A modern technika vívmányai a művészetben

A Nemzetközi Kepes Társaság tagjai ugyanis mindig nyitottak voltak a modern kor technikai vívmányai iránt. Ha úgy tetszik, a tudományos felfedezéseket használják sajátos módon – a művészet eszközeiként. Jó példa erre Csáji Attila munkássága, aki szerint a lézerrel vagy a hologrammal is kifejezhetőek mély, belső tartalmak, csak persze tudni kell használni azokat. A szepsi származású, Magyarországon élő neves művész a „jövő-projekt” értelmi szerzője és a nem mindennapi kiállítás kurátora.

A termekben

világító, mozgó, fluoreszkáló és foszforeszkáló szobrok, holografikus képek, fénycsóvák – összesen harminchét művész alkotásai. A nemzetközi művésztársaság egyébként nyolcvanöt tagú: magyarok, franciák, amerikaiak, britek, finnek, olaszok, németek és hollandok ugyanúgy tartoznak a csoporthoz, mint norvégiai, romániai és kassai magyarok. Az összhatás leírhatatlan, sőt lefotózhatatlan; a modern fényjelenségek már csak ilyenek, nem igazán hagyják magukat maradi eszközökkel megörökíteni.

Örvendetes tény, hogy a képzőművészek eszköztára folyamatosan gazdagodik. A befogadókra is jó hatással van ez a fejlődés, egyetlen fásult arcot sem lehetett látni a megnyitón, és nem csak a fiatalok élvezték a látványt, hanem az idősebb, konzervatívabb szemlélődők is, beleértve a muszájból megjelent helyi politikusokat, öltönyös közéleti embereket is.

Kepes öröksége

A Kepes György „fényművész” örökségét ápoló alkotók szerint fontos, hogy a humán műveltségű emberek se idegenkedjenek a műszaki újdonságoktól. Mert hiszen tudjuk, hogy ha a humánum nem hódítja meg a technikát, akkor a technika riasztó szörnyként tornyosul fölénk, s előbb-utóbb agyonnyom minket.

A fény képteremtő erejére már a huszadik század elején felhívták a figyelmet olyan haladó művészek, mint például Moholy-Nagy László, aki elsőként mondta ki: a jövő a fényművészeké. Az igazi lehetőségek azonban jóval később, az úgynevezett opto-elektronikai forradalom során bontakoztak ki. E sajátos forradalom egyik főszereplője a lézer, amelynek lehetőségeit Csáji Attila be is mutatta a megnyitó résztvevőinek a galéria udvarán. Aki erről lemaradt, sajnálhatja, hiszen Kassán egyhamar nem láthatunk lézerintallációt. Legyen elég annyi, hogy sámánok táncoltak, madarak röpködtek a vásznon és a házfalakon, színes csóvák pásztázták a terepet ambient, illetve etno-elektro zenére – mintegy harminc percen keresztül. A városi hivatal nézőként jelen lévő kulturális osztályvezetője azonnal meg is jegyezte, ilyesmit a Fő utcán kellene csinálni, hogy minél többen láthassák. A művésznek azonban a helyszín legalább olyan fontos, mint maga a mű, érezhetően nem köztéri látványosságnak szánta a Returning című installációt.

A többiek

a galéria emeleti termében állították ki műveiket. Igazán elégedettek lehetnek a helyszínnel és a kiállítás rendezője, Peter Markovič munkájával. Egy meglepő, vibráló, inspiráló térbe lép be, ki ide belép. A galériákban szokásosnál több érzékszervére lesz szüksége, sőt több időre is. Innen ugyanis valahogy nehezen akaródzik távoznia az embernek.

A Jöjjön velünk a jövőbe! című csoportos kiállítás a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének támogatásával érkezett Kassára, és június 10-ig tekinthető meg, hétfő kivételével délelőtt tíztől fél hatig, hétvégeken délután egy órától fél hatig.