A méhek télen is élnek

Hallgatózik a méhész. Nyugodtan zsongnak, vagy idegesen zúgnak? A szélirányos, szélső kaptáron pipáló füstölő akárha egyházi szertartássá nemesítené ezt a tevékenységet, mely mentes a gépek zajától, minden harsányságtól. A kép idilli, a szervezettség és az alázat dramaturgiája, körben pompázó rétek, ligetek, s virágillat. Most viszont húsz fokos hideg van, tomboló hóvihar. Mit csinálnak ilyenkor a méhek és mit csinál a méhész?

Lancz József nyugalmazott iskolai igazgatót a garázsban találom meg, ahol a kicsi gyalupadon foglalatoskodik, a méhkaptár kereteit tisztogatja, javítja, fertőtleníti. Elmondta, jelenleg negyven méhcsaládot gondoz, kaptárjai most is kint vannak a falutól mintegy két kilométerre lévő Berekben, egy kis liget alján. A méheket ősszel be kell teleltetni megfelelő mennyiségű élelemmel, mely méhcsaládonként általában 10–15 kg élelmet jelent, ami az eredetileg bent maradt méz kiegészítéséhez szükséges. A kiegészítő táplálék a család nagyságának és életképességének a függvénye is. Azon kaptárokban, ahol a méhcsalád több lépet takar, meg kell emelni a téli táplálékmennyiséget is. A lépekben összehordott 10–15 cm széles mézkoszorú alatti üres sejtekben alakul ki a méhfürt. Az üres sejteket a méhek teste tölti ki és csak akkora felületet takarnak a mézes sejtből, amekkorát melegen tartva biztosítani tudják a folyamatos táplálkozást.

Korábban elterjedt az a nézet, hogy a méhek téli álmot alusznak, dermedt állapotban várják a meleget, ma már minden méhész tudja, hogy a méhek télen fűtenek, s anyagcseréjük melléktermékeként jelentős hőmennyiséget termelnek. Szárnyuk és toruk rezegtetésével elérik, hogy a telelőfürt belső magjában, ahol az anya van, a hőmérséklet a kinti időjárástól függetlenül állandóan 28–32 fok körül mozog, a fürt külső rétegében sem csökken 6–8 Celsius-fok alá.

A táplálék bebiztosítása mellett nagyon fontos a méhek téli nyugalmának a biztosítása, elsősorban attól kell megóvni a kaptárokat, hogy valamilyen módon egér jusson a beltérbe, mert állandó rágásával, mozgásával felkavarja a méhcsaládot, amely akár a család teljes pusztulásához is vezethet. A méhész elmondta, hogy a méhek maguk is védekeznek az idegen behatoló ellen. Volt rá példa, hogy egér került a kaptárba, amit a méhek megöltek, majd a kiszáradt testét propolisszal mumifikálták. A röpnyílások leszűkítése mellett ügyelni kell arra is, hogy a faágak ne érjenek a kaptár tetejéhez, vagy oldalához, mert szeles időben a kopogás, a dörzsölődés is zavarja a méhek nyugalmát.

A kaptárok olyan mértékben szigeteltek, hogy a tájainkon szokásos hőmérséklet esetén is kelőképpen megvédik a méheket. A méheket a fürtön belül két alapvető ösztön mozgatja, mégpedig az anya életkörülményeinek a biztosítása, valamint a még ennél is erősebb, az üres léphez való ragaszkodás. Az anyát körülvevő méhek állandó torrezgéssel biztosítják a fürtön belüli hőmérsékletet, egyéb mozgásuk abban merül ki, hogy ha egy felületen elfogy a táplálék, az egész fürt tovább húzódik. A hőmérséklet megfelelő szinten való tartásához a méhész úgy segít a méheknek, hogy leszűkíti az életterüket, így csak azt a részt kell „fűteniük”, ahol éppen tartózkodnak.

A méhészeknek, akár az udvarban, akár a határban telelnek a kaptárok, anélkül, hogy megbontanák azokat, ellenőrizni kell a méheket. A kaptár nyílásán betolt gumicső segítségével meg lehet hallgatni őket. Ha a zsongásuk nyugodt, egyenletes, nincs semmi baj, ha viszont a zúgásuk ideges, nyilván valamilyen rendellenesség történt a kaptáron belül. Ilyen esetben valamilyen meleg helyen meg lehet nyitni a kaptárt, esetleg megszüntetni a problémát, de az ilyen téli megzavarás rendszerint a család pusztulásához vezet. Havazások idején a röpdeszkáról nem kell eltávolítani a havat, mert rajta keresztül is szükséges mennyiségű levegő jut a kaptár belsejébe, ugyanakkor a hó még meg is tisztítja a beáramló levegőt.

