A Rovás – Új Értékrend csoport tevékenységéről

A Szabó Ottó, Lukács Zsolt és Rácz Noémi grafikusművész által megalakított Rovás – Új Értékrend képzőművészeti csoport 1994-től létezik. Első kézjegyüket a szlovákiai magyar képzőművészetben akkor tették le, amikor kiáltványukat a Csemadok Kassai Városi Választmányának és a Thália Színháznak időszaki közlönyében, a Látóban megjelentették, majd nem sokkal később első csoportos kiállításukat is megrendezték a Magyar Művészet Napjai alkalmából a kassai Premontrei-rendház kiállítótermében. A figyelmet tehát először a kortársaik élet- és valóságszemléletének kritikájával hívták fel magukra, még Nietzschének is ellentmondva, aki azt állította, hogy új értéket csak az ember tud kitalálni, holott szerintük ezeket az ember csak közvetve találja ki, mivelhogy azok a transzcendens világban már adottak.

A Rovás olyan értelmiségiek társasága lett, akik saját művelődésüket életcélnak tekintik, és tudásukat folyton fejleszteni és tökéletesíteni kívánják. Fenntartások nélkül leszögezhető az is, hogy tevékenységükkel nem titkoltan elsősorban az értelmiséget szólítják meg, mert meggyőződésük, hogy ezzel a réteggel bánik legmostohábban a társadalom. Az az az igényesség és közösségteremtő szándék, amely az indulása óta jellemzi ezt a csoportot, mindig is magában hordozta azt a predesztináltságot is, aminek jótékony hatása mára már Kassától Szepsin át Rozsnyóig kiterjed. A Rovás a kilencvenes évek dererekán Kassán tervezte kibontakoztatni elképzeléseit. A már említett időszaki kiadványban, a Látóban rendszeresen külön oldalaik láttak napvilágot, ahol grafikáikat és verseiket jelentették meg. Alig három évig tartó kassai jelenlétükhöz három önálló kiállítás is kapcsolódott, valamint egy előadássorozat az Ősnapkelettől a posztmodernig címen. Továbbá a nyári- és téli Rovás-táborok, melyeket Kelet-Szlovákia különböző helyein rendeztek meg. Kassai kapuk címen egy antológiát is összeállítottak, amely kilenc alkotó rajzait és verseit tartalmazta, de ezek kiadása anyagi okok miatt máig várat magára.

A Rovás Kassát talán el sem hagyta volna, ha a Fórum Intézet és a leendő Magyar Ház akkori vezetői észreveszik, hogy a képzőművészeti élet és a kiállítások szervezésével őket kell megbízni városukban. De lehet, hogy volt valami sorsszerű abban, hogy Szepsibe kerültek. A Kassa-vidéki járás e magyar központjában – az önkormányzat támogatásával – a város első galériáját nyithatták meg. Mivel Szepsi egy tranzitútvonal mentén, Rozsnyó és Kassa között félúton található, helyzete miatt ezek a fiatalok afféle „felvidéki Szentendre” szerepet szántak neki, kiválló bemutatkozási lehetőséget teremtve itt a szlovákiai művészvilág fiatal nemzedéke számára. 1999-től a Rovás polgári társasággá alakult, de eredeti célkitűzéseitől nem tért el. Kiállításaikon a kortárs építészet, festészet, szobrászat és grafika legújabb alkotásai kapnak teret, mégpedig a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága képviseletében, illetve a Rovás által, de cserekiállítások keretében együttműködnek magángalériákkal, képzőművészeti csoportokkal, és néhány állami intézménnyel, mint például a losonci Nógrádi Galéria vagy a Rozsnyói Bányászati Múzeumhoz tartozó Képzőművészeti Kiállítóterem, a komáromi Limes vagy a salgótarjáni József Attila Kulturális Központ. A szinte havi rendszerességgel megrendezett tárlatok, a szakmai előadások, a vitaestek a művészetről és irodalomról a Szepsiben eltöltött fél évtized alatt újfent megerősítették, hogy a Rovás tagjai olyan haladó gondolkodású fiatal értelmiségiek, akik vállalják magyarságukat és szeretnének hozzájárulni egy szándékosan leépített régió – a kelet-szlovákiai magyarlakta terület – kulturális felemeléséhez. Nyilván ez a szándék vezérli őket akkor is, amikor alkotótáborokat, továbbképzéséket szerveznek a középiskolás diákok számára, hogy jól felkészítvén őket felvételt nyerjenek a képzőművészeti egyetemekre. A pelsőci alapiskolában, a rozsnyói Rákóczi Magyar Házban vezet Szabó Ottó szakköröket és Lukács Zsolttal együtt meghatározó egyéniségei a gombaszögi Rajzszög Országos Képzőművészeti Alkotótábornak is. Mindkettőjükről elmondható, hogy elsősorban képzőművészek, de Szabó Ottó a szepsi magyar és szlovák gimnáziumban filozófiát és esztétikát is oktat, Lukács Zsolt pedig a kassai Műszaki Egyetem Művészeti karának a dékánhelyettese.

Nyilván új fejezet nyílik a Rovás történetében azáltal, hogy ez év januárjától visszatértek Kassára. A Thália Színházzal kötött együttműködési szerződés értelmében kiállításaikat most már a színház társalgójában, illetve a Márai Stúdiószínház előterében, kávézójában és kamaratermében rendezik. A nagy számú közönség legutóbb Rácz Noémi kiállítását fogadta élénk érdeklődéssel, jelenleg pedig a Prágában élő bodrogszerdahelyi születésű Rovás-tag, Gál Attila képei okoznak sokaknak örömet. Májustól a Café Tháliában Kisebbségben (A nép, amelynek nincs szüksége értelmiségre?) – meglehetősen provokáló címen – indítanak beszélgetéssorozatot. A kávéházi beszélgetések első vendége Rácz Olivér kutatóorvos, a kassai Safarik Egyetem professzora lesz, majd őt követően Szabó Pál mérnök, a Szlovák Tudományos Akadémia kutató fizikusa, a grenoblei Max Plack Istitute munkatársa lesz aki 2002-ben elnyerte az év fiatal tudósa címet Szlovákiában.