A kisebbségi elitek tegnap és ma

„Az elitek kérdése ugyanolyan fontos, mint minden más tudományos téma. Speciálisan viszont azért van jelentősége, mert az elitek kiemelkedő szerepet játszanak egy társadalom életében, meghatározzák annak fejlődési irányát. Az elitek definíciója szerint befolyással vannak a társadalomra, s így érthetjük meg a valódi jelentőségüket” – magyarázta lapunknak a kétnapos konferenciát keretező téma lényegét Simon Attila történész, a FKI igazgatója.

Az elitek számtalan aspektusa felmerült a 19 előadás során, amelyet etnológusok, politológusok, történészek, demográfusok és szociológusok tartottak. Ugyan leginkább a (cseh)szlovákiai magyar társadalom kérdései kerültek előtérbe, terítéken voltak a kárpátaljai, erdélyi és vajdasági magyar kisebbségek témái is, akár helyi közösségekről, politikai vezetésről, magyar-magyar kapcsolatokról, oktatásról vagy a társadalmi élet más aspektusairól volt szó.

Ami a szlovákiai magyar kutatásokat illeti, az előadások és a viták során több alkalommal is felmerült, hogy nem látjuk igazán az elmúlt évszázad társadalomtörténetét – mégpedig egész egyszerűen azért, mert óriási hiány van alapkutatásokból. „A társadalomtörténeti kutatások nagyon fontosak az önismeret szempontjából. S ez nemcsak az elitről szól, mert amikor róluk beszélünk, akkor van egy ellenpólus, ami a »nem elit«. Ők teszik ki a társadalom nagyobb részét. Mi ebben is el vagyunk maradva,

a társadalomtörténetben nem tártuk fel e társadalom egyes rétegeit. Ki foglalkozott itt a szlovákiai magyar munkásosztállyal – vagy a parasztsággal a sarlósok után szisztematikusan? Ott van aztán a nők helyzete is társadalomtörténeti kérdésként, pontosabban hogy miért ennyire patriarchális a világunk mind a mai napig? Nézzük csak rá a politikai érdekképviseletünkre“

– fejtegette Simon. Hozzáfűzte, a kutatásokat időnkét a politikai viszonyok is lehetetlenné tették. Az emberek egyenlőségét hirdető államszocialista rendszer például gyakorlatilag nem vallotta be a saját elit létét, ugyanis az államot hivatalosan a munkásosztály vezette – így a témával nem volt ajánlatos foglalkozni. Ezen a téren például az elmúlt egy-két évben Popély Árpád történész próbálja tisztázni a helyzetet, egyre jobban látjuk, kik és hogyan képviselték a csehszlovákiai magyarságot a pozsonyi és prágai parlamentekben, a kormányban vagy éppen a pártapparátus magasabb szintjein.

A viták során többször felmerült az is, hogy voltaképpen hogyan is lehet definiálni az elitet. Akár egy-egy néprajzi helyi „mélyfúrásról” volt szó, akár a kortárs politika képviselőiről, elsősorban a teljesítményelvű és a pozícióközpontú elitfelfogás közt váltakoztak a kutatók nézőpontjai. Az elhangzott prezentációk alapján úgy tűnik, a jövőben egyre nagyobb figyelmet fordítanak majd egyes szlovákiai magyar kutatók a társadalomtörténeti vizsgálatokra, valamint a társadalom rétegződéseire, az azokon belül elkülöníthető egyes csoportokra.

A konferencián elhangzott előadások egy részét a Fórum Társadalomtudományi Szemle jövő évi számaiban is elolvashatják majd az érdeklődők.