A sok gyereknél több a kevesebb

Rendszeresen pályáznak, s a legtöbb esetben sikerrel, azt viszont senki nem garantálja, hogy ez a későbbiekben is így leszSomogyi Tibor felvételeiIsmertek a számok, amelyeket be kell szorozni a gyerekek számával, s részeire kell bontani oly módon, hogy jusson a pedagógusok bérére, karbantartásra, a villany, a gáz, a víz árának kifizetésére, a szennyvíz elszállítására, üzemeltetésre s még néhány váratlan költségre.

A minisztérium szakemberei által kidolgozott iránymutató összegek meghatározásának nyilván létezik valamiféle logikája, mely logikát egyelőre kevesen értenek, ugyanakkor már most rögzíthető, hogy a végelszámoláskor lesznek nagy nyertesek, és belerokkanó vesztesek is.

Amennyiben szigorúan betartják az előírásokat, a közzétett fejkvóták szerint nyertes az az iskola, amelybe 199 gyerek jár, és vesztes az, amelyikbe 201. A 199-es létszámú iskola ugyanis egy gyermek után vagy 25 758, vagy 26 622 koronát, a másik iskola, amelyet 201 gyerek látogat, vagy 20 876, vagy pedig 21 740 koronát kap. Amennyiben a fejpénzt megszorozzuk a gyerekek számával, kiderül, hogy az az iskola, amelyikbe 199 gyerek jár: vagy 5 131 812, vagy 5 297 778 koronát, amelyikbe viszont 201: vagy 4 196 076, vagy pedig 4 369 740 koronát kap. A két gyermeknyi létszámkülönbség tehát több, mint egymillió korona különbséget jelent a kisebb iskola javára.

Sajátos logika

Amit itt felvezettem, csupán egyszerű matematika, minden emberi vonzat és kapcsolat nélkül, amelyek viszont számos iskolában rövid időn belül a felszínre törnek, mert alapvetően diszkriminatív jelleggel bírnak, különös tekintettel egy olyan létező helyzetre, mint amilyen az irányszámok nyilvánosságra hozatala után két marcelházai alapiskolában kialakult.

Duka Róbert, a marcelházai magyar tannyelvű alapiskola igazgatója úgy vélekedett, hogy a fejpénzre vonatkozó módszert nagyon jól találták ki, csak éppen azok az iskolák jártak a legrosszabbul, ahová 200-nál több gyerek jár. A helyi magyar iskola 18 osztályába 354 gyerek jár, akiket 28 pedagógus tanít. Erre a létszámra az iskola a kategóriákban meghatározott irányelvek alapján gyermekenként a legkevesebb pénzt kapja. A bérekre például az ebbe a kategóriába besorolt iskolák 16 835 koronát kapnak, ami a tavalyi évhez képest – amikor beígérték a 12%-os béremelést – több mint 800 000 koronás hiányt jelent. Ez az összeg a pedagógusok két teljes havi bérének felel meg. Ugyanebben az épületben működik a helyi szlovák alapiskola, melynek diáklétszáma nem éri el a kétszázat – szeretném kiemelten hangsúlyozni, hogy nem az iskola nyelvéről, hanem a kialakult helyzetről van szó –, náluk bérekre 20 986 koronát lehet fordítani, ami hozzávetőlegesen 4 000 koronával több, mint nálunk.

„A problémák majd akkor jönnek elő, amikor a fenntartási költségeket meg kell osztani. Eddig a magyar tanítási nyelvű iskola volt az épületek gazdája, tehát mi fizettük a teljes fenntartást, most ezek a költségek majd megoszlanak. Kénytelenek leszünk a községi hivatal közreműködésével egy korrekt szerződést kötni. Már összeírtuk, hogy melyikünk hány termet használ, mennyi a közös helyiség. A fűtést légköbméterek alapján osztjuk meg, mert az épület nem a diáklétszám alapján került megosztásra. A villanynál a világítótestek számát és teljesítményét írták össze, s így határozzák meg a fizetendő összeget” – közölte Duka Róbert.

A szülők nem terhelhetők

Pedagógusaink egyelőre megszállottan dolgoznak, nem fanyalognak a fizetésük miatt Az igazgató elmondta, hogy a hiány elsősorban a bérek területén mutatkozik majd meg, a fenntartási költségeknél kevésbé. Ami az üzemeltetési költségek esetében problémákat okozhat, az a tavalyi évből megmaradt mintegy 200 000 koronás tartozás. Az adósság annak a kényszerű döntésnek az eredménye, melynek alapján inkább az energiahordozók költségeit fizették ki, hogy legyen villany és legyen fűtés, most viszont az állam a vízre, villanyra, gázra ad pénzt, a többi költségre nem, ők viszont a revíziókat nem fizették ki, amit az állam nem térít meg.

