A nagyszegiek büszkék a hagyományaikra (VIDEÓ, KÉPEK)

A búcsúkat száz éven keresztül mindig más-más családnál tartották. Sátrak helyett levélszínt építettek, védve magukat az eső és a napsütés ellen, a búcsús menüt pedig gáz-, illetve villanytűzhely helyett még kemencében sütöttek. Az infrastruktúra fejlődésével azonban ők is éltek lehetőséggel és beszerelték, amit lehetett, hogy enyhítsenek a mindennapi terheiken. A kútvíz maradt és csatornázás továbbra sincs, viszont az egymás után épülő házak ékes bizonyítékai annak, hogy újra vonzóvá vált a tanyasi élet és a vidéki gazdálkodás.

Gútai családok örökösei

„Úgy mondták az idősebbek, akik még emlékeztek, hogy a helyi tanyavilág az 1800-as évek végén települt be, főleg gútai családokkal érkeztek ide. A Duna szabályozása előtt ez egy alacsonyabban fekvő, vízjárta terület volt. Mezőgazdaságra nem volt a legjobb, inkább állattartásra, legelőnek használták. Csak bizonyos részeit szántották-vetették és főleg idénymunkára jöttek ki ide. Később, amikor a lecsapolás miatt nem volt olyan magas az árvízveszély, már egyre több időt töltöttek kint. A legnagyobb változást a földreform hozta, amikor az 1900-as évek elején a nagybirtokokat felosztották és hitelt nyújtottak a gútai családoknak, amiből építkezhettek”

– mondta el Polák Csilla, ekecsi helytörténész. Akkor leginkább szőlőt, gyümölcsöst telepítettek és főleg háztájival foglalkoztak, volt egy időszak, amikor még dohányt is termesztettek. Terményüket, gyümölcseiket és zöldségeiket örömmel fogadták a környező falvakban, ahol a szikesebb talaj nem kedvezett a veteménynek. Ebben az időben már sokkal többen laktak itt, sok fiatal települt ki és gyakori volt a 4-6 gyermekes család is.

„Gyerekeim dédmamája úgy emlékezett vissza, hogy majdnem 50, összesen 49 ház volt itt. Ez volt a település népességének csúcspontja, még a szövetkezetesítés sem tudta tönkretenni őket. Eleinte Gútára jártak templomba és iskolába, később lett saját tanyasi iskolájuk is. Egy szobát jelöltek ki tanteremnek, ahol a tanító foglalkozott a gyerekekkel. A legnagyobb törés a közösség életében az 1965-ös nagy árvíz volt, ahol az alacsonyabban fekvő házak mind összedőltek. Ekkor tört meg a tanya oly erős fejlődése"

– meséli a helytörténész. Az árvíz után sokáig nem adtak ki építkezési engedélyeket itt, hiába szerettek volna egyre többen kiköltözni. Ez a szigor a rendszerváltáskor oldódott fel, amikor a tulajdonosok visszakérték a szövetkezettől a földjeiket. Többen megvették a régi házakat, felújították őket, vagy gazdasági épületeket alakítottak ki a területen.

A nagy mulatság

A nagyszegi búcsú története egészen 1913-ig nyúlik vissza. A katolikus lakosság minden évben szentmisével indította az ünneplést, melyet kint mondtak el a temetőben a keresztnél. Ezt a keresztet Tánczos Kálmán, helyi lakos állíttatta, hogy a faluból lovaskocsin távozók elmondhassanak itt egy fohászt nagy út előtt. Az utazás a szomszédos településekre akkoriban még sokkal hosszabb ideig tartott, szükség volt a jó szerencsére. Később haranglábat is állítottak a kereszt mellé. Búcsú előtt hosszú hetekig készülődtek. Legalább egy hónapig csak takarítottak és már hetekkel előtte megkezdték a sütést és főzést, majd annyi ételt és italt hordtak a mulatságba, hogy még hosszú hetekig ették a finom falatokat. Voltak húsok, köretek, édes kalácsok és a méltán híres rétesek, melyeket a helyi gyümölcsökkel és házi túróval töltöttek meg.

Cigányzenével ünnepeltek, nótáztak, aminek a mai napig hagyománya van a térségben. A nóta és a cigányzene a mai búcsúnak is elmaradhatatlan része. A múlt vasárnapi, 110. búcsú alkalmával Lévai Dezső és Vida György húzta a talpalávaló és Kovács Ildikó énekelt.

„A nagyszegi búcsú László napkor kezdődik meg és Péter, Pál napja körül végződik. Nagyon örülök, hogy megint együtt ünnepelhetünk”

– köszöntötte a megjelenteket Polák László, Ekecs polgármestere.

A 90 éves Gőgh Pistáról, a tavaly nyáron elhunyt kedves barátjukról megemlékezve egy perces néma csenddel kezdték meg az idei összejövelt.

