A kalapos király kegyelméből épült templom

Amikor a Sajó völgyéből hazatakarodtak a tatár hordák, és elkezdődött a lepusztított ország újraszervezése, az Ákos nemzetség kapta birtokul a Sajó völgyének ezt a részét, amelyet ekkoriban még erdőség borított.

Vid telkéből Vígtelke

A település nevét legelőször 1320-ban említik, amikor bizonyos Vid lett itt a birtokos. Hogy ki volt ő, arról semmi tudomásunk nincs, neve a latin Vitusból eredhet, amely jelenthet jóindulatút, szívest vagy készségest. Így lett Vid telke az új kis falu neve. De idővel a nyelv átformálta, értelmet adott neki, s lett a Vidből Víg, a falucska pedig Vígtelke. Festői helyen, rendkívül szép környezetben fekszik, alig 180 lakosa van, nyugalmát már a közeli kőbányai robbantások sem zavarják. A falucska nyugati részén, egy állandó és bővizű karsztforrás mellett, a sziklaoldalba faragott platón áll a festői szépségű, aprócska kis templom, amely 1785-ben épült, építtetését a közösség írásban is megörökítette, s ebben az írásban egy igen fontos adatot is rögzítettek, mely szerint az új kőtemplom egy „romláshoz közelítő fa Templom” helyett épült. Már az is furcsa, miért épült a régi templom fából ezen a kőben gazdag vidéken. Az is kérdés, a korábbi fatemplom lehetett-e a falunak nevet adó Vid telepes donátori, azaz családi temploma. Ha egészen a 18. század végéig fennmaradt fatemplom, akkor az 1371-ben alapított és 1555-ben elpusztult gombaszögi pálos kolostornak van-e köze ehhez a birtokrészhez? A helyiek szerint például a templom legkisebb, erősen megkopott és olvashatatlan feliratú harangja még a csehek, azaz a husziták idejéből való. A kelyhesek pedig Mátyás király uralkodásának végén még gyakorta megfordulhattak itt. Az sem kizárt, hogy Vígtelke az elsők közt tért át a református vallásra, s a régi fatemplom már szűknek bizonyult az akkori népes, mára viszont alig 30-40 főre zsugorodott közösségnek. A mai kőtemplom tájolása nem követi a középkori kelet-nyugati tájolást, alaprajza négyszögletes, falai erődszerűen vastagok, alacsony, 1866-ban épített tornya pedig szokatlan módon, a templomhajó közepén emelkedik, s ez egyben a templom bejárata is.

Felújított mennyezet

Néhány évvel ezelőtt felújították a templom különlegesen szép kazettás mennyezetét. Közepén érdekes és ritka díszítmény, egy faragott virágot formázó kisplasztika függ. Körötte felirat, amely a kalapos királynak állít emléket, akinek türelmi rendelete tette lehetővé a reformátusságnak, hogy templomot építsen, akkor még torony nélkülit. „A Felséges Romai Tsászár És Magyar Országi Királyunk Második Josef Engedelméből Építettük” – olvasható a mennyezeten. A felirat a prédikátor, az iskolamester, a főkurátor és az egyházfik nevét is megörökíti. Talán némelyiküknek még máig él leszármazottja Vígtelkén .

Vígtelke egykor

Ez a falu is, mint a Sajó völgyének sok kis települése, sokat szenvedett a török hordák miatt. A Rozsnyót, a bányavárost sarcoló oszmán hadak 1556-ban felégették, teljesen elpusztult, évekig lakatlan volt, 1598-ban alig tíz ház volt a faluban. A krónikák azt írják, 1686-ban úgy menekült el innen a falu lakossága, hogy még a vetést is lábon hagyta. Hogy mi volt ennek az oka, nem tudni, de ebben az évben foglalták vissza Buda várát a Szent Liga seregei, a hadak vonulása, az ilyenkor szokásos sarcolás, rablás elől menekülhettek el a környék földművesei. Később részben a közeli, Pelsőc melletti vashámorban és hengerműben, a mészkőbányákban keresték a kenyerüket, vagy megmaradtak a hagyományos gazdálkodásnál, a juhászatnál és a Sajó termékeny völgyében a növénytermesztésnél.