A temesvári Benjámint a vágsellyei hajléktalanszálló fogadta be

„Benjámin Temesváron született, ahol hat éves koráig élt a szüleivel, akkor hagyta el az apa a családot. Az anya kiköltözött Németországba, és a fiúcska német iskolába került. Nem szívesen beszél erről az időszakról, mert nehéz élete volt, a mostohaapja verte, végül a hatóságok elvették a családtól a kisfiút” – mondta Jurík Mónika.

A mélyszegénységben élők központjának a vezetője órákon át beszélgetett a fiatalemberrel, majd a közösségi oldalon arra kérte a lakosokat, segítsenek a gondozásában. Az intézmény szolgáltatásaira szoruló hajléktalanok közül néhányan remekül beszélnek angolul, vagy németül, így hamar sikerült szót érteniük a központ legifjabb lakójával, valamennyiük Benjáminjával. Jurík Mónika elmondta, sok szenvedésen mehetett át az erdélyi születésű fiatalember, akinek se pénze, se iratai. Az elmúlt napokban élelmiszer adományokat küldtek neki a lakosok. Az intézetben nevelkedő fiúról kamaszként kiderült, mentális problémákkal küzd, és gyógyszeres kezelésre szorult a miatt, mert időnként nem találja a gondolatok, érzések és cselekedetek közti összhangot.

„Hányatott sorsa miatt Benjámin úgy gondolta, visszamegy Romániába és megkeresi azokat a számára fontos embereket, akikre számíthatott, egyfajta nevelőszülőként is emlegeti őket a beszélgetések alkalmával. Nem járt szerencsével, ezért úgy gondolta, megkeresi az édesanyját, négy testvérét, mert valahová tartoznia kell. Románián keresztül jött át Magyarországra, felvette őt egy taxis, később különféle módon utazott. Éhezett, szomjazott, a cipője lerohadt a lábáról. Nagyon rossz állapotban vannak a lábai, de mivel nincsenek iratai és nincs életveszélyben, egyetlen egészségügyi központban sem akarták ápolni. Egy vágsellyei gyógyszertárban nagyon kedvesen összeállítottak egy kenőcsökből, kötszerekből álló csomagot, amivel itt ápoljuk” – mondta Jurík Mónika. Benjámin elmesélte neki, hogy Pozsonyban nagyon durván megverték, kifosztották a vasútállomáson, mert azt gondolták róla, hogy migráns. Végül a szenci tavaknál húzta meg magát, ahol májustól augusztusig egy kürtőskalácsot sütő házaspár segítette.

A bódéjukat később elvitték, de megígérték a fiatalembernek, hogy visszatérnek. Benjámin azonban nem értette pontosan, mit mondanak neki, csak azt érezte megint magára hagyták. Felkapaszkodott egy vonatra és meg sem állt Vágsellyéig, két napot töltött az utcán. Jurík Mónika végül úgy döntött, befogadja a hajléktalanszállóra a családját kereső erdélyi fiatalembert, aki néhány nap után már mam-nak szólította.

„Az első lábkötözéskor mindketten nagyon sírtunk. Iszonyú fájdalmai voltak! A sebes, fekélyes lábak helyette meséltek iszonyatos kálváriájáról. Kétféleképpen segíthetünk most neki, vagy elfogadja az itteni életet és idővel alkalmazkodik, vagy megpróbáljuk felkeresni a rokonait. Minden adományt, támogatást köszönünk a fiú nevében” – mondta Jurík Mónika.