„Szerettem volna fényképekkel is megemlékezni róla. Mindig ő volt az első törzsvendég, aki megjelent nálunk a búcsúban”

– mondta el Takács Gabriella, a Villa Filia tulajdonosa, aki fotógyűjteményt állított ki Gőgh István legszebb itteni pillanataiból.

Újjáéledt vidéki miliő

A helyiek és leszármazottaik nagyon hálásak, hogy Takács Gabriella megőrizte a ház falusi jellegét, és a tárgyi emlékeket, amit most már bárki megcsodálhat. Az építkezés során korabeli fotókat kért a helyi családoktól, melyeket kiállított a ház beltereiben, a folyosók falán. A búcsú napján többen is megfordultak ezek előtt a fekete-fehér fényképek előtt, melyeken ma is nagyszüleik és dédszüleik köszönnek vissza rájuk.

„Ahogy a fenti folyosón haladunk, az én nagymamám, a dédim is ott van a fotókon. Olyan jó, hogy ha kijövünk ide, akár a búcsú alkalmával, vagy ha valaki itt ünnepli a hatvanasát, hetvenesét, láthatjuk ezeket a képeket. Ha ide jövünk, olyan érzésünk van, itt mindannyian otthon vagyunk”

– mondta meghatottan Polák Csilla. A korábban Őszi tanya, az Őszi János és felesége, Őszi Teréz, születési nevén Szabó Teréz tulajdonában lévő házból egy hatszobás vidéki panzió lett, melyben szaunával, masszázshelyiséggel, teázóval, egy tágas, hangulatosan berendezett beltéri terasszal várják pihenni vágyókat. A vidéki romantika sokakat vonz, de ha ez mégsem volna elég, negyedórás autóúttal a nagymegyeri és a nyárasdi termálfürdő is könnyedén elérhető. Évente legalább kétszer tartanak itt jógatárbort, különféle tanfolyamokat, osztálytalálkozókat, baráti összejöveteleket, születésnapokat, továbbképzéseket, fesztiválokat, amellett, hogy a szobákat is folyamatosan kivehetik.

A nagyszegpusztai búcsúnak már tizedik éve helyszínt biztosító Villa Filia panzió tulajdonosa büszke a helyiség régi tanyasi hagyományaira. Szerette volna megőrizni azt a varázslatos miliőt, mely régen a vidéket jellemezte. A gondozott kert, a minimum félévszázados felújított bútorok és használati tárgyak, a korahű díszek és fényképek a falon visszarepítenek minket a gyermekkorunkba, vagy még korábbra.

„Szerettük volna úgy kialakítani a panziót, hogy minden igényt kielégítsen. A komfortos szálláslehetőség mellett, fontos rendezvényhelyszínnel szolgál a környékbelieknek, de érkeznek hozzánk sokkal messzebbről szlovákok és külföldiek is. Továbbra is nyitottak vagyunk rövidebb, vagy akár többnapos rendezvények szervezésére, örömmel várjuk a látogatókat”

– mondta el Takács Gabriella.

Összehozni az embereket

Egyik leszármazottal, Szabó László segítségével, akinek édesanyja itt született és maga is „nagyszegi gyereknek” tartja magát, még a Nagyszegpuszta nevének eredetét is felfedezni véltük. Fényképalbumot lapozgattak, mikor megszólítottam és a látogatásukról kérdeztem őket.

„Egy szeg, mindig valaminek a közepe, egy olyan hely, ahova visszaterünk. A biztos pont. Innen származhat Nagyszegpuszta neve is, ami még a honfoglalás idejére eredeztethető vissza”

– árulta el Szabó László, aki egy történészeti előadáson ismerte meg a „szegek” honfoglalás kori jelentését. A kedvesével jelenleg Komáromban élő nagyszegi gyerek örömmel emlékszik vissza az itt töltött gyerekkori évekre, családja gyökereire. Amikor kisgyermek volt, ő is több alkalommal részt vett a híres búcsún, ahova a legtöbb falusi és környékbeli is kilátogatott.

Miután megfordult a világ, a lakosok, még a falusiak is, az 1800-as évekhez viszonyítva egyre inkább eltávolodtak egymástól. A kereszt 2006-os felújítása után a Bukor család udvarán volt egy piknik. A következő években további családok igyekeztek helyet adni az összejövetelnek, de ez mégsem volt az igazi. A jó értelemben vett személytelenség azonban nem feltétlenül hátrány egy olyan helyen, mint a Villa Filia, ami azért épült, hogy összehozza az embereket. Nevében is a szeretet hordozza, ugyanis a „filiá”-t a kereszténységben a viszonzott felebaráti szeretet megnevezésére használják. Ez pont az a tér, ahol az ismerősök és az ismeretlenek találkozhatnak egymással, s ahol a helybeliek és a messziről érkezettek is jól szórakozhatnak.

„Ma már inkább elmegy az ember egy ilyen találkozóhelyre, mint más valaki házába, ahogy ez az annak idején volt. Ez a semlegesség érdekes módon épphogy segíti a közösség fennmaradását”

– mondta el Polák Csilla.