A lévai magyarság két jubileum jegyében ünnepelt

November 6-án a Družba kultúrházban ünnepi műsorral emlékezett meg a Csemadok helyi alapszervezete a múltról, és képet adott a jelen eredményeiről is. A rendezvényre érkezőket az előcsarnokban hat tabló fogadta, melyeken nyomon lehetett követni a szervezet működését megalakulásától napjainkig. Cikkek, fényképek, műsorfüzetek, plakátok, oklevelek és más dokumentumok tanúskodtak az eddig elvégzett munkáról.

Az évszámokba, emlékezetes pillanatokba, fontos csomópontokba sűrítve bemutatott elmúlt idők után következhettek a színházteremben a jelen eseményei. Varga Lívia, a komáromi Jókai Színház lévai születésű színésze Ratkó József Déva című versével – mely a Kőműves Kelemen-téma sajátos feldolgozása – nyitotta meg az ünnepi műsort. Az erős jelenlétű, szuggesztív, feszes előadásból kiderült, „...nekünk kell tűzben hamuhodni, mészben keveredni, falban falazódni...”.

Török Alfréd, az alapszervezet elnöke üdvözölte a vendégeket: Csáky Pál miniszterelnök-helyettest, Győrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövetet, a Rákóczi Szövetség öttagú küldöttségét Kun Ferenc vezetésével, a budafoki önkormányzat háromfős delegációját Janzsó Jánossal az élen, Görföl Jenőt, a Csemadok Országos Tanácsának titkárát, Duba Ernőt, a Csemadok Lévai Területi Választmányának megbízott titkárát, Nagy Csabát, a Rákóczi Szövetség Oroszlányi Alapszervezetének elnökét és az oroszlányi küldöttséget, Vojtek Zoltánt, a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége Brünni Alapszervezetének elnökét, valamint helyi szervezetek és intézmények vezetőit. Török Alfréd beszédében „meghatározó mozgatórugónak” nevezte az 1949. június 22-én alakult helyi szervezetet. Munkáját váltófutáshoz hasonlította, vagyis a stafétabotot mindig át kell adni, mert „a fáklya semmit sem veszít, ha meggyújt egy másikat”. Megemlítette, „voltak idők, amikor még a széljárásra is vigyázni kellet”. Jelenlegi székházában 1994-től tevékenykedik a helyi szervezet, előtte: költözködések, fabarakk, utca, majd végre a várva várt székházalapítás. Az elnök büszkén sorolta fel a jelenleg működő csoportokat; „az ifjúság egyre bátrabban veszi ki részét fáklyánk vigyázásában”, „mi színházat hozunk, színházba megyünk, tematikus kirándulásokat szervezünk, hagyományos ünnepeinkről megemlékezünk”.

Aktív munkájáért a helyi szervezet kitüntetésben részesítette Frasch Istvánt, Halász Erzsébetet, Horváth Józsefet, Horváth Klárát, Huszár Tibort, Kosztolányi Magdolnát, Paál Sándort, Pál Krisztinát, Poprac Lászlót, Sándor Károlyt, a Juhász Gyula Irodalmi Színpadot és a Bárka Színpadot. Az okleveleket Görföl Jenő és Újváry László adta át. Meglepetésként – ahogy Újváry László mondta: „becsszóra, az elnök nem tud róla” – Török Alfréd is megkapta a kitüntetést.

A Juhász Gyula Irodalmi Színpad hazai költők verseiből készült jubileumi összeállítása előtt a csoport vezetője, Újváry László foglalta össze az eltelt 40 évet. „Hihetetlen, hogy az irodalmi színpad mint műfaj már négy évtizede megjelent. Léván Sándor Károly honosította meg, legsikeresebb műsoraik az Ismeretlen Jókai, a Tamango, táncolj!, a Két végtelenség között voltak” – idézte a múltat. Újváry László húsz éve vette át a színpad vezetését, éppen abban az évben, amikor Juhász Gyula születésének 100. évfordulóját ünnepelték. Száznál több vers- és prózamondó dolgozott a csoportban, mindig „magas szintű műhelymunka folyt”. A kérdésre pedig, van-e holnapja az irodalmi színpadnak, a negyedikes alapiskolás Nyúl Dóra adta meg a választ, aki második helyezett lett a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen Rimaszombatban, és első helyezést ért el a hasonló jellegű fóti megmérettetésen. A „győztes verset”, Pósa Lajos Gróf Tarisznyás Peti című költeményét a lévai közönség is meghallgatta. Az irodalmi színpad műsorában ezután tíz szlovákiai magyar költő szavaival és Márai és Jókai keretes szövegeivel vallott öt lány és két fiú meg egy zenész arról, hogy „ez itt a pontos jelenléted”, ez itt a „feléd rikoltó anyaföld”. Idén, a jó egy évtized után újjáalakult citerazenakar Ménkű Milán vezetésével bugaci népdalokat játszott. A Bárka Színpad kifejezetten erre az alkalomra állította színpadra Rejtő Jenő A biztosíték című jelenetét Tóth Gábor rendezésében. A férfi és a női sztereotípiák görbe tükreként értelmezhető kis bohózat arról is szólt, milyen könynyen tűnhetnek őrültnek az emberek. A Pál Krisztina vezette Gyémántok moderntánccsoport két lendületes koreográfiát mutatott be, az Átmenet című a hastánc és a hip-hop eredeti keveréke, a Robotok című pedig diszkó stílusban készült. Grébner Margit tanítványa, Bodor Éva két magyar és egy olasz műdalt adott elő. Az est zárásaként a kitűnő Garam Menti Népi Együttes fiatal csapata Halász Gyula és Paál Sándor koreografálta bodrogközi sarkantyúst és szatmári táncokat ropott fergetegesen, Horváth Mária pedig gyimesi népdalokat énekelt. A vendégek és a résztvevők hangulatát csak a csekély érdeklődés rontotta el kissé, hiszen alig 130 ember volt kíváncsi az ünnepi rendezvényre.