A készpénzt elvitték, de a bankkönyvek előkerültek

Gellér/Komárom. „Szombat éjjel csörömpölésre ébredtem, mintha a kutya vagy a macska levert volna valamit az udvaron. Gyanútlanul nyitottam az ajtót, hogy megnézzem, mi történt. Ekkor egy erős kéz megragadta az arcomat, visszatuszkolt a konyhába, és a földre lökött. Segítségért kiáltottam, ám a férfi azt mondta, legyek csendben, különben elvágja a torkomat” – emlékszik vissza a történtekre a 77 éves idős gelléri asszony, akit szombatról vasárnapra virradó éjjel két férfi megtámadott és kifosztott.

Míg az egyik tettes a földre szorította áldozatát, a másik kutatni kezdett a konyhában és a szobában. Egy használaton kívüli hűtőszekrényben, a ruhák között 140 ezer korona készpénzt talált. A zsákmánnyal aztán a kertek alól, amerről jöttek, távoztak is a tettesek. Az éjszaka kiérkező rendőröket az idős asszony még arról tájékoztatta, hogy a betörők magukkal vitték bankkönyveit is, amelyeken összesen 700 ezer korona volt, ám később, miután rendet rakott a szétdobált ruhák között, ráakadt a betétkönyvekre. „A néni a szerencsétlenségében is szerencsésnek mondhatja magát, hogy a betörők nem bántalmazták brutálisan. Hiszen nem egy esetet ismerünk, amikor néhány koronáért akár az emberöléstől sem riadnak vissza a tettesek” – mondta a komáromi járási rendőrkapitányság illetékes vizsgálótisztje. Azzal kapcsolatban nem kívánt találgatásokba bocsátkozni, hogy a tettesek véletlenül választották-e ki áldozatukat, vagy tudhattak róla, hogy nagyobb mennyiségű készpénzt tart a lakásban.

„Már kukorékoltak a kakasok, mikor a rendőrök elmentek, és újra ágyba kerültem. Ekkor nyüszítést hallottam az ágyam alól, és a félelemtől reszketve kérdeztem, ki van még itt, ki maradt a szobámban? Ekkor előmászott szegény kutyám, akit valószínűleg megmérgeztek a betörők, mert a történtek után két napig hányt, és a lábát is húzza azóta” – mondta a néni. Majd hozzátette: „Közel húsz éve, édesanyám halála óta egyedül élek ebben a házban. Eddig soha nem féltem akár éjszaka is kimenni az udvarra. Most minden megváltozott, folyton azt látom magam előtt, ahogyan az arcom felé nyúl az a kéz. Nem tudom, mikor lesz ismét nyugodt álmom...”