Duka Róbert arról is beszélt, hogy a minisztérium az egyes fennmaradó költségeket a szülőkre hárítaná át, viszont az igazgató szerint a szülőket már nem lehet tovább terhelni, mert nagyon sokan így is megélhetési gondokkal küszködnek. Az iskolakonyhán az ebédért a szülők az alsó tagozatosok esetében 21, a felsősöknél 23 koronát fizettek, amennyiben ezt a költséget is meg kellene emelni, biztos, hogy bezárhatnák a konyhát. Ez magával rántaná a napközi otthont is, mert, aki nem ebédeltetné itt a gyermekét, napközibe sem járatná, ami egyértelműen az oktatás színvonalának a rovására menne.

A marcelházai magyar alapiskola igazgatója az egész támogatási rendszert átgondolatlannak tartja, nem érti hogyan lehet az, hogy egy olyan iskola, amelybe 354 gyerek jár – 18-19 fős osztálylétszámokkal –, nem gazdaságos az állam szempontjából, ezért elsorvasztják, ugyanakkor erősen megtámogatják mind az iskolákat, mind a pedagógusokat ott, ahol az egy osztályba járó gyerekek száma ennél lényegesen alacsonyabb.

Kérdésemre, hogy a pedagógusok hogyan élik meg a béralapban megmutatkozó hátrányos megkülönböztetést, Duka Róbert azt válaszolta, hogy ez a kitűnő csapat egyelőre megszállottan dolgozik, nem fanyalog a fizetések miatt, de nyilván nem esik jól nekik, hogy ugyanolyan képzettséggel, ugyanolyan minőségű munkáért lényegesen kevesebb fizetést kapnak, mint más iskolák pedagógusai. Ezt a kialakult tarthatatlan helyzetet azoknak kell orvosolni, akik a rendszert megalkották.

Kevés lesz a pénz a fenntartásra

Az ipolyvarbói magyar alapiskolát 75 gyerek látogatja, ebben az iskolában több párhuzamos osztályba járnak a gyerekek úgy, hogy a felsős évfolyamokat is megosztják.

Alaksa Zita igazgatónő elmondta, hogy az ő igazgatásuk alá tartozik az óvoda is, a nyilvánosságra hozott fejkvótát most számolják át. Ez az iskola, létszámánál fogva a legmagasabb támogatási kategóriába került, ami annyit jelent, hogy rosszabb esetben 30 802, jobb esetben pedig 31 666 koronát kapnak egy tanulóra, s az igazgatónő szerint ebben a pillanatban még nehéz eldönteni, hogy elég lesz-e vagy kevés. A 75 iskolás mellett 21 gyerek jár óvodába, akikre egyenként 21 457 koronát kapnak, s ez nyilván megnehezíti majd az iskola gazdálkodását. Az óvodában és az iskolában mindösszesen 12 pedagógus tanít, közülük hárman részleges munkaidőben tevékenykednek. Az igazgatónő, aki egyébként saját bevallása szerint örök optimista, úgy vélekedik, hogy az állam által adott pénz vélhetően az épületek fenntartása és üzemeltetése terén lesz kevés, mert akik kidolgozták a rendelkezést, nyilván átlagoltak és nem vették figyelembe azt, hogy minden iskola más és más körülmények között működik, mint ahogy azt sem, hogy a hasonló nagyságrendű iskolák esetében is, a földrajzi elhelyezkedés és az életkörülmények miatt jelentős eltérések mutatkozhatnak.

Nem lehet összehasonlítani például az ipolyvarbói iskolát egy ugyanekkora, Pozsony környéki iskolával, mert más a szülők anyagi helyzete, gazdagabb a település, vagy éppenséggel nem egy gyűjtő iskoláról van szó, amely úgy tarthatja fenn magát, hogy hét község gyerekeit fogadja be, s ez a vélemény érvényes akkor is, ha a hírek szerint a nemzetiségi iskolák a megállapított fejpénz 108%-át kapják kézhez.

Alaksa Zita az oktatás körülményeire nem panaszkodott, rendszeresen pályáznak, s a legtöbb esetben sikerrel, azt viszont senki nem garantálja, hogy ez a későbbiekben is így lesz. Azzal kapcsolatban, hogy a valóságban mit is ér a bejelentett támogatás, csak a tél elmúltával lehet megalapozott véleményt alkotni, akkorra ugyanis kiderül, hogy mekkora költséget jelent az iskola üzemeltetése, mint, ahogy az is, hogy mennyit ér a kiutalandó béralap.

A meglátogatott két iskola számára kiutalt fejkvóták összege között mintegy 10 000 korona a különbség. Azt, hogy mennyit érnek az oktatásügyi minisztérium számításai, majd eldönti az idő. A béralapokban tapasztalható különbség sok pedagógus számára érthetetlen, de nyilván, mint mindenre, erre is van magyarázat, amit a konfliktusok megelőzése miatt, talán érdemes lenne mielőbb napvilágra hozni.