A város továbbra is vevőt keres a kastélyra

Sok érdeklődő, kevés komoly ajánlat

„Tucatnyian érdeklődtek a kastély iránt, ám eddig egyikükkel sem sikerült szerződést kötni. Az okot abban látjuk, hogy Szlovákiában több hasonló eladó műemlék épület van, amit a tulajdonosok akár egy koronáért is hajlandók eladni, tehát nagy a konkurencia. A másik ok az, hogy nemzeti kulturális örökségről van szó, és a műemlékvédők sok megkötést tesznek a felújítással kapcsolatban” – tájékoztatott Lívia Gábrišová, a városi hivatal elöljáró-helyettese. A kastély jelenlegi, hivatalosan felbecsült értéke az alatta lévő területtel együtt körülbelül 40 millió korona, de a felújítási költségek 160–200 millió koronára rúgnának. Gábrišová elárulta, a város nem ragaszkodik ahhoz, hogy a felbecsült áron adják el a kastélyt: „Ha a vevő megfelelő garanciákkal rendelkezik, más árban is meg lehet egyezni. Galántán és környéken nagy külföldi beruházók telepedtek le, mint a Samsung vagy a Citroe#n–Peugeot, amelyek már jelezték, hogy megfelelő szálláslehetőségre lesz szükségük. Például a Samsung az idelátogató magasrangú vendégeit Pozsonyban szállásolja el. Felmerült olyan lehetőség is, hogy a cég saját céljaira újítaná fel a kastélyt.” Konferenciák, szimpóziumok megrendezésére is ki lehetne használni az épületet, hiszen Pozsony, Budapest és Bécs közelsége miatt Galánta megfelelő hely lenne nemzetközi konferenciák megrendezésére. A kastélytól nem messze fog megépülni a termálfürdő, és valamilyen magánberuházó ezt is kihasználhatná, hogy szállodát alakítson ki a kastélyban. Ha nem sikerülne megfelelő vevőt találni, akkor a város európai uniós pályázaton próbál majd támogatást szerezni a felújításhoz. „Információink szerint 2007-ben több lehetőség lesz pénzt szerezni egyrészt a kulturális örökség megőrzésére, másrészt idegenforgalmi beruházásokra. Lehetne a kastélyban akár galéria, múzeum, vendéglő, ám a probléma ott van, hogy ha a felújításra sikerülne is pénzt szerezni, az épület fenntartása is nagy terhet jelentene, és kérdés, hogy a város ezt elbírná-e” – érvelt Gábrišová. A városi költségvetésből minden évben elkülönítenek bizonyos összeget, legalább ötvenezer koronát állagmegóvásra. Tavaly 400 ezer koronát kaptak a kulturális minisztériumtól, amit a tető felújítására fognak fordítani, és a város az idén a kastély körüli park rendbehozatalára is jelentős összeget szán.

Az épület rendben van, a falak szárazak

Az érdeklődő beruházóknak Pekarovics György műemlékvédő szakember, a városi hivatal alkalmazottja szokta megmutatni a kastélyt. Mi is vele jártuk be az épületet, és a szakember szerint sokkal jobb állapotban van, mint ahogyan kívülről kinéz.

Az 1633-ban Esterházy Dániel és Pál által építtetett kastélyt a mai formájában Esterházy József építtette át 1861-ben. Ő volt az utolsó Esterházy, aki a kastélyban lakott, és mivel közvetlen örökösei nem voltak, 1879-ben bekövetkezett halála után az örökösök bérbe adták a kastélyt egy bécsi bankárnak. Az első világháború után, 1921-ben a csehszlovák állam az akkori tulajdonostól, a Magyarországon élő Esterházy Bélától megvásárolta az épületet, és oda helyezte a járási hivatalt. Később a honismereti múzeum székelt itt, de gimnázium is működött az épületben. A nyolcvanas években elkezdték a restaurálását, de az 1989-es fordulat után abbahagyták. Az addigi fenntartó, a kulturális minisztérium 1992-ben a városnak adta át az ingatlant, és a városi önkormányzat azóta is beruházót keres a felújítására.

Fura érdeklődők, eszement ötletek

Komolytalan érdeklődőből akadt elég. Egy alkalommal a szlovákiai arisztokraták egyesülete nevében is érdeklődött valaki a kastély iránt, amelyben az arisztokrácia egykori fényét szerette volna megújítani. „A kastélyban tett terepszemlén már olyanokról beszélt, hogy hol lesz a zöld szalon, hol lesz az ebédlő, hol lesz a koncertterem, ám amikor arra került a szó, mindezt miből valósítaná meg, már nem tudott ilyen konkrét lenni” – idézi a látogatást Pekarovics György. Ám ettől különcködőbb ötletek is felmerültek. Akadt olyan érdeklődő, aki kaszinót akart kiépíteni a kastélyban. Az épület fölé pedig egy vasbeton kupolát építtetett volna, hogy a kastélyból nézni lehessen a betonkupolára mázolt holdat meg a csillagokat. A legfurcsább ötlettel talán az az Amerikába kivándorolt szlovák származású férfi állt elő, aki amerikai milliomosok lefagyasztott testét tárolta volna a kastély pincéjében. Zsille Éva, a városi hivatal kulturális osztályának vezetője még most is borzongva emlékszik vissza erre a látogatóra: „Olyan komolyan gondolta, hogy a képviselő-testületi ülésekre is eljárt. Rendkívül furcsa feltételeket szabott. Ötszáz évre vette volna bérbe a kastélyt, az épület és park körül pedig egy áthatolhatatlan, három méter magas, egy méter széles betonfalat emelt volna. Amikor eljött megnézni a kastélyt, az volt az első kérdése, hogyan lehet lemenni a pincébe, milyen ott a talaj minősége, milyen mélyre lehet leásni. Még most is borsózik a hátam, ha visszagondolok rá. Aztán kiderült, azért érdekelte őt a pince, mert ott lett volna a hibernálóközpont.”

Továbbra is folynak a megbeszélések

Olyan osztrák és svájci érdeklődők is voltak, akik családi rezidenciát képzeltek a kastélyba. „Ezek a parkot is szeretnék lezárni, de ezt már csak azért sem engedhetnénk meg, mert az utóbbi években a park egyre több nyilvános rendezvény helyszínéül szolgál” – érvel Zsille Éva. Jelenleg francia beruházókkal folynak a megbeszélések, akik a személyes találkozóra olyan műépítészt is magukkal hoztak, aki Franciaországban már több hasonló kastély felújítását megtervezte. A város képviselői korábban az Esterházyak leszármazottait is megkeresték, nem érdekelné-e őket az egykori családi fészek, de annyi kastélyuk van, hogy azokat is csak nehezen tudják fenntartani. „A Németországban élt Esterházy Kázmér a saját kastélya fenntartására az államtól kapott támogatást – mondta Pekarovics György – Ausztriában, a fraknói várban lassan száz éve családi múzeuma van az Esterházyaknak, amelynek a fenntartása rengeteg pénzbe kerül. Ezt a kismartoni (Eisenstadt) kastéllyal együtt csak hatalmas borgazdaságuk bevételéből képesek fenntartani.”

A galántaiak tehát továbbra is keresik a megfelelő beruházót, aki garantálná, hogy olyan módon újítja fel és használja majd a kastélyt, hogy az a város büszkesége legyen.