A kulisszák mögött izgulja végig az előadásokat

BARTALOS ÉVA

Edit egy Ipoly menti falucskából, Tesmagról került a fővárosba. „Az Új Szóban figyeltem fel a hirdetésre, melyben az Ifjú Szivekbe kerestek öltöztetőt. Varrónőként dolgoztam, a munka mellett az érettségi bizonyítványt is megszereztem, gondoltam, ez nekem való feladat, jelentkeztem. Természetesen nem vettek fel” – mesél a kezdetekről. Pozsonyban maradt, egy számítógépes központban vállalt munkát. Két évvel később újra jelentkezett az öltöztetői munkára, akkor sikerrel járt. Akkoriban még minden táncosnak egyforma viselete volt, így bár nem volt sok ideje betanulni, könnyen megszokta a munkát. Ma már máshogy fest a táncszínház ruhatára. A táncosok ruhái sokkal szebbek, színesebbek, mint régen.

A ruhákkal is ő törődik

Az öltöztető munkája nem merül ki abban, hogy a táncosokra segíti a ruhát, figyel arra, hogy a színpadon mindenki jól mutasson, az új műsorszámok születésénél is segédkezik. „A művészeti vezetőnek mindig határozott elképzelése van a táncosok öltözékéről. Ha új viseletekre van szükség, Csehországba megyünk kiválasztani az anyagokat, a ruhákat Magyarországon varratjuk” – avat be Edit. Az ő feladata az is, hogy a fellépések után a viseletek eredeti állapotukban kerüljenek vissza a ruhatárba. „Fontos, hogy az öltözetek rendben legyenek elrakva. Erre a táncosokat is mindig figyelmeztetem, de már megtanulták, hogyan tegyék el a ruhákat a fellépés után. Erre azért is szükség van, hogy semmi ne tűnjön el. A sok népviselet, kendő, fejdísz, kalap és nyaklánc könnyen elkeveredik, és az eredeti darabokat nehéz pótolni” – mondja Edit. Előfordul, hogy csak pár perc van az átöltözésre, ilyenkor kell segíteni a táncosnak, és figyelni arra, hogy minden a helyére kerüljön. Amikor turnéra indul a táncszínház, fontos, hogy minden ruha és kiegészítő a helyén legyen. Mint mondja, olykor tele van adrenalinnal. Az előadások alatt mindig készenlétben kell lenni, ha valami leszakad, elreped, pillanatok alatt kell megjavítani.

Messziről felismeri, melyik darab az övé

A ruhákkal törődni is kell. Tisztításuk és javításuk is Edit feladata. Amikor új táncos érkezik a csoportba, rá kell igazítani a fellépőruhát. Az Ifjú Szivek ruhatárát sok eredeti viselet gazdagítja, ezekre fokozottan kell figyelni. „Az évet leltározással zárjuk, ilyenkor legalább ezer ruhadarabot számolunk meg” – mondja Seifert Edit, aki az Ifjú Sziveknél töltött több mint húsz év alatt tökéletesen kiismerte magát a népviseletek világában. Messziről felismeri, melyik ruhadarab az övék. „Megtörtént, hogy egy másik csoport táncosán megláttam a mi kendőnket, amiről tudtuk, hogy elveszett. Szóltam a vezetőjüknek, és a ruhadarab visszakerült a ruhatárunkba” – meséli. Az évek során önmagát is fejlesztette. A népviseletek nagyon érdekesek. Egy öltözet nemcsak azt árulja el a viselőjéről, hogy melyik tájegységről származik, hanem a falut is jellemzi. Kiderül az is, melyik társadalmi réteghez tartozik a viselője, hogy férjnél van-e, hajadon vagy özvegy.

A színpadra

nem merne kiállni

Jól érzi magát a színpad közelében, otthonosan mozog a kulisszák mögött, de a színpadi szerepléshez nem jött meg a kedve. Mint mondta, az túl sok izgalommal járna. „Szeretem a munkámat, jól érzem magam ebben a közösségben. Az előadások alatt ugyanúgy izgulok, mint a táncosok, és a tapsnak is velük együtt örülök. Nehezen tudom elképzelni, hogy más munkát végezzek” – vallja Edit.