A múlt emlékeire építhető Füleken a jövő

Mivel bazalttellér nem található bennük, és a becsapódott ágyúgolyónak vélt bazaltbombák anyaga sem adott elegendő információt, a város két magaslatának korát nem lehet egészen pontosan meghatározni. Az viszont egyértelmű, hogy mind Fülek, mind pedig közvetlen környéke a pleisztocén – a földtörténet negyedidőszakának idején aktív vulkánok vidéke volt. Talán ez a titka az ezen a vidéken olyan gyakran előforduló igen mélyről feltörő ásványvíz, vagy ahogyan helyben mondják csevicce forrásoknak is. Mostanság már az is vita tárgya, a füleki városcímer pálmát vagy vízforrást ábrázol-e, és csupán az egyik másolásnál értelmezték tévesen a címerrajzot. Fülek váráról az első írásos emlék még 1246-ból való. A székesfehérvári országgyűlésen ekkor emeltek panaszt a környék birtokosai a vár ura Falkos, vagy más nevén Fulkó lovag ellen, mert az hamis pénz veretett, rablásaival és fosztogatásaival pedig folytonosan háborgatta a környéket. Az akkori országgyűlés arra ítélte Falkost, hogy meztelenül, egy szál karddal vívjon meg egy fegyveres, páncélos vitézzel. Ezt viszont a rablólovag nem várta meg, inkább megszökött a bajvívás elől. Volt ez a vár királyi birtok, 1311-ben Csák Máté birtokrésze, majd királyi elzálogosított birtok. 1423-ban Fülek már városi jogokkal bírt. 1451-ben még a husziták is befészkelték magukat a vulkáni tufába faragott várba, őket Mátyás király tessékelte ki a várból. 1483-ban Perényi István kezd el ismét rablólovag szerepet játszani, mígnem Mátyás ostrommal el nem foglaltatja a várat. Várkapitánya volt Bebek Ferenc, az őáltala építtetett, és mára a vár legjobb állapotban fennmaradt tornya máig a nevét viseli, kapitánya volt Mocsáry Balázs, a híres-neves Mocsáry família egyik ismert őse, majd Jánosy Pál, akinek kapitánysága alatt árulással és csellel a hódító félhold, a török uralom alá került a vár és a szandzsákság székhelye lett. A regék szerint a hulladékkiöntő nyíláson, az alig őrzött felső váron keresztül egy megvásárolt benti szolga segítségével tudtak beosonni a törökök a várba. Egészen 1593 novemberének közepéig birtokolta a török Füleket, amikor is Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf meg nem szabadították a tőlük a vidéket. Mivel Fülek létezése óta mindig is fontos kereskedelmi utak találkozását felügyelte, stratégiai szerepe vitathatatlanul fontos volt és ma is az. 1605-ben Bocskay István foglalta el, a bécsi béke megkötése után azonban ismét visszakerült a korona birtokába. 1619-ben Bethlen Gábor és Rhédey Ferenc kerítették kézre de 1621-ben ismét visszakerült II. Ferdinánd birtokába. A vár életében ezután sem jöttek nyugalmasabb idők. A XVII. században a bányavárosok délkeleti védbástyájává vált és egyben Heves, Nógrád és Pest megye számos, a török elől menekülni kényszerült nemesi családjának adott otthont a megerősített várossal együtt. 1661-ben az a Koháry István a vár kapitánya, akinek mára igen nagy kultusza van a fülekiek között. Ő volt az, akinek kapitánysága alatt 1682-ben végül is megpecsételődött a vár sorsa. Ekkor foglalták el ugyanis Fülek várát Thököly Imre hadai, akinek parancsára aztán a várat felrobbantották, lerombolták. A vár történelmi szerepe itt véget is érhetne. Lassan eljutva a jelenhez, annyit kell mindenképpen elmondani, hogy a XX. század bizonytalanságai, a hányattatások tovább rongálták az idő foga által amúgy is elvásott, széthordott falakat.

