A turbinák forognak, a küldöttségek tárgyalnak

Bos, a viszály almájaSomogyi Tibor felvételeAmint az várható volt, a bíróság döntését a két fél nem értelmezte azonosan. A Bos feletti részen mindkét ország megmenekült az egyértelmu vereségtol, hiszen a bíróság a C-változattal kapcsolatban salamoni döntést hozott, a feleket megegyezésre kötelezve. Bár megegyezést a mai napig nem sikerült teto alá hozni, ezen a részen már sok minden körvonalazódott. A nagymarosi szakasszal kapcsolatban viszont teljesen megmerevedtek a frontok. A magyar fél értelmezése szerint nem kötelezo tartaniuk magukat az eredeti megoldáshoz, míg a szlovák fél szerint a bíróság éppen az 1977-es szerzodésben rögzített állapotokat erosítette meg.

A per legfontosabb eredménye, hogy a két fél jóhiszemu tárgyalások keretében keresi a közösen elfogadható megoldást. Ez azóta is tart, bármiféle eredmény nélkül. Utolsó érdemi esemény 2001 áprilisában történt, amikor a hivatalos küldöttségek két szakbizottság felállításáról döntöttek, ezek azonban lényegében el sem kezdték a munkát. Az elso bizottság a bírósági döntés végrehajtásáról szóló új nemzetközi szerzodés jogi kérdéseivel foglalkozna. A másik bizottság témái az eredeti szerzodés által érintett Pozsony–Budapest szakasz vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai problémái lennének. Abban is megegyeztek, hogy elso nekifutásra a Pozsony–Szap szakasz kerül napirendre. Végül azonban itt sem született eredmény. Ilyen helyzetben komoly fejleménynek számít az is, hogy egy hivatalos szlovák publikációban közzétették azt az elképzelést, amely szerint összekötnék a szlovák és a magyar mellékágakat és az Öreg-Duna felszámolásának árán kifejezetten attraktív módon egységesítenék a kétoldali ágrendszert.

Az idei áprilisi forduló eredményének számít, hogy egy újabb bizottságról határoztak, ez a kölcsönösen esedékes kártérítésrol tárgyal majd. Ez szintén a hágai döntésbol következik, munkája már a megegyezés utolsó fázisában esedékes. Vagyis akkor, amikor már kész a közösen kidolgozott, elfogadott modell és napirendre lehet tuzni annak kérdését, hogy emiatt ki milyen kártérítési igénnyel léphet fel a másikkal szemben. Egyébként nagyon valószínu, hogy a kártérítéssel kapcsolatos terméketlen tárgyalások újabb éveit vagy akár évtizedeit csak úgy lehet majd elkerülni, ha a két fél elegáns gesztussal kölcsönösen lemond követeléseirol.

Óvatosan kell kezelni a legutóbbi, 2004. április 13-iki tárgyaláson mindkét oldalról eroteljesen hangsúlyozott új, európai dimenziót is. Tény, hogy a két ország két súlyos vitát visz be magával az Európai Unióba, a vízlépcso, valamint a tokaji borvidék rendezetlen ügyét. Az ilyen kaliberu nézeteltéréseket viszont rendezni illik, a hírek szerint mindkét oldalra elég nagy nyomás nehezedik Brüsszelbol. Az uniós dimenzió értelmezésével kapcsolatban azonban szintén eléggé távoliak az álláspontok. A magyar fél azokat az uniós elvárásokat helyezi elotérbe, amelyek szerint a leheto legnagyobb mértékben óvni kell a természetes vízi élohelyeket, ami a Bos alatti duzzasztás ellen szól. A szlovák fél viszont abban bízik, hogy a tavaly jóváhagyott nagy uniós gazdaságélénkíto programok egyike a Bécs–Pozsony hajóutat rendezi, így várható, hogy a következo lépésben a Szap alatti problémás szakasz kerül elotérbe. Persze ezen is sokat lehet vitatkozni. A szlovák fél a hajóút tervezésekor továbbra is a 3,5 méteres merülésu hajókkal számol, az uniós szabvány viszont 2,5 méteres merülésu hajókat tartalmaz. A csak kavicszátonyokkal tarkított Szap–Komárom szakaszon sokféle megoldás lehetséges, nem úgy lejjebb, ahol a lábatlani és a nagymarosi sziklaküszöbök nagyon leszukítik a megoldási lehetoségeket. A magyar oldalon születtek már – egyelore nem nagyon publikált – javaslatok, ezekkel kapcsolatban a szlovák fél azonnal azt a kérdést vetette fel, vajon mennyibe kerülnek ezek az intézkedések egy nagymarosi vízlépcso befejezési költségeivel összehasonlítva. Végezetül egy érdekesség, a szlovák érvrendszerben felbukkant egy, a Vág torkolatában építendo gát is, ezzel a Vág menti vízi út alsó szakaszának hajózhatóságát biztosítanák.

Elvben egyébként már mindkét fél régóta újra a hágai bírósághoz fordulhatott volna, mondván, a másik fél rosszindulata miatt nem lehetséges a megállapodás, így az eredetinél konkrétabb ítéletet kérhetne. Bár a szlovák oldalról ezt már Dominik Kocinger kormánybiztos és Eduard Kukan külügyminiszter is felvetette, a tárgyalások múlt heti felelevenítése óta ez egyelore nem szerepel napirenden.