A Sacher-hagyomány: Csokoládéba öntött isteni adomány

„Mindig bajban vagyok ezzel a megfogalmazással, hogy feltalálója, létrehozója, megálmodója van-e a világhírű Sacher tortának? Franz Sacher minimum két, de pontosabban nem tudjuk hány évet is töltött az Esterházy család szolgálatában, de azt tudjuk, hogy 1843 telén biztosan Zselízen tartózkodott mint uradalmi szakács. Fontos kiemelni, hogy nem cukrászként dolgozott“ – hangsúlyozta Csonka Ákos, hozzátéve, hogy a 19. század első felében még a cukrász mesterség nem volt annyira kiforrott szakma. 

Világhírű torta

A világhírű Sacher-torta megalkotója, Franz Sacher az Eszterházy család szolgálatában több évet töltött Zselízen, és itt látta meg a napvilágot fia, Edvárd, a patinás bécsi Hotel Sacher megalapítója. A zselízi történészek jóvoltából átfogó korrajzot kapott a közönség arról, milyen körülmények között születhetett meg a máig népszerű édesség. „A grófnő, miután meghalt a férje, Esterházy János Károly úgy gondolta, hogy bánatában valamit átment a pozsonyi és bécsi ízvilágból Zselízre, így meghívta Franz Sachert a kastélyba főszakácsának. Franz Sacher kimondottan a vad specialitásokra szakosodott, azokat szerette elkészíteni. A Sacher tortához egy kalandos történet fűződik. 1816-ban Metternich herceg udvarában lebetegedett a szakács, és a fiatal szakácsinast hívták be mondván, hogy na fiam te készíts a hercegkisasszonynak a születésnapi díszvacsorára valami édességet” – folytatta a történetet Csonka Ákos, aki előadótársát, Kepka Márkot idézve elmondta, hogy a Sacher torta egyik jellegzetessége, hogy egyszerű mint a barlangrajz. Három összetevő kell hozzá: baracklekvár, csokis piskóta és csokoládé bevonat. Az előadáson külön szó esett ama roppanós csokibevonatról, ami a 19. század első felében még a mai formában nem létezhetett. Akkoriban még csak kakaómasszát, vagy csokimasszát tudtak készíteni. Az érdekfeszítő, ismeretterjesztő előadás résztvevői több részletet is megtudtak a zselízi születésű Edvárdról. Csonka Ákos és Kepka Márk elmondták, hogy egy évtizede még maguk a zselíziek sem sokat tudtak ezekről a történésekről. „Ezért jött az ötlet, hogy ha már a közéletben tevékenykedünk, a Csemadokban különböző akciókat szervezünk, kezdve a majálistól, a könyvbemutatókon át a különféle gyerekprogramokig, ezzel is érdemes lenne foglalkozni. Ezért alapítottuk meg 2016-ban a Sacher Polgári Társulást, amelynek a zászlajára azt tűztük ki, hogy megismertessük Zselízzel, a Garam mentével, illetve a tágabb régióval a Sacher hagyományt. Elkezdtünk szervezni tortasütő versenyeket, helytörténeti bemutatókat, előadásokat, és szépen gyűlt az anyag. Úgy gondoltuk, érdemes lenne kiadni, és néhány évvel ezelőtt egy nemzetközi pályázati lehetőség” – hangsúlyozta Csonka Ákos. A Sacher Polgári Társulás és a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet határon átnyúló gasztrokulturális együttműködésének köszönhetően, a határon átívelő Interreg program jóvoltából számos kulturális rendezvényt szervezett, és az együttműködés értékes hozadéka lett a kutatási anyag megjelentetése 550 példányban. A kötetből mára csupán hat darab maradt, azt is elkapkodták az érsekújváriak, de van remény egy bővített kiadás megjelentetésére. 

Franz fia, Edvárd

A Csemadok-székház pincehelyiségében rendezett hangulatos beszélgetésen szó volt arról, hogy az 1800-as évek elején kezdődött a tortáknak az a korszaka, amikor már nem csak látványosság volt a bombasztikus, embernagyságú torta, mert azokat bizony nem lehetett megenni. Kepka Márk elmondása szerint a Sacher tortát népszerűvé tette az íze és tartóssága, valamint a szállíthatósága. Zselízen a rendszerváltást követően utcát neveztek el Sacherről. „A könyvben több fejezet foglalkozik a család történetével, egyelőre csak Franzról és Edvárdról beszéltünk. A zselízen született Edvárdnak a felesége volt Anna, akiről még szó esik. Franz Sacher a torta megalkotója, a szakács áttanulmányozta, követte az ókorig visszamenőleg az összes specialitást. Jelmondata volt, hogy mindenki úgy keljen fel az asztalától, hogy még éhes. Inkább a nagyon extra, minőségi és drága, elegáns specialitásokra szakosodott, ezért volt iránta nagy a kereslet. 1843-ban Zselízről egyenesen Pozsonyba ment, ahol kezdődött az országgyűlési korszak. Széchenyi István le akart csapni rá, de egy grófnő már elhappolta előle. Annyit azonban elért, hogy elhozta Pestre az országgyűlési időszak után. 1848-49-ben inkább visszamegy Bécsbe a viharos időszakban, akkor kezdi el megteremteni mindannak alapját, ami ma a Sacher nevet jelenti. Sacher középső fia, Edvárd lesz az, aki már nem szakács, hanem menedzserként folytatja a főúri körökbe bejáratos apja tevékenységét. Az akkor épülő operával szemben húzzák fel a Sacher szállót. Eduard Sacher 49 éves korában meghal, ekkor jön a szuper menedzser Anna Sacher, ami azokban az időkben szinte elképzelhetetlen volt” – tudtuk meg Kepka Márktól. A téma avatott ismerőjétől megtudtuk, hogy milyen is volt akkoriban a szállodai élet, és hogyan csempészett be Anna Sacher a szállodába egyfajta bohém-intim hangulatot a szeparék létrehozásával, majd pedig egy boltot kötött össze a női kávézó részleggel. 

Értékmentés Zselízen

A közönség fotókat láthatott a Sacher család tagjairól, valamint forrásanyagokban fellelt század eleji felvételeket a zselízi Sacher házról, amely a múlt század 90-es éveiben került a Csemadok Zselízi Alapszervezetének a tulajdonába. A vendégek hangsúlyozták, hogy az épület egyik részét lebontották, másik része a megsemmisülés határán volt. Érsekújvárhoz hasonlóan Zselízhez sem volt túl kegyes a történelem, vagy a háborús időkben, vagy az urbanizáció következtében „tűntek el” értékes történelmi jelentőségű épületek a város arculatából. Ma már magyar civil szervezetek székházaként működik a ház. A Sacher torta másnak egy közkedvelt édességet jelent. Kepka Márk és Csonka Ákos számára azonban a Sacher fogalom kőműves munkát, betonozást, projekt kidolgozást, forrásanyagok gyűjtését jelenti. Teszik mindezt önzetlenül, a szabadidejükben, egyetlen céllal, hogy amit elvett tőlük a múlt, azt most megpróbálják helyreállítani, visszaadni a közösségnek.