A szereplés önbizalmat ad és jó barátokat

A galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban csaknem három évtizede alapított bábcsoportot Mészáros Andrea tanárnő. Az iskolában közel hatvan éve működik esztrádcsoport vagy irodalmi színpad néven valamilyen színjátszó csoport, amely több mint egy évtizede vette fel a Tsízió Diákszínpad nevet. Novemberben mindkét csoport részt vett a Szentgyörgyi Miklós Színjátszó Fesztiválon Nagyfödémesen, majd az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon Szepsiben és Buzitán. Az utóbbin összesen 11 díjat kaptak a galántai gimisek. Arról kérdeztük őket, milyen élményekkel tértek haza az országos versenyről, illetve miért szeretnek a színpadon lenni.

Nevelő céllal

Mészáros Andrea, a bábcsoport vezetője a nyolcosztályos tagozat diákjaiból verbuválja a csapatot. Eleinte közösségépítő és nevelő szándékkal, csak a saját osztályával készített bábelőadásokat, de hét éve más osztályokból is csatlakoznak diákok.

„Bevallom, könnyebb volt osztályközösséggel dolgozni, mert láttam a gyerekeken, ki, mire képes, milyen irányba fejlődik, mekkora a változás bennük. Könnyebb volt összetartani is őket, hiszen nem változott a csapat összetétele minden évben azzal, hogy újak jöttek és leérettségiztek. Most közel negyvenen vagyunk, ezért kisebb csoportokra osztva egyszerre több előadást készítünk. A kisebbekkel a Duna Menti Tavaszra, a nagyobbakkal a Jókai Napokra igyekszünk mindig eljutni”

– mondta el. A bábcsoport vezetője a diákok habitusa, adottságai alapján választja ki a színpadra készülő darabokat, a rendezésben, megvalósításban azonban a diákok is részt vesznek. Nem minden esetben ragaszkodnak a klasszikus bábozáshoz, többször adtak elő élő szereplős műsort is. Ilyen volt a Mese, avagy semmi sem az, ami című előadásuk is, amellyel az Egressy Béni fesztiválra készültek. Mészáros Andrea elmondása alapján nagyon jó volt a szakmai visszajelzés, helyénvaló volt a zsűri véleménye azokról a dolgokról is, amelyeken még csiszolniuk kell. Úgy véli, nagyon jó lenne, ha a Duna Menti Tavaszhoz hasonlóan a középiskolásoknak és felnőtteknek rendezett fesztiválokon is lenne szakmai, drámapedagógiai vagy rendezői képzés, hogy a csoportvezetők is fejlődni tudjanak.

Szórakoztató, tanulságos

Az országos versenyen a 7-8. évfolyam diákjai szerepeltek néhány fiatalabb szereplővel kiegészülve. Az érettségire készülő Borovszký Mátyás nyolc éve tagja a bábcsoportnak, azóta, hogy elsősként a tanárnő drámaóráján kedvet kapott a bábozáshoz.

„Nagyon sok élményt ad az, hogy tagja vagyok a csoportnak, rengeteg helyre eljutunk és a próbák is élvezetesek. Általában főbb szerepeket kapok, a mesében skizofrén herceget alakítok”

– mondta.

Gál Lilla 7. osztályos gimnazista. Szintén elsős korától bábozik.

„Nagyszerű időtöltés, a tanítás után jó közösségben lenni. A bábozásban sok mindenre oda kell figyelni, nem mindegy, hogyan mozgunk a bábbal, a színjátszás egyszerűbb, ezért szeretem a mostani darabot”

– fejtette ki. A korábban előadott műsoraik közül a kedvence a Péter és Pál történetét feldolgozó Etűdök című darab, mert mókás és változatos.

Katona Sára 4. osztályos a nyolcévfolyamos gimnáziumban.

„Én vagyok a legfiatalabb, eleinte tartottam is attól, hogyan fogadnak majd az idősebbek, de jól érzem magam a csoportban. A nagyfödémesi volt az első fellépésem, nagyon izgultam, de mivel a szerep alapján sokat kell nevetnem a színpadon, ez segített átlendülni ezen”

– árulta el.

