Robert Capa (eredeti nevén Friedmann Endre Ernő) 1913. október 22-én született Budapesten, középosztálybeli zsidó családban. Szüleinek elegáns divatszalonjuk volt a belvárosban.
A diák Friedmann
balos érzelmű és meggondolatlan ifjú lehetett, mert 1931. májusában egy éjszakára letartóztatták. Ekkor 17 esztendős volt.
A leghíresebb cápa
A diák Friedmann
balos érzelmű és meggondolatlan ifjú lehetett, mert 1931. májusában egy éjszakára letartóztatták. Ekkor 17 esztendős volt. Mivel a rendőrfőkapitány felesége is náluk varratott, apja kihozhatta a börtönből, azzal a feltétellel, hogy a fiú elhagyja az országot. Érettségije után (a Madách Imre Gimnáziumban) Endre júliusban Berlinbe utazott, ahol ősszel beiratkozott a Hochschule für Politik főiskolára. Mindössze két szemesztert végezhetett el az újságírói szakon, mert a nagy gazdasági válság miatt elszegényedő szülei nem tudták tovább támogatni, munkát kellett találnia. A főiskola elhagyása után Berlinben kifutófiúként sikerült elhelyezkednie a Dephot fotóügynökségnél, ahol fokozatosan fotólaboráns-segéddé, majd fényképésztanulóvá léptették elő.
1932-ben Koppenhágába küldte az ügynökség, hogy fotókat készítsen a dán diákoknak előadást tartó Lev Trockijról. A riportnak nagy volt a sikere, de mielőtt az újdonsült riporter ebből learathatta volna a babérokat, 1933 márciusában menekülnie kellett Németországból, ahol Hitler jutott hatalomra. Endre hivatalos engedélyt kapott, hazatérhetett Budapestre. Nem maradt sokáig: még ősszel Párizsba utazott. A Montparnasse kávéházaiban hamarosan megismerkedett és barátságot kötött a kor legjobb fotósaival, André Kertésszel, Dávid Seymourral és Henri Cartier-Bressonnal. 1934 őszén André itt találkozott Gerda Pohoryllével, egy német zsidó menekülttel, akivel egymásba szerettek. Gerda gépelte André képszövegeit, és nemsokára ő is állást kapott az Andrét képviselő ügynökségnél. André cserében fényképezni tanította Gerdát. 1936 tavaszán, amikor végképp nem sikerült eladniuk a fotóikat, André és Gerda kitalálták a hírneves amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját. Kitervelték, hogy Gerda Capa fotóiként fogja eladni a képeket, állítva, hogy nagy szívességet tesz nekik a zseniális remete felvételeinek megvásárlására. A csíny sikerült, sokszoros áron adták el a képeket.
A Capa név
egyébként Frank Capra hollywoodi filmrendező nevéből ered, a Robert név szintén a film világából származik: Robert Taylortól kölcsönözték, aki 1936-ban A kaméliás hölgyben Greta Garbo szerelmesét játszotta. A titokzatos Capa kisvártatva csakugyan hírnévre tett szert. Amikor kiderült a csalafintaság, André ráeszmélt, hogy ha már kitalálta, fel kell nőnie Robert Capa hírnevéhez, és ki kell érdemelnie azt.
1936 augusztusától kezdtek megjelenni a 22 éves Capa szenvedélyes tudósításai a spanyol polgárháborúról. Már első útján megszületett híres képe a milicista haláláról, amelyet világszerte óriási elismeréssel közöltek a lapok. Gerda gyakran dolgozott együtt Capával Spanyolországban, de egyre inkább önálló fotóriporterré fejlődött maga is. 1937 júliusában Capa Párizsba utazott tárgyalni, és Gerda nem kísérte el. Madridtól nyugatra, Brunetében fényképezte a harcokat. Egy zavaros visszavonulás során halálra gázolta egy köztársasági tank. Capa, aki feleségül akarta venni Gerdát, soha nem gyógyult ki gyászából.
Mivel viszolygott attól, hogy visszatérjen a háborúba, amely elpusztította szerelmesét, 1938-ban hat hónapot Kínában töltött Joris Ivens filmrendező forgatócsoportjával, amely az előző években megkezdődött japán invázió elleni küzdelemről készített dokumentumfilmet. Mivel Japán Németország szövetségese volt, a Kínában folyó harcokat világszerte a fasizmussal vívott nemzetközi háború távol-keleti, Spanyolországot pedig a nyugati frontjának tekintették. Ősszel Capa mégis visszatért Spanyolországba, hogy a visszavonuló, leszerelő nemzetközi brigádot fotózza. Utolsó riportjai Aragóniában, az ebrói csatában és a Rio Serge mellett készültek. A nagy tekintélyű angol magazin, a Picture Post tizenegy oldalt töltött meg Capa képeivel. A második világháborúban Észak-Afrikában, majd Szicíliában kísérte az amerikai katonákat. 1944. június 6-án hajnalban ő volt az egyetlen fotós a világon, aki a partraszállókkal Normandia földjére lépett. Capa ekkor 6 tekercs filmet (több mint 100 kockát) fotózott ki, majd délután az első kórházhajóval visszatért Portsmouth-ba. A filmtekercseket bevitte a Life londoni irodájába. A laborban az asszisztens annyira kíváncsi volt a képekre, hogy az előhívás után magasabb hőmérsékletre állította a szárítót, hogy gyorsabban száradjanak a negatívok. A hő leolvasztotta az emulziót, 8 kép kivételével teljesen megsemmisültek a felbecsülhetetlen értékű fotók. A Life magazin június 19-én leközölt 10 képet „kissé elmosódva” képaláírással. Ez úgy felbosszantotta Capát, hogy később ezt a címet adta önéletrajzának is. (A kötet 2006-ban jelent meg magyarul.)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.