A siker titka a specializálódás és együttműködés

A zöldség vetésterülete az elmúlt időszakban radikálisan csökkent. A termőterület csökkenése mellett nagyon sokan abbahagyták a háztáji termesztést is, amely az elmúlt évtizedekben a dél-szlovákiai emberek keményen megszolgált, de fontos jövedelemkiegészítő tevékenysége volt. Ma már a települések kertjeiben a csupasz fóliavázak – ha még nem szedték fel őket – árválkodnak, amelyek a leginkább érzékelhető jegyei a szlovákiai zöldségtermesztés jelenlegi állapotának.

Marcelháza

községben évtizedes hagyományai voltak a zöldség és gyümölcstermesztésnek. A település Dél-Szlovákia legmelegebb, legjobb éghajlatával rendelkező faluja, amelynek köszönhetően az utóbbi három évtizedben valóban nagyon jól fejlődött a zöldségtermesztés. Marcelháza és környéke korábban az egész akkori Csehszlovákia „éleskamrájának” számított.

A Paulis felvásárló- és szállítóvállalat a kilencvenes években 100 kilométeres körzetben vásárolta fel a zöldséget, több mint 30 felvásárlótelepük volt. Évente 6-7 ezer tonnát szállítottak Csehországba, most már csak 1-2 ezer tonnát. Annak ellenére, hogy Marcelházán és környékén a termelés visszaesett, a vállalat sikeresen működik. Paulis Tibor tulajdonossal a kezdetekről, a jelenről és a zöldségtermesztésben kínálkozó új lehetőségekről és a kihívásokról beszélgettünk.

„A vállalat 1991-ben jött létre, s átalakult formája annak a tevékenységnek, amelyet addig végeztünk, vagyis a háztáji termelőktől felvásároltuk a zöldséget és értékesítettük. Ez a későbbiekben több módon formálódott. Egyike volt az, hogy raktárakat hoztunk létre, és onnan láttuk el az üzleteket friss zöldséggel. Amikor környékünkön visszaesett a termelés, több zöldségfajtát Csehországból hoztuk be, az is igaz, hogy a felvásárolt termények 80 százalékát ott értékesítettük. 1993-tól a megváltozott határviszonyok miatt a szlovákiai zöldség a cseh piacon másod-, harmad-, vagy negyedrendű maradt, tehát előnyben részesítették a holland, a spanyol vagy az olasz behozatalt. Emiatt nagyon visszaesett a kereslet a cseh piacon, ami észlelhető volt a termelésben is. A nyugat-európai árak annyira letörték a hazaiakat, hogy szinte a termelői árak alatt dolgoztunk. Ehhez még akkori években hozzájárult az is, hogy egy ötmilliós országnak évi 350 millió tonna zöldségtermesztéssel kellett szembenézni, ami a zöldségtermesztés hanyatlásához vezetett” – véli Paulis Tibor.

Az utóbbi években

alaposan megváltozott a mezőgazdasági tevékenység, hiszen nagyon sok szövetkezet megszűnt vagy abbahagyta a zöldségtermesztést. Ezek helyett indultak új termelők, akik újonnan akarták kialakítani a vállalkozásukat, de ez nem mindig sikerült, hiszen a szélesebb áruskála nem tette lehetővé a koncentrációt, vagyis szétforgácsolta őket, így nem lettek piacképesek Szlovákiában sem. Az az időszak már elmúlt, hogy a megtermelt zöldségfélék a földekről egyenesen a fogyasztóhoz kerüljenek, ez valahogyan már nem működik. Jelenleg az a trend, hogy a megtermelt zöldséget a földekről be kell hozni, szükséges válogatni, csomagolni, hűtőkamrákba elhelyezni, és onnan hordani szét az egyes üzletláncokba. Azoknak a termelőknek, akiknek nincs lehetőségük ezt a folyamatot végigvinni, úgy próbáltunk segíteni, hogy felvásároltuk tőlük a megtermett zöldségféléket.

Mivel sok mezőgazdasági üzemben abbahagyták a zöldségtermesztést, megpróbáltunk saját erőnkből bekapcsolódni a termelésbe – jelenleg 86 hektáron folyik - részletezi a helyzetet a gazda. – A vetésforgó miatt 30-40 hektáron zöldségtermesztéssel foglalkozunk, nagy követelményeknek kell megfelelnünk, hiszen az uniós normák szerint az üzletláncok csak azokkal a felvásárlókkal köthetnek szerződést, amelyeknek van erre uniós tanúsítványuk.” Ezek a kritériumok újabb beruházást igényelnek, tehát újabb beruházásokra van szükség. „Tulajdonképpen versenyt futunk olyan olasz és spanyol vállalatokkal, amelyek 50 százalékban ellátják az európai zöldségpiacot. Ezekkel a jól felszerelt vállalatokkal megpróbáljuk felvenni a versenyt. Nagyon nehéz lesz, további beruházásokra van szükség, hogy meg tudjuk tartani e régió jellegét, hiszen a zöldségtermesztés éghajlati és a termőföldi feltételei itt nagyon jók, sőt, jobb ízű zöldséget és frissebbet tudunk előállítani – mondja a vállalkozó. – A Spanyolországból behozott retek, karalábé, hagyma legalább három napig utazott, nálunk pedig az este kiszedett zöldség már kora reggel a fogyasztóhoz kerül. Meg kell jegyezni azt is, hogy az említett országok állami támogatást kaptak a mezőgazdaság talpra állításához, nálunk ez elmaradt. Hiányolom azt is, hogy az előző rendszerben 3000 koronával támogatták a zöldségtermesztést, jelenleg a nullára redukálták, míg más országokban a termelők megkapták ezt a segítséget.”