Mindhárman egyetértettek abban, hogy egyrészt szórakoztató, másrészt tanulságos volt részt venni a szepsi versenyen. A zsűritagok tanácsai nagyon sokat segítettek nekik abban, hogy az előadás mely részein érdemes változtatni ahhoz, hogy még jobb legyen.

Munka és szórakozás

A Tsízió Diákszínpad két darabot készített az aktuális tanévben. Az egyik a Kodály Zoltán Galántai Táncok zenéjére előadott Arany János Tetemre hívás című balladája, a másik Thomas Mann Márió és a varázsló című novellája. A színjátszók országos versenyén több különdíjat is nyertek a diákok.

A csoport vezetője, Ollé Krisztina osztályában, a 3.A-ban sok a színjátszó. Egyikük, Berényi Mátyás szerint kimondottan pozitív, tanulságos és felemelő közösségi élmény a csoport tagjának lenni.

„Sokfajta módon tudja fejleszteni a személyiségünket, a színpadi kiállásunkat, ami más helyzetekben is jól jöhet. Nem érzem azt, hogy a próbákon és a fellépéseken részt venni munka lenne, hanem mivel baráti közösségben vagyunk, inkább pozitív élményként, nem kötelességként éljük meg”

– fejtette ki. Szabó Alexandra szerint fárasztóak a próbák, de az eredményeken meglátszik a sok munka. Úgy érzi, a próbák élményt is adnak, megismerik egymást, összekovácsolódik a csapat, szinte családtagokká válnak. A próbákon is, de a fellépések alatt még inkább feltöltődnek. Zsigó Marianna megerősítette Szabó Alexandra gondolatát, hogy valóban barátságok szövődnek a csoporton belül. Nemcsak a próbákon, hanem az iskolában bármikor találkoznak, beszélgetnek. Szívesen végeznek a tanítás után is együtt aktivitásokat, a Tsízió minden tagjával, nem hagynak ki senkit.

„Azt szeretem a Tsízióban, hogy amikor készülünk egy darabbal, akkor nagyon sok a munka vele, de amikor kiállunk a színpadra és előadjuk azt, amibe rengeteg energiát fektettünk, az egészen euforikus érzést ad”

– fogalmazott Hagony Zoé.

Önismeret, barátságok

Mihalovič Veronika három éve tagja a színjátszókörnek.

„Nagyon jó látni, amikor szeptemberben van az első megbeszélés, hogy milyen sokan jelentkeznek és szeretnének csatlakozni hozzánk. Emlékszem, mennyire vártam, hogy én is idejöhessek a csoportba. Szerintem mindenki valahogy kibontakozhat. A Tsízió önbizalmat is adott és nagyon jó barátokat. Az új tagoknak is elmondtam már, hogy nekem ez a csendem”

– fogalmazott. Marafkó Marcell annyit fűzött hozzá, hogy számára elsősorban azt adta meg a Tsízió, hogy ki tudjon lépni a saját kis buborékjából, komfortzónájából.

„Az által, hogy olyan szerepeket is kaptam, amelyek eltérnek a saját személyiségemtől, jobban meg tudom találni a helyemet a színpadon. Sokkal nagyobb önbizalmam lett. Olyan képességekre jövünk rá, amikre eddig nem is figyeltünk fel. Ha a színpadon megszoktunk egy bizonyos kényelemérzetet, az kihat a mindennapi életünkre is. Könnyebben tudunk kezelni például stresszhelyzeteket”

– árulta el. A 4. osztályos Szarka Zsófia kedvenc időtöltése a rajz, így a plakátok és a díszletek készítésében tud kiteljesedni. Kisebb korában néptáncolt, de mostanra felismerte, hogy sokkal inkább a modern tánc áll hozzá közel, nagyon élvezi, hogy a Tsízió tánckarának tagja. Osztálytársa, Horváth Zenkő a diákszínpad korábbi műsorának, a Jézus Krisztus szupersztárnak a hatására jelentkezett át a galántai gimnáziumba az első évfolyam félévében, és egy igazán befogadó közösségre talált. Mivel nagyon szeret táncolni, főleg a táncos jelenetekben szerepel.

