKI GALAMBOK ESETE

Manhattan egyik legszebb pontja a Bryant park, amely a városi könyvtár pompázatos épülete mellett van. Rengetegen ücsörögnek, ebédelnek, dolgoznak, olvasnak, sakkoznak a parkban. Esténként tavasztól őszig ingyenes koncertek és filmvetítések vannak, itt rendezik meg évente a New York-i divatfesztivált. Mint az az ilyen helyeken lenni szokott, itt is elszaporodtak a galambok, ami komolyan aggasztani kezdte a helyi közegészségügyi hatóságot, amely érdekes megoldást talált. Felbéreltek egy férfit, aki hivatásos ragadozómadár-tartó és megbízták, hogy naponta kétszer sétáljon végig két sassal a vállán a parkon. A sasok nem repülnek el, nem ölnek galambot, csak elriasztják őket. Az ötlet bevált, nincsenek galambok a Bryant parkban.