A helyi értékek megőrzéséért dolgoznak

A királyrévi Agrostaar KB Kft. 1998-ban alakult az egykori  állami gazdaság privatizációjával. Azóta 2000-2200 hektáros területen gazdálkodnak, amelynek nagyobb része bérlemény, kisebb része a cég tulajdonában lévő terület.

Komplex tevékenység

Szikura Ferenc, a vállalat vezetője kifejtette, kevés olyan gazdaság van Szlovákiában, amelyben az állattenyésztéssel és a növénytermesztéssel egyszerre foglalkoznak. “Mi úgy véljük, a kettő csak együtt működhet, az egyik a másik nélkül nem jó megoldás. A föld csak úgy lesz értékes, ha az állattenyésztésből származó humusz belekerül. A szarvasmarha-tenyésztést kiegészítjük a tejtermeléssel, összesen 500-550 szarvasmarhánk, ebből 175 tehenünk van, tehát nemcsak a húsért, hanem a tejért is tartjuk az állatokat. A bikaborjúkat 700-750 kilogrammosra hízlaljuk fel, majd értékesítjük a húsukat. A farmon minden állatot az úgynevezett welfare tartásban, tehát állati jólétben nevelünk, a szóját, amiből a takarmány készül, szintén magunk termeljük, így a tej is GMO-mentes. A kacsafarmot az elődöktől örököltük, 1962-ben jött létre. Mivel az egész országban már nincs víziszárnyas vágóhíd, ezért jelentősen megcsappant az egykori kacsaállomány, évente csupán 60-70 ezer kacsát nevelünk fel, míg a kezdetekben 3-4 tonnányit neveltek. A nagyobb részét a közel 5 éve felépült saját vágóhidunkon dolgozzuk fel. A kacsahúst a Farmfoods üzletlánc boltjaiban értékesítjük, amelyekből van az egész országban. Élő kacsát is árulunk