Csak a második világháború kezdetén jutott idő arra, hogy módszeres feltárás kezdődjön ebben az igen érdekes és zaklatott sorsú, gazdag hagyományokkal és történelemmel bíró várban. Az első ásató – feltáró Dr. Kalmár János volt. Az akkor előkerült leletek egy része ma is a füleki múzeumban található. Ilyen pompás formavilágú fehér kerámia edény talán sehonnan nem került elő Szlovákia területén azóta sem. Ezután a feltárás után nem volt nagyobb lélegzetű kutatás és ásatás a várban, csupán az 1980-as évek kezdete táján elkezdett műemlékvédelmi állagmegóvó munkálatok alatt előkerült néhány töredék bizonyítja, van és volna mit keresni és találni a füleki várban egy módszeres régészeti feltárással. Itt érkezünk a majdnem jelenhez, 1993-hoz, amikor a hosszasan tartó munkálatok után végre megnyílt a romjaiban is impozáns és érdekes vár a látogató érdeklődők előtt.

S mi a jelen? A vár a város jövőjének alapköve. Fülek és környéke sajnos nem tartozik a gazdaságilag erős régiók közé. Itt valami mást kell kitalálni, valami másba kell belefogni, hogy munkaalkalom, pénz, jobb megélhetés legyen. A hajdani zománcgyárban ugyan működnek gazdasági vállalkozások, de a barna mezős ipari park, a meglévő, pillanatnyilag üresen álló munkacsarnokokba telepíthető ipari üzemekből a jelek szerint már nem lesz semmi a városban. Zöld mezős beruházás épül Losoncon. Igaz, drágább, bonyolultabb, de akkor is fel fog épülni. Ebben nem Fülek a hibás. Ez már magasabb érdek talán? Az idegenforgalomban lenne a jövő és a jövő építésének jelenkori lehetősége. Az idegenforgalomhoz pedig adva van a legfontosabb dolog, a látványosságokkal érdekességekkel megtölthető, színvonalas programokkal élővé tehető vár és város. A város vezetése is tudja ezt, a fejlesztési tervben szerepel is a várnak és környékének kiépítése, az infrastruktúra megteremtése, a vár látogatottságának kultúráltabbá tétele. Egyelőre a Bebek torony alatt kucorgó kaputoronyban egy ember jegyet és emléktárgyakat árusít. A jegy ára nem borsos, mindenképpen megéri az élményért és a látványért. A vár csúcsáig felvezető tanösvény viszonylag jó állapotban van, sajnos illegális behatolók sokáig rongálták a várbeli lépcsőket és védőkorlátokat, de ennek a problémának az éjszakai kutyás őriztetés véget vetett. A tanösvény feliratai többnyelvűek, s ami ritka szlovákiai múzeumokban és várakban a tiszteletbeli kivételt nem említve, itt Füleken magyarul is tájékozódhat a barangoló. A várhegy geológiai fejlődését, állat- és növényvilágát valamint magának a várnak a történetét jól érthető, jól elhelyezett táblákról lehet olvasni. Bátran ajánlható a várlátogatás a félcipős, nyakkendős turistának is, mert a Bebek torony mellvédjéről, vagy az egykori gótikus palota romjainál lévő, a vár legmagasabb pontjáról nyíló kilátás feledhetetlen. Minden évszakban fent járt várlátogatók és saját tapasztalat alapján is elmondható, pazar látványt nyílik a várhegy legmagasabb pontjáról. Persze, a kilátás, a látvány kevés, emellett másfajta látványosságokra is szükség van és lesz. Olyanfajta rendezvényekre például, mint a Füleki Történelmi Várjátékok. Ennek megszervezését, lebonyolítását immár negyedik éve egy civil szerveződés, a Koháry Polgári Tárulás vállalta és vállalja magára. Látványt, életet, szórakozást lopnak az ódon falak közé, megmozgatva egy városnyi tömeget. De ez csak egy nap egy délutánja, egy évben egyszer.

A falak állnak, sokat láttak, sokat elviseltek, most egyfajta feltámadás előtti várakozás érezhető. Talán a most bővülő, a vár bejárata alatt felépített Magyar Ház kaphatna koordináló és rendezvényszervező szerepet, talán a várat a múzeum fennhatóságába kellene helyezni és elkezdeni a szakmai kutató munkát, amire pályázati úton lehetne pénzt szerezni. A városnak a civil szervezettekkel karöltve találnia kell majd a közeljövőben olyan idegenforgalmat támogató pályázati lehetőséget, ahol sikerrel pályázva pénzt szerezhet egy várújjáélesztési terv megvalósításához. A nyíllövésnyire lévő Eger várához és városához hasonló módon egy egész régió jobb megélhetését, felemelkedését szolgálhatnák így az ódon falak, Fülek várának mindenféle időt látott kövei.