2007–2013 időszakára kidolgozott vidékfejlesztési terv alapján hektáronként 15 ezer korona támogatásra számíthatnak majd a hazai zöldségtermesztők a brüszszeli jóváhagyás után. Az ágazati termelők számára ugyancsak fontos kérdés az öntözés lehetőségének biztosítása. Az előző időszakhoz képest a tárcavezetés most újabb elképzelésekkel állt elő.

Mi a jövő?

„Az elkövetkező időszakra nézve már vannak kedvező jelek, amelyeket a termelőknek a lehető legnagyobb mértékben ki kell majd használniuk. A másik dolog: a minisztérium javaslata alapján a termelők vagy a működtetők 1 korona jelképes bérleti díjért bérbe vehetik a területükön levő öntözőberendezéseket, miközben a fenntartás és a működtetés költségeit maguknak kell majd állniuk. A szerződések 15 évre szólnak, és a most zajló tárgyalásokon azt is szeretnék elérni, hogy azok, akik vállalják a feltételeket, vagyis bérbe veszik és működtetni fogják ezeket a berendezéseket, az induláshoz az úgynevezett üzemeltetési csomagban kapjanak valamilyen támogatást. Természetesen előbb az öntözőhálózat további működtetésének jogi és anyagi feltételeit kell megteremteni” – tudjuk meg Paulis Tibortól.

A munkaerő

További kérdés, hogy a zöldségtermesztés gazdaságossága még mindig nagyban függ a kézi munkaerőtől. Egyszerűen gond megfelelő létszámú csoportot kialakítani, mivel a munkaerőpiacon kialakult helyezetnek köszönhetően annak, aki dolgozni akar, ma már több választási lehetősége van. „S valljuk be, a földeken végzett munka nem tartozik a közkedvelt munkavégzések közé – gondolja a magángazda. – A másik kérdés az idénymunkások alkalmazásának jogi szabályozása. Mivel a zöldségtermesztés általában szezonjellegű, általában évente 9 hónapig kívánja a munkaerőt, s tisztázatlan, hogy a munkás a három hónapban miből tud megélni. Ezeket a problémákat pedig sürgősen meg kell oldani. Nem beszélve arról, hogy minőségi munkaerő már napjainkban nincs erre a munkára.”

Uniós zöldségreform

Az Európai Unió tervezett zöldségreformjának egyik célja, hogy az ágazatot az egész Unióban versenyképessé tegye, olyanná, amely megfelelő jövedelmet biztosít a termelőknek, elősegíti a zöldségfogyasztás növelését. Erre az elkövetkező időszakban mintegy másfél milliárd eurót szánnak: ebből hétszáz millió euró körüli öszszeget az átalakításban szerepet játszó szervezetek támogatására, nyolcszáz milliót pedig közvetlen támogatásra folyósítanak. A zöldségtermesztéshez a tervezett uniós reform alapján 2008-tól is hektáronként 15 ezer korona megszabott közvetlen támogatást kapnának. Brüsszel elsősorban az úgynevezett integrált termesztéstechnológiát támogatná, amely környezetkímélő eljárásokat alkalmaz.

„Mi már harmadik éve ezt az utat járjuk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy kivonjuk azokat a vegyszereket, amelyek drasztikus hatással vannak a növényekre. Biológiai vegyszerekkel helyettesítjük azokat, hiszen a károsítók elleni védelmet a természetben kell keresni. Sajnos, hiába jelöltük meg a „biozöldség” felirattal a ládákat, nem volt igény, nem tudtak érte többet fizetni. Ám ha azt akarjuk, hogy a jövőben a lakosság több egészséges, jóízű zöldséget fogyasszon, a környezetbarát eljárásoknak komoly szerepe lesz.”

Szakosodás és összefogás

Az új lehetőségek és kihívások azt eredményezik, hogy a termelőknek bizonyos fajtákra kell specializálódniuk. Kezdetekben mi is 15-20 fajta zöldséggel foglakoztunk, hogy a piacot ki tudjuk elégíteni. Szakosodtunk, ami annyit jelent, hogy ma már megosztódott a termelők között, ki mit termel. Tudatosítottuk, hogy az üzletláncok megszorító üzletpolitikája ellen csak összefogással lehet eredményesen harcolni – véli Paulis Tibor. – Meggyőződésem, hogy ha a pultokról sikerülne kiszorítani a máshonnan behozott olcsó és gyenge, sokszor elfogadhatatlan minőségű árut, akkor a mi termékeink előtt is megnyílhat az út. Persze, csak akkor, ha azok megfelelő minőségűek lesznek. Tapasztalatból tudom, hogy mi is tudunk egészséges, ízletes, szép kivitelű zöldségféléket termelni, csak kell tudni élni a lehetőségekkel. Jó példa erre Lengyelország; az ottani kollégákkal tizenöt éve van kapcsolatunk, tíz évvel ezelőtt még öt évvel voltak mögöttünk, ma pedig öt évvel előttünk járnak. Ők állami segítséggel ki tudták építeni az osztályozó-, csomagoló- és raktárrendszerüket. Ha ezt nem tudjuk követni, leértékelődik a zöldségtermesztésbe fektetett munkánk, és csak áron alul tudjuk értékesíteni a termést. Ezáltal pedig végképp veszélybe kerül(ne) a hazai zöldségtermesztés.”