„A szlovákiai magyar lét az életem” – Sikerportré Molnár Csabával

A szlovák televízió idén mutatja be a Pressburgot, amely az első szlovákiai magyar, többnyelvű televíziós sorozat és szinte teljes egészében a rendező, és a köré szerveződő szlovákiai magyar filmes csapat munkája. Családjával Pozsonyban él, felesége Lucia Molnár Satinská. Tősgyökeres komáromi, aki megszerette Pozsonyt.

Inspiráló közeg

Komáromiként megkerülhetetlen volt számára a Komáromi Jókai Színház közelsége és később, a Selye János Gimnáziumban működő Gimisz Diákszínpad. A Légy jó mindhalálig című darabban Nyilas Misit játszotta. A szavalóversenyek, a színpad világa, az alkotás korán beszippantotta. Már gyerekként is szeretett elvonulni a szobájába és játszani az elképzelt világokban. A mai napig azok a kedvenc filmjei, amelyek egy másik világba repítenek el.

„Édesanyám, a »menedzserem« mindig is az előadó-művészet felé terelgetett, és úgy éreztem, a színház, a film az én világom, hiszen gyerekként sikerélményben volt részem. Egy idő után azonban egyre világosabbá vált, hogy jobban érdekel a másik oldal, valaminek a megrendezése, kitalálása, létrehozása, az alkotás. A filmrendezésről az elején szinte semmit se tudtam, édesapámtól elcsent biztonsági kamerákon csináltam az első filmjeimet. Nem voltam benne biztos, hogy reális út lehet-e ez számomra, viszont éreztem egy olyan erős hívást, ami nem engedett” – idézi fel Molnár Csaba a kezdeteket.

Pár év útkeresés után felvételizett a pozsonyi Színművészeti Egyetem filmrendezői szakára.

„Több helyre beadtam a jelentkezési lapomat, Pozsonyba, Csehországba és Angliába is. Pozsonyban volt először a felvételi és rögtön fel is vettek. Tolmáccsal felvételiztem, nem tudtam jól szlovákul. A szóbelin azt mondták, a nyelvtudás nem fontos: a nyelvet meg lehet tanulni, a tehetséget nem. Azóta is mondom mindenkinek, aki ebben a pályában gondolkodik, hogy nyugodtan jöjjenek Pozsonyba, ne féljenek a felvételitől, túl kell lépni a félelmen, azon a hatalmas blokkon, hogy rossz a szlováknyelv-tudásunk. A nyelvet egy idő után úgyis megtanulja az ember. Ebben a közegben pozitívnak, különlegességnek számít, hogyha valaki máshonnan jön, esetünkben mondjuk történetesen magyar. Szerintem mi másképp, máshonnan nézünk bizonyos dolgokra, mint a szlovákok. És ez nekik érdekes” – részletezte.

Pozsonyi sikerek

Első játékfilmje, „A rendes ember” Komáromban játszódik, szlovákiai magyar színészek szereplésével. A hetekben fejezte be legújabb, saját gyártású filmsorozatának, a Pressburgnak az utómunkáit. A történet egy csallóközi magyar fiú és egy kozmopolita, világlátott szlovák lány találkozását meséli el Pozsonyban, illetve a valamikori Kétnyelvű Dél-Szlovákia szervezet tevékenységéről mesél humoros stílusban. Miért fontos számára, hogy filmjeiben megjelenjen a magyar kötődés, egy magyar szál?

„A szlovákiai magyar lét az életem, az identitásom része, elválaszthatatlan tőlem, meghatározza a mindennapjaimat. Próbáltam levetkőzni és olyan témákat találni, ami nemzetközibb, de mindig visszatérek rá a filmjeimben. Vannak nehézségei, mert természetesen bonyolultabb ábrázolni a kétnyelvű közeget, érthető kontextust teremteni, de elfogadtam és szeretek vele dolgozni. A közeg, a városok, ahol élek és éltem, számomra részei az alkotói folyamatnak, ugyanúgy, mint az identitásom. Mindig komáromi maradok, de nagyon megszerettem Pozsonyt. Ebben nagy szerepe van a feleségemnek, aki megmutatta a város szépségét, a Duna utcát, a parkokat, a város »lelkét«. És egy remek magyar közösség is van Pozsonyban, azt érzem, egy jó városban élek, ahol pezseg a kultúra. Egyébként az Audiovizuális Alap és a Szlovák Filmintézet épületének környékén lakunk, úgyhogy mindig belebotlok egy kedves ismerősbe, kollégába. Pozsony egy élhető, nyitott kis nagyváros” – mutat rá Molnár Csaba. 

A siker összefüggésben

Miben méri Molnár Csaba a sikert?

„A sikert szubjektív dolognak tartom, úgy hiszem, igazából rajtam múlik, hogy képes vagyok-e olyan összefüggésben nézni a történteket, hogy a pozitívat is lássam benne. Egy film, egy sorozat elképesztően sok energiát kíván, amit kevesen látnak és tudnak. A Pressburg sorozatot megcsinálni, nekem öt-hat év intenzív munka volt. Ez rengeteg idő és első ránézésre nehéz elképzelni olyan mértékű sikert, ami visszaad ennyi időt az életedből. De egyszer egy ismerősöm elmesélte, hogy »A rendes ember« vizsgafilmem hatására határozta el, hogy filmes szeretne lenni. Ez például egy hatalmas visszajelzés volt számomra, ami után azt mondtam magamnak, mégiscsak megéri csinálni” – húzza alá.

„A Pressburg egy olyan, ha úgy tetszik, alternatív valóságot mutat be, amely azzal a gondolattal játszik el, hogy milyen lehetne az életünk, ha kicsit nyitottabban állnánk egymáshoz. Együtt léteznek benne liberálisabb gondolkodású és konzervatívabb gondolkodású szereplők, szlovák, magyar, német, muszlim... akik amikor kell, túl tudnak lépni az ellentéteken, a különbségeken, és mivel hisznek az együttműködésben, az működni is kezd. Ha hiszünk benne, valósággá válik. Ha ez a gondolat eljut pár emberhez, és inspirálja arra, hogy utat keressen a másik felé, és ne az ellentéteket, én akkor végtelenül boldog leszek. Azt hiszem, nekem ez a siker” – teszi hozzá.

„Alkoss, itthon”

Molnár Csaba elmondta, nagyon sokat köszönhet a szlovákiai magyar közösségnek. A támogatás, amit a Pressburg készítése kapcsán érzett, nagyon sokan szorítottak és drukkoltak, hogy megszülessen a sorozat. Egyre fontosabb számára, hogy visszaadjon ebből a sikerből a közösségnek. Ezért találták ki az „Alkoss, itthon” programot, ami egy szlovákiai magyar filmes fórum pályakezdőknek, ahol a filmes karrier lehetőségeit mutatják be a diákoknak.

„Fő célunk a szlovákiai magyar film-készítés népszerűsítése, hogy segítséget nyújtsunk pályakezdő fiataloknak elhelyezkedni, karriert építeni a filmszakmában. Elmondjuk, mit csinál a filmrendező, az operatőr, a gyártásvezető, a producer. Egy díszlettervező és egy operatőr kollégával csináljuk ezt a projektet, voltunk már a komáromi Ipariban és két gimnáziumban. Nagyon jó lenne, ha többen lennénk szlovákiai magyarok a szlovák filmes szakmában. A két nyelv óriási előny itt is.”

A programról bővebben az alkossitthon.sk oldalon olvashatnak. Ami a szlovák filmipar helyzetét illeti, megtudtuk, hogy Szlovákia most kezd felvirágozni. Pár éve alakult meg a Slovak Film Commission, akik azzak foglalkoznak, hogy nemzetközi filmprodukciókat hoznak Szlovákiába. Jó adottságokkal rendelkezik az ország, remek helyszínekkel bír és nagy igény van a filmforgatást közvetlenül kiszolgáló személyzetre.

A Pressburg csomagolva

Saját bevallása szerint világéletében szerette a sorozatokat, ezért amikor az egyik kereskedelmi csatornától felkérték, hogy a Horná Dolná sikersorozat egyes évadjait rendezze, nem állt tőle távol ez feladat.

„Teljesen más egy sorozatforgatás, mint egy filmforgatás, ebbe is bele kellett tanulni. A sorozat jobban beépül a mindennapokba, jelen van a nézők fejében, várják a következő epizódot. Bővebben lehet beszélni, nagyobb a tér” – emelte ki.

A Pressburgot saját produceri csapattal készítették: a gútai Forgács Attila pályakezdő producerrel és Lucia Molnár Satinskával, aki a sorozat társírója is – mondhatni a rendszeren kívül. Minden egyes munkafázist a csapattal terveztek meg, és ami a legnehezebb volt, meg kellett teremteni a sorozat anyagi hátterét. A forgatás során bőven akadtak kihívások, sok komplikált helyzet fordult elő. Nem volt egyszerű. Volt, hogy háromszor kellett egy jelenetet elhalasztani, mert a kiválasztott helyszínt, egy családi házat közben eladtak. Más tulajdonoshoz került, újra kellett tárgyalni a feltételeket. Összehangolni a főszereplőt, ebben az esetben Csuja Imrét, aki annyira elfoglalt színész, hogy havonta három szabadnapja van, egy ötvenfős stábbal, a ház új tulajdonosával, a Covid-járvány idején – már önmagában ez sem egyszerű feladat. Ráadásul külső helyszíneknél még figyelembe kell venni a természetet is, egy nyári sorozatot nem lehet novemberben forgatni.

„De amikor a legnehezebb is volt, reggel belenéztem a tükörbe, hogy én most az első szlovákiai magyar sorozatot rendezem, az álmomat élem, és ez a tudat hatalmas erőt, energiát adott. És így mosolyogva mentem bele a legnehezebb helyzetekbe is, mert hittem benne, és az alkotótársaimban. Rengeteg ember munkája az, hogy végül sikerült elkészíteni a Pressburgot, sokan fogak össze érte. Ez egy igazi szerelemgyerek, és kivételes dolog, hogy létrejött.” 

Nagyon jó apropója volt a beszélgetésünknek, ugyanis pont előző nap adták le a sorozatot a Szlovák Televíziónak.

„A sorozat »dobozban van«, tehát kész. Innentől kezdve gyakorlatilag a televízió dönti el, mikor lesz a premier. Ez egy nyári sorozat, a programosztály munkatársai választják ki, mikor tűzik műsorra. Mihelyst tudni fogjuk, nyilvánosságra hozzuk és megosztjuk a közönséggel” – zárta a beszélgetést Molnár Csaba.