A Szlovák–Magyar Baráti Társaság pozsonyi klubjáról

A Szlovák-Magyar Baráti Társaság (SZMBT) országos hatállyal Losoncon alakult meg, a Pozsonyban 1991 óta működő Helsinki Polgári Társulás (Helsinki Citizens Assembly – HCA) támogatásával. Az SZMBT-nak – losonci szervezete után – Párkányban és Köbölkúton alakult klubja, majd 1995 szeptember 20-án a Zichy-palotában létrejött a fővárosi klub is.

Az SZMBT-klubok célja – a Helsinki Polgári Társulás célkitűzéseinek megfelelően – a helsinki eszmék, az emberi jogok védelme, a békés együttélés támogatása. A pozsonyi klubnak ezekből kifolyólag az a konkrét célja, hogy elősegítse a város szlovák és magyar polgárainak baráti együttélését, a megértést, ismét megteremtve az egykori tolerancia, az egymás iránti empátia légkörét.

A klubba az első évben ötven tag regisztráltatta magát; e létszám az évek során ugyan megduplázódott (100-120 főre emelkedett), ám így is messze elmarad az elvárásoktól és a lehetőségektől.

A klubot két társelnök vezeti: a szlovák Irena Bročková és a magyar Mayer Judit. S hogy mennyire jól végzik munkájukat, az kitűnik az elmúlt tizenkét év tevékenységének áttekintéséből.

A rendszeres havi összejöveteleken – kivéve a néhány „beszélgetős” klubdélutánt – komoly előadásokat hallhat a tagság. A legtöbb előadás természetesen a kitűzött célt, vagyis az egymás kultúrájának, történelmének megismertetését szolgálja. A szakemberek előadásait követően egy-egy tag élettörténetének a meghallgatása egészíti ki az elméleti ismereteket.

Lássuk, milyen konkrét témákról adtak és adnak elő az egyes szaktekintélyek? A történelemmel foglalkozó népszerű író, Pavel Dvořák a Kárpát medence legrégibb népességéről a 10. századig címmel tartott érdekes előadást. Pozsony történetének egyes korszakairól Štefan Holčík történész és Vilma Cipárová szociológus adott elő több ízben is. A szlovák-magyar kapcsolatokról Katarina Zavacká, Jaroslava Pašiaková, Fukári Valéria és Štefan Markuš adott elő. Markuš kétszer is: először mielőtt Budapesten elfoglalta volna nagyköveti posztját, másodszor pedig diplomáciai megbízatása letelte után. A szlovákiai magyarok identitásának kérdését két szociológus, Gyurgyík László és Csámpai Ottó tárgyalta. A szlovákiai zsidóság kérdéskörével a téma leginkább elhivatott szakembere, Ivan Kamenec foglalkozott.

A szlovákiai magyarság 1945 utáni viszontagságait három történész, Vadkerty Katalin, Stanislav Sikora és Dagmar Čierna-Lantayová mutatta be.

A magyar általános történelem egyes korszakairól (az államalapításról, a Habsburg-ellenes felkelésekről, az 1848-49-es eseményekről, Kossuth Lajosról) – a szlovák és magyar nemzetiségű tagok részére egyaránt elfogadható módon – Mayer Judit, a klub társelnöke adott elő több alkalommal. Ő emlékezett meg egy alkalommal arról is, hogy milyen volt a különböző nemzetiségű pozsonyi polgárok együttélése az 1930-as években. Erről a korról és az azt megelőző időszakról, valamint a koncentrációs táboron belüli életről a klub legidősebb tagja, a pozsonyi őslakosnak számító, közkedvelt és tisztelt Löffler Katalin mesélt a tagoknak.

Megemlíthetnénk olyan előadókat is, mint például Turczel Lajos irodalom-történész, aki a két világháború közti szlovák-magyar kulturális kapcsolatokról adott áttekintést, vagy Cséfalvay Ferenc hadtörténész, aki Szlovákia az 1939 és 1945 közti katonai helyzetével ismertette meg a hallgatóságot.

Az adventi időszakban majdnem minden évben ökumenikus összejövetelt is rendezett a klub (hol a református gyülekezet helységeiben, hol a klubban) Mikó Jenő református püspök, Haľko József katolikus egyháztörténész, Peres Imre református lelkész és mások részvételével.

A tagság kirándulásokat is tett Pozsony környéként Oto Došek idegenvezető kíséretében például mátyusföldi érdekes településeket kerestek fel. Más alkalommal Párkányban és Esztergomban jártak, s a fölújított Mária Valéria híd tövében találkoztak a losonci és a párkányi klub tagjaival is. Ellátogatott a tagság a nógrádi Szklabonyára, Alsósztregovára, valamint a magyarországi Szécsénybe, Balassagyarmatra, Bánkra és Tatabányára is. A közös megértés érdekében mindjárt az alakulás utáni évben a Helsinki Társulás segítségével ingyenes magyar nyelvtanfolyamot szervezett az SZMBT (kezdetben 45 érdeklődővel). A tanfolyam egyik leghűségesebb hallgatója maga a klub társelnöke, Irena Bročková. Az ő javaslatára – mintegy vizsgaként – a tagok „kalákában“ lefordították szlovákra az egyik magyar tag ifjúsági kisregényét. A szlovák társelnök aszszony a kéziratot megjelentetné, de manapság nehéz szponzort találni.

A klub eleinte különböző helyeken tartotta összejöveteleit: a Szlovák Vöröskereszt székhelyén: a Szlovák Rádió kis klubhelyiségében, a Pozsonyi Városi Könyvtár helyiségeiben, a klarisszák kolostorában, mostanában pedig az Európa Tanács tájékoztató irodájának könyvtártermében (Klarissza utca 5). A vázlatos ismertetés végén álljon itt a jegyzetíró véleménye. A csaknem félmillió lakosú fővárosban a kis létszámú klub komoly tevékenységet fejt ki a szlovák-magyar baráti-testvéri együttélés érdekében. Kár, hogy a klub működése iránt ezidáig nem nagyon érdeklődött a sajtó. Ehhez talán hozzájárul a klub vezetőségének a szerénysége – megelégedve a munka hasznosságával, nem igényelve a publicitást. Ám a nagyobb ismertség több tagot is jelentene, a több tag pedig több toleráns barátot a városban.