Lancz József kaptárt javítSomogyi Tibor felvételei Lancz József szerint a méhészek tél idején többet dolgoznak, mint a szezonnak tekintett nyárban, mivel ilyenkor kell megjavítani az üresen maradt kaptárfiókokat és a szükséges tartozékokat. Elmondta, minden kaptár több fiókból áll, ilyenkor viszont csak egy fiókban teleltetik a méheket, a második, vagy harmadik fiókot télvíz idején lehet rendbe rakni, fertőtleníteni, átfesteni, ami azért szükséges, hogy a kaptárban áttelelő esetleges kórokozók elpusztuljanak. Közülük is legveszélyesebbek az atkák, amelyek a méhek testnedveit szíva telelnek át. Az atkátlanítást még a beteleltetés kezdetén kell elvégezni, amire az egyes méhészek más és más módszert alkalmaznak. Lancz József erre a célra egy Avartin nevű füstölőszert használ, amelynek hatására az atkák lehullanak a méhek testéről. A füst a méhekre nézve viszont ártalmatlan. Az atkátlanítás idejére a kaptárok padlózatára kartonpapírt helyez, amelyet a féregtelenítés után kivesz a kaptárból, megszámolja az elpusztult atkákat és ha szükségesnek látja, egy héten belül megismétli a műveletet.

Az áttelelő méhek 10–12 fokos levegőhőmérsékletben kezdik el az első kirepüléseiket a kaptárból. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a méhész velük legyen, mert a kirepülés aktivitásából megállapíthatja, hogyan telelt át és milyen erősségű maradt a család. Az első kirepülések idején minden családról külön feljegyzést készít, mely tartalmazza, mikor, milyen körülmények között történt meg a kirepülés, valamint azt is, milyen volt a repülés dinamikája. Kaptárbontást ilyenkor még abban az esetben sem eszközöl, ha az első kirepülés megfigyelése esetleg negatív tapasztalásokat hozna, mert ezáltal megzavarná a méhek életritmusát, és ha az első kirepülés után az időjárás hidegebbre fordulna – mint ahogy az periodikus rendszerességgel előfordul –, a megzavart méhcsalád akár el is pusztulhat. Érdekességként említi meg, hogy a tavasz jelentkezése miképpen nyilvánul meg szinte egy időben a madár- és rovarvilágban. Tapasztalatai szerint, az időjárástól függetlenül a nálunk áttelelő éneklő madarak január végén, elejével félénken, majd egyre erőteljesebben kezdik hallatni a hangjukat. Ugyanebben az időben a méhcsaládon belül is megkezdi petézését az anyaméh, ami a méhész véleménye szerint azzal magyarázható, hogy minden élő szervezetben működik egy belső óra, amely jelzi az évszak előrehaladását még akkor is, ha a környezeten uralkodó időjárási viszonyok abban az időben éppen nem erre utalnak. Ez a gyakorlatban vélhetően azt jelenti, hogy az élőlények életritmusában a biológiai tavasz megelőzi a meteorológiai tavaszt.

Lancz József azt is elmondta, bár a méhészek regionális szervezetekbe tömörülnek és a méheknek köszönhetően többirányú hasznot is hajtanak a társadalom számára, az állam részéről nagyon gyér megbecsülést és támogatást kapnak. A rendszerváltozás óta eltelt tizenhárom év folyamán 2002-ben nyújtott az állam először olyan méretű anyagi támogatást, amely egy méhcsaládra vetítve az átteleltetéshez szükséges cukormennyiség mintegy négyötödét betakarja. A központi állami és érdekvédelmi szervezeteknek végre tudatosítaniuk kellene, hogy a méhek által létrehozott értéknek mindössze 10%-a jut a méhészeknek, amiből csak nagyon nehezen lehet fenntartani a méhészeteket. A méhészeket sújtó mostoha bánásmód eredménye az, hogy Szlovákiában jelenleg több tízezer méhcsaláddal van kevesebb, mint 1990-ben volt.

Az ógyallai központtal működő régióban jelenleg mintegy száz méhész tevékenykedik, s mindegyikük munkájának eredményessége alapvetően időjárásfüggő. Köztudott, hogy ha a májusi fagyok elviszik az akácvirágot, a helyhez kötött, tehát nem vándor méhészek által pergetett méz minősége az adott évben sokat veszített az értékéből és nagyobb ráfordítást igényelnek a méhek is. Az állam ezt a tényezőt a vállalkozási kockázatok kategóriájába sorolja be, ugyanakkor a legtöbb méhész ezt a tevékenységet jövedelem, vagy nyugdíj-kiegészítésként végzi, tehát nem főállásban. A mezőgazdasági minisztériumnak ki kellene dolgoznia azt a rugalmas támogatási rendszert, amely bőséges és ínséges esztendőkben is megnyugtatóan rendezné a méhészek ideálisnak egyáltalán nem mondható helyzetét.

A méhesben, a kaptárok tetején most szikrázik a hó, nem hallatszik ki a fürtben telelő méhek monoton zsongása. A méhes melletti égerfán doboló harkály jelenléte viszont arra utal, hogy megállíthatatlanul közeleg a tavasz. A mostani idő, mint minden földi élőlény életében, a készülődés, a túlélés időszaka, s nincs ez másként a méheknél sem. Ha álmodnak, pár hétig még álmodhassanak jó illatú virágos mezőt, s ne érje őket sokk, ha tavaszi első kirepülésük idején megtapasztalják a környező valóságot.