A sakk szerelmese

A galántai Kodály Zoltán Alapiskola egyik beszámolójában figyeltem fel a negyedik osztályos Mészáros Ryanre, aki ötéves korában kezdett el a sakkal foglalkozni. A találkozásunkkor egy kedves, mosolygós fiút ismertem meg személyében, aki szívesen, de nem kérkedve mesél sikereiről, tapasztalatairól. 

Az alapok

Édesanyja, Kamen Denisa kezdi a visszaemlékezést, arra a kérdésre válaszolva, hogyan, mikor kezdett sakkozni Ryan. „Még nem volt 5 éves, amikor egy játékboltban meglátott egy sakktáblát és arról kérdezgetett, mi ez, hogyan kell játszani. Akkor nem vettük meg a játékot, de megígértem neki, hogy ha valóban érdekli, utánanézünk, megismerkedünk vele. Miután hazajöttünk, máris elpanaszolta az apukámnak, ahogy mindenki ismeri, Igi papának, hogy nem kapta meg a játékot, így a nagyapjától kapta meg első sakktábláját” – tudtuk meg Kamen Denisától. Ryan elárulta, hogy a sakktáblával volt egy kis gond, mégpedig, hogy nem voltak rajta számok és betűk, ami azért probléma, mert nem lehet leírni a lépéskombinációkat, ami a komolyabb szint elsajátításához szükséges. Arra azonban jó volt, hogy megtanulja az alapokat, majd később kapott egy rendes sakktáblát. Anyukája szerint azóta minden reggel azzal a kérdéssel ébredt a fiú, hogy mikor sakkozhat. Eleinte a nagyapja mellé egy ismerősüket hívták meg, hogy foglalkozzon Ryannel, de egy idő után mindkettőjüket gyakran megverte a játékban. Két hónappal azután, hogy Ryan első látásra beleszeretett a játékboltban a sakkba, benevezték őt a Nagymácsédon minden évben rendszeresen megrendezett sakkversenybe, amelyen a nyolcadikos és kilencedikes tanulók, valamint idősebb felnőttek vesznek részt. Miután a versenyen mindenkit megvert, szülei úgy látták, hogy ideje edző után nézniük. 

Utazás és versenyek

Az első klub, amelynek Ryan tagja lett, a Dunaszerdahelyi Sakk Klub volt, de nem sokkal később, öt és fél évesen Pozsonyba, Miroslav Roháček csapatába került, amelynek azóta is tagja. „Az első versenyemen, a Kezdők Tornáján (Turnaj začiatočníkov) kilenc körben hat pontot szereztem és harmadik lettem, a nyereményem egy csoki volt” – mondja nevetve Ryan, akinek azóta a sakkról szól az élete. Hetente egyszer Pozsonyba utazott, hogy részt vegyen az edzésen. Az akkor még ovis fiú általában a hazafelé vezető úton elaludt és másnap nem ment óvodába, annyira el szokott fáradni az edzéseken.

„Az edzővel átvettük a tananyagot, majd megkaptuk, hogy otthon is gyakorolhassunk. A koronavírus-járvány óta online formában vannak az edzések, szeptembertől kezdünk újra az edzésekre járni. A feladatokat, tananyagot most e-mailben kapjuk meg és nagyon sok verseny zajlott online formában a pandémia alatt. Ez volt az egyetlen sport, amit így is folytatni lehetett. Voltak időszakok, amikor nem voltak versenyek, iskola után unatkoztam, így internetes sakkportálon kezdtem játszani, blogot írni, ahová sakk diagramokat is felteszek” – részletezte Ryan, akinek a hétvégéi évek óta a versenyekről szólnak. Gyakori, hogy az autóban eszik, alszik, hogy időben odaérhessenek a versenyhelyszínekre.

„Minden verseny 7, 9 vagy 11 körből áll, és vannak több napig tartó mérkőzések, egy sakkjátszma hat óráig is eltarthat. Olyankor enni és inni is szoktunk közben, de illik olyan ételt fogyasztani, amivel nem zavarjuk a többieket, például kekszet, szendvicset. Egyik alkalommal egy versenyző azzal bosszantotta fel a többieket, hogy halsalátát evett, az egész teremben érezni lehetett a szagát” – mondja nevetve Ryan, aki a jó megjelenésre is ad, mindig ingben megy a versenyekre. 

Lemondás és élmények

A versenyzés nemcsak sikerekkel, hanem sok lemondással is jár Ryan számára. Megilletődve mondja, hogy nemrég egy hónapig töprengett, hogy az ugyanabban az időpontban szervezett osztálykirándulás és verseny közül melyiket válassza, végül a versenyre ment el, de nagyon nehéz döntés volt számára. Kárpótlásul közös délutánt, grillpartyt terveznek az osztálytársaival. A versenyek miatti hiányzást eddig mindig sikerült bepótolnia, a tanulás is jól megy Ryannek. Úgy véli, az iskolában három jó dolog van: nem kell aludni, a testnevelés órán lehet focizni vagy tornázni és van informatikaóra. Anyukája szerint Ryan nagyon jó közösségre talált a sakk klubban, szinte családtagoknak számítanak, annyira összeszoknak a közösen megélt élmények miatt. Előfordul, hogy ha többnapos versenyre utaznak, akkor kibérelnek egy nyaralót, ahol az összes csapattag és hozzátartozóik együtt szállnak meg. A szülők szétosztják egymás között a teendőket, van, aki az ételt készíti a gyerekeknek, mások a versenyre fuvarozzák őket. A klub tagjai közül Ryan a legfiatalabb, de a húszévesig mindenféle korosztály megtalálható köztük, ami azért előnyös, mert a gyerekek megtanulják tisztelni az idősebbeket, segíteni a kisebbeket és együttműködni. A legemlékezetesebb élményeként Ryan azt a rózsahegyi versenyt említi, amikor már a verseny előtt kiszemelte az üvegből és márványból készült, huszár sakkfigurát formázó kupát, hogy azt mindenképpen szeretné megnyerni. Az akkor nyolc éves játékos a kiértékelés előtt úgy érezte, a torkában dobog a szíve, hatalmas boldogság volt számára, amikor megkapta a kupát a harmadik helyezésért.