A város vezetői bíznak benne, hogy javul a helyzet

Tornalja. Lehetetlen helyzetbe került a gömöri város annak következtében, hogy a lakásbérlők mintegy 12 milliós tartozást halmoztak fel körülbelül hét év alatt. Ez a tarthatatlan állapot több esemény eredménye. A legnagyobb felelősség azokat a bérlőket terheli, akik úgy laknak az első osztályú lakásokban, hogy évek óta nem fizetnek sem lakbért, sem rezsit. Hogy ez egy hosszú folyamat eredménye, azt az is igazolja, hogy ma tíz olyan lakásbérlő van Tornalján, akiknek a tartozása egyenként meghaladja a 400 ezer (!) koronát. Ha ezt az öszszeget elosztjuk a havi lakbérrel, kiderül, hogy ezek az emberek hozzávetőleg tíz éve nem fizetnek. Nagyon magas azok száma is, akik tartozása meghaladja a 100 ezer koronát.

A következő ok, ami miatt ide jutott a város, hogy Tornalján nem kezelték kellő határozottsággal és főleg időben ezt a problémát. A tartozások 1997-ben növekedtek meg ugrásszerűen. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, kiderül, hogy a térségben – az újonnan létrejött Nagyrőcei járás déli részén – ekkor kezd folyamatosan emelkedni a munkanélküliek addig sem alacsony száma. A két dolog pedig összefügg. További hiányosság, hogy a gömöri városban nem hajtották végre azokat a szerkezeti átalakításokat a különféle városi vállalatoknál, melyeket ekkorra már a legtöbb városban el is felejtettek. ĺgy alakulhatott ki az a helyzet, hogy a házkezelőség nemcsak azokat a lakásokat kezeli, melyeknek tulajdonosa továbbra is a város, hanem azokat is, amelyeket korábbi bérlőik már megvásároltak. Ez pedig azzal a kötelezettséggel is jár, hogy a hőszolgáltatóval szemben ezekért a lakásokért is felelősséget vállal. Tehát ha egy lakástulajdonos nem fizet a fűtésért és a meleg vízért, akkor a tartozást a szolgáltató nem a tulajdonoson, hanem az épület kezelőjén fogja behajtani, mivel vele áll szerződéses viszonyban. Ez Tornalja esetében azt jelenti, hogy a 489 lakásból 326 került eladásra és 163-at bérelnek. A bérlők 9 millió koronával tartoznak, a lakástulajdonosok 3 milliós hátralékot halmoztak fel, a hőszolgáltató ezt az összeget a városon kéri számon. További probléma a bírósági procedúra hoszszadalmas volta. Évekbe telik ugyanis, amíg egy-egy ügy végére pont kerül. Bár a kilencvenes évek második felében sor került kilakoltatásra, aminek következtében néhány hónapra időlegesen lelassult a tartozás növekedése, mára azonban – „úgy sem történik semmi” alapon – már olyanok is tartoznak, akik korábban rendszeresen fizették a lakbért.

Ezt az állapotot örökölte meg a 2002-ben a város új vezetése. A megbízatási időszak első évében a testület a távfűtést 15 évre bérbe adta egy osztrák érdekeltségű besztercebányai vállalatnak. Ezt a döntést többen is támadják. Csakhogy korábban senkinek nem volt ötlete arra, hogyan lehetne a nagyon rossz állapotban lévő csőrendszert és a kazánházak felújítását megoldani. Az előző ciklus végén néhányan előálltak azzal a javaslattal, hogy a város vegyen fel 15-18 milliós kölcsönt, s ebből a pénzből végeztesse el a munkát. Volt olyan elképzelés is, amely a fűtést szeparáltan, lépcsőházanként oldotta volna meg. Dubovszky László polgármester szerint a város ekkor mindössze 4 millió koronára volt hitelképes. De ha még sikerült volna is megszerezni a fent említett összeget, mára kiderült, kevés lett volna. A nevezett besztercebányai vállalat ugyanis 28 millió korona összegben volt kénytelen elvégezni különféle felújításokat. Egyúttal 7 millió koronát kifizetett a városnak azokért a berendezésekért, amelyeket lecserélt. „Azt állítani, hogy ez a szerződés előnytelen lett volna, több mint túlzás” – véli Mészáros Gyula önkormányzati képviselő, a lakásügyi bizottság elnöke is. Véleménye szerint nem azzal van a probléma, hogy egy profitorientált vállalat követeli a pénzét, hanem azzal, hogy azok, akiknek munkaköri kötelességük lett volna megoldást találni, nem tettek semmit sem. „Sajnos még annak a határozatnak a végrehajtásával is késlekedtek, melyet 2003 októberében fogadott el a képviselő-testület” – mondta. Ez a határozat abból indul ki, hogy a problémakezelés során a cél nem a kilakoltatás, hanem a tartozások növekedésének megállítása és a kintlévőségek behajtása. Tekintettel arra, hogy ebben a térségben nem éri meg bérbe adni a lakásokat, ezért a fent említet javaslat abból indult ki, hogy azoktól meg kell szabadulnia az önkormányzatnak. Mivel az embereknek nincs pénzük, úgy döntött a testület, öt év alatt törleszthetik a vételárat az érdeklődők. Sajnos a lakáskezelő vállalat egy évet késett a határozat végrehajtásával, aminek köszönhetően további milliókkal növekedtek a tartozások.

S hogy mi lehet a megoldás? A polgármester bízik benne, hogy végre beindul a lakások eladása. Elmondta, hogy a város kapcsolatba lépett egy végrehajtó céggel, akikkel az ügy végleges megoldásáig a továbbiakban együtt kívánnak működni. A polgármester olyan kedvezményeket tervez bevezetni a város polgárai számára, amelyeket csak azok vehetnek igénybe, akiknek nincsenek köztartozásai. A képviselő-testület pedig, hogy valamennyire javítson a fizetési kedven, mindazoknak, akik tartozásukat rendezik március végéig, elengedi a késedelmi kamatot.

Abban mindenki megegyezik, hogy a kintlévőségeket szinte lehetetlen behajtani. De ha sikerül a tartozás növekedését megállítani, az már az előző évekhez képest évi 4 millió korona tiszta bevételt jelent majd a város számára.