A jó tábor az, ahol jó a gyereknek

Németh Margit gyermekpszichológussal, a Selye János Egyetem tanárával egyebek közt a nyári táborok szerepéről, a táborozásra való felkészülésről beszélgettünk.

Először talán próbáljuk meghatározni, milyen a jó tábor

Nagy általánosságban úgy fogalmaznék, hogy az a jó tábor, ahol a gyerek jól érzi magát. Ehhez pedig az kell, hogy jól legyen megszervezve az ott töltött ideje. Azaz a gyereknek ne legyen olyan érzése, hogy kötelezővé tesznek számára mindent – hiszen a kötöttségekből évközben bőven kijut számára. Időt kell adni neki saját tapasztalatok gyűjtésére, új dolgok felfedezésre. Ugyanakkor ne legyen sok üresjárat sem, mert akkor unatkozni kezd, amitől szintén nem érzi jól magát. Nagyon sok függ a táborvezetőktől, hogy megtalálják-e a foglalkozások és a kötetlen programok közti megfelelő arányokat.

Jó dolog nyelvi, vagy más olyan táborba küldeni a gyereket, ahol a tanuláson van a hangsúly?

Megint csak azt tudom mondani, hogy a szervezéstől függ. Tanulni szórakozva, játékos formában is lehet. Másrészt az a gyerek, aki ilyen táborba megy, eleve számol azzal, hogy ott bizony tanulás is vár rá, tehát nem éri őt ebből kifolyólag kellemetlen meglepetés.

Milyen a tábor optimális időtartama?

Gyereke válogatja: van, akinek már egy hét is sok, másnak viszont egy hónap se tűnik hosszúnak. Sok szülő nehezen tudja úgy megszervezni a nyári szünidőt, hogy mindig felügyelet alatt legyen csemetéje, ezért több táborba is elküldi. Ez önmagában még nem baj, viszont a nyári szünidő alatt kell találni legalább egy-két hetet, amikor együtt van a család, közösen kirándulnak, közös programokat találnak ki. Ugyanakkor legyenek olyan napok is, amikor a gyerek minden megkötés nélkül azt csinálhat, amit akar.

Hány éves kortól ajánlott táborba küldeni a gyermeket?

Ez is nagyon gyerekfüggő. Van, aki már elsős korban jól érzi magát, van, aki később se. Egy másodikos-harmadikos gyermeknek azonban már bátran ajánlanék egyhetes táborozást. Az ott szerzett tapasztalatok ugyanis nagyon fontosak a gyerek egészséges fejlődése szempontjából. A táborban el kell fogadnia, hogy nem körülötte forog a világ, nincs úgy kiszolgálva, mint esetleg otthon, önálló döntéseket kell hoznia, aminek a következményeit is viselnie kell. De pontosan ezek azok a dolgok, amiket meg kell tapasztalnia ahhoz, hogy elfogadja: az életben vannak olyan helyzetek, amiket mások nem oldhatnak meg helyette.

Napjainkban szinte már minden alapiskolás diáknak van maroktelefonja. Mennyire jó, ha a szülő napi szinten tartja a kapcsolatot, vagy mondjuk úgy: ellenőrzi táborban lévő gyerekét?

Én személy szerint ezt nem tartom jónak. Amikor az én gyermekeim voltak táborozós korban, akkor legfeljebb a táborvezetőnél lehetett érdeklődni, hogy mi van velük, de legtöbbször még azt a lehetőséget sem használtam ki. Azt tartottam, hogy ha valami komoly baj van, akkor úgyis értesítenek, a kisebb gondokat pedig ott helyben kell megoldaniuk az én beavatkozásom nélkül. A táborozás kiváló alkalom arra, hogy önállósodjon a gyerek, alkalmazkodjon másokhoz, és tanulja kezelni a konfliktusokat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy egyre kevésbé önálló, ugyanakkor egyre inkább kizárólag önmagukra figyelő, önző emberkéket nevelünk. Azzal, hogy lessük a gyerek minden kívánságát, igyekszünk biztosítani maximális kényelmét, minden akadályt szeretnénk elhárítani az útjából, nem adunk lehetőséget arra, hogy szembesüljön a problémákkal, és próbáljon életkorának megfelelően viszonyulni azokhoz. Ha ez kimarad az életéből, felnőttként – ha jönnek az igazi nehézségek – az ilyen ember könnyebben összeroppan, depreszsziós, szorongó lesz, és a problémákkal való szembenézés helyett pótcselekvéseket keres, esetleg a droghoz nyúl. Még egyszer hangsúlyoznám tehát: hagyjuk, hogy a gyerek szokja az önállóságot, s a táborból fizikailag és érzelmileg is megerősödve térjen vissza. A szülőtől való rövid elszakadás, a távollét egyben arra is rádöbbentheti őt, hogy mit jelent számára a család, felértékelődhet a család szerepe.

Egy táborba különböző szociális hátterű, anyagi körülmények között élő gyerekek érkeznek. Miként lehet felvértezni a hátrányosabb helyzetű gyereket az esetleges lekicsinylő, gúnyos megjegyzésekre?

Sajnos, a gyerekek már az óvodában, az iskolában találkoznak az ilyenfajta megkülönböztetéssel, tehát nem a táborban szembesülnek vele először. Nagyon sok múlik ugyanakkor azon, hogy milyen értékrendet képvisel a család: ha nem a pénz szerepel a központi helyen, akkor a gyereknek is természetes lesz, hogy más a fontossági sorrend. A mai szülőknek természetesen sokkal nehezebb dolguk van, mint akár csak néhány évvel ezelőtt, hiszen a külsőségek, az anyagiak szerepe napjainkban egészségtelenül felértékelődött. Ezért azt tanácsolnám a szülőknek: lehetőségeikhez mérten vegyenek egy-egy márkás darabot is a gyereknek, hogy ne érezze magát kiközösítve. Ugyanakkor magyarázzák el neki: a táborban szerzett élmények mennyisége és minősége nem anyagiak függvénye.