A karácsonyi céges bulik lélektana

Egyik menedzser ismerősömet még tegnap délután is a december 22-i céges parti foglalkoztatta. Akkora hévvel mesélt a puccos belvárosi étteremben történtekről, hogy muszáj volt érdeklődő képet vágnom, mert tudtam, másképp mélységesen megsértem, és oda a kiváló információs forrás, aki év közben is lelkesen csacsog a cégen belüli hétpecsétes történésekről.

Nos, a vállalati buli korántsem csupán afféle formalitás. Részt venni rajta szinte kötelező, aki távol marad, az a cég iránti lojalitását teszi megkérdőjelezhetővé, ő maga pedig könnyen „kikezdhetővé” válik a posztjára pályázó nagyvadak szemében. Szóval ott kell lenni, méghozzá lehetőleg olyan öltözetben, amit a kollégák közül még senki sem láthatott. Célszerű új ruhát vásárolni erre az alkalomra, a dolgozó ezzel is kimutathatja a cég iránti feltétel nélküli elkötelezettségét.

A szóban forgó hölgy természetesen fodrásznál és kozmetikusnál is járt előzőleg, és mivel mindkét helyet nyitva találta, tetemes öszszegeket hagyott a kasszában. A cipő árát azonban sikerült megspórolnia, állítólag senki sem vette észre, hogy a tavalyi fekete tűsarkúban egyensúlyoz.

Lám, milyen apróságokon múlhat a szakmai előmenetel, futott át az agyamon, és gyorsan magam elé idéztem – főként bakancsokból és tornacipőkből álló – lábbeli-arzenálomat. A kisestélyik ügyében pedig csak annyit mondhatok, ha egy külön szekrénybe akasztanám „őket”, az a bútordarab feleslegesen foglalná a helyet a lakásban.

A céges bulik hangulatát alapvetően a vezetőség viselkedése határozza meg. Az alkalmazottak egész este azt figyelik, hogyan mulatnak a főnökök, és csak anynyira engedik el magukat, amennyire „tanácsos”. Ha a főnök szigorú, rendszerető ember, netán külföldi, az atmoszféra is viszszafogott, a parti egy órás évértékelő beszéddel kezdődik, a lerészegedés lehetősége pedig szinte kizárt. Ha azonban a főnök csak nyolctól négyig precíz, szőrszálhasogató aktakukac, utána visszavedlik hús-vér emberré, a többiek is hajlamosak az asztalon táncolni, és négy vodka után kétértelmű ajánlatokat tenni a legszexibb osztályvezetőnek. Nincs is szebb, demokratikusabb jelenet annál, mint amikor a sofőr együtt hány az ügyvezető igazgatóval a vécében, a titkárnő pedig együtt kuncog a menedzsernővel a főnök nyitott sliccén. A parti utáni munkanapon azonban nem illik felemlegetni mindezt, az élet szépen visszaáll a rendes kerékvágásba.

A karácsonyi céges vacsoráknak nálunk is hagyománya van. A legtöbb vállalatnál egy kondér káposztaleves, pár bolti bejgli, illetve néhány demizson bor képezi a választékot, maga az esemény pedig munkaidő végeztével a legnagyobb helyiségben bonyolódik le. A multik, a jól menő cégek, illetve a feltörekvők azonban adnak a részletekre. Elegáns éttermet bérelnek, drága menüt, vagy svédasztalt rendelnek, sőt élő zenekart szerződtetnek a hangulatot fokozandó.

Fent említett ismerősöm szerint az ilyen összejövetel kiváló alkalom arra, hogy az ember árnyaltabb képet kapjon kollégáiról. Az alkohol jótékonyan megoldja a nyelvet, lazítja a nyakkendőt, és néha bizony az állatot is kihozza az aktakukacból. Mellesleg a céges karácsonyi buli remek lehetőséget nyújt kedvezmények kicsiholására, döntések befolyására, valamint lobbizásra.

A főnök ilyenkor könnyelműen megígér olyasmit is, amit egy rendes munkanapon gúnyos kacajjal utasítana el. Ismerősömnek állítólag sikerült elérnie, hogy saját fejlesztésű projektjét, melyet a vezetőség előzőleg visszadobott, ismét megvizsgálják. Mit mondjak, már ezért megérte új ruhát venni és hajat bodoríttatni...