Jóleső elismerés

Daru Csenge bevallotta, mindkét őszi fellépés előtt nagyon izgultak.

„Nagyfödémesen mutattuk be először közönség előtt a műveket. Szerintem nagyon jól sikerült, büszkék lehettünk magunkra és a nővéremre, Emesére is, aki a Tetemre hívás koreográfiáját készítette és egész nyáron ezzel foglalkozott. A szepsi út is nagy élmény volt, most mentünk először együtt ilyen jó messzire”

– vélekedett. Takács Sándor Mátyás Bárczi Benőt alakította. A halott ember megformálásáért különdíjat kapott. Nevetve árulta el, hogy eleinte amiatt izgult, nehogy tüsszentenie vagy köhögnie kelljen, tehát nem is olyan egyszerű negyed órán keresztül mozdulatlanul feküdni. Sárkány Veronika az 5. G osztályba jár, egyike azoknak, akik a legrégebben tagjai a csapatnak. A nagyfödémesi fellépésre úgy emlékszik vissza, hogy nem túl pozitív visszajelzéseket kaptak a zsűritől, de tanultak belőle és a szepsi fellépésen néhány dolgon változtattak. Nagyon jó érzés volt számára, hogy akkora elismerést kaptak.

„A Tsíziónak mindig változik a hangulata, mert minden évben elmennek és jönnek tagok. Úgy érzem, az első időszakhoz képest mostanra lazább és rutinosabb lett a társaság, eleinte talán mindent komolyabban vettünk”

– tette hozzá.

Beteljesült álom

Az elsősök közül Bitter Karolina úgy fogalmazott, szeptemberben bedobták a mélyvízbe, de nagyon örül annak, hogy odakerült. Egyáltalán nem bánja, hogy szombatonként vagy a szünidők alatt is próbákra kell járni, mert nagyon jó érzéssel tölti el, hogy a fellépéseken mindig teltház van. Szőcs Eszter szintén idén csatlakozott a színjátszókhoz.

„Az első fellépésekről leírhatatlan érzelmekkel mentem haza. Négy éve, mióta a nyolcéves gimibe jöttem, arról álmodoztam, hogy egyszer én is tsíziós leszek és úgy éreztem, teljesült ez az álmom. Ezt igazán akkor éreztem, amikor az első fellépés után lejöttünk a színpadról. Annyira jó érzés volt, hogy mindenki örült nekünk, és nem mi tapsoltunk, hanem nekünk tapsoltak! A szepsi versenyen duplázódott ez az érzés és teljesen odáig voltam érte”

– fogalmazott. Osztálytársa, Kovács Fruzsina is megerősítette az előtte elhangzottakat. Azzal egészítette ki, hogy véleménye szerint a Tsízió sokkal több, mint egy iskolai szakkör.

„A tagjai úgy viselkednek egymással, mintha egy nagy család lenne. Az első fellépés utáni öröm, hogy ennek tagja lehetek, leírhatatlan”

– egészítette ki.

A lelkes és népes csapatot összetartó Ollé Krisztina elmondása alapján a nagyfödémesi seregszemlén meglepő volt mindaz, ahogy a zsűritagok kifejtették a véleményüket az előadásukkal kapcsolatban, de utólag visszagondolva teljes mértékben igazat adott nekik. Megfogadva tanácsaikat több dolgot megváltoztattak mindkét darabban.

„Úgy vélem, azért lett nagy sikerünk Szepsiben és Buzitán, mert a változtatásokkal sokkal jobbak lettek az előadások. Ehhez alázatra is szükség volt. Fel kellett ismernünk, hogy ha a nagyfödémesi fordulón a zsűri nem segít, akkor az országos versenyen nem kapunk annyi díjat”

– fejtette ki a csoport vezetője. Elárulta, hogy a Tsízió Diákszínpad legközelebb a Holt költők társasága című darabot szeretné színpadra vinni. Azért esett a választás erre a műre, mert a gimnázium őszre nagy ünnepséget tervez fennállásának 70. évfordulójára, a jubileumhoz méltó komolyságú előadást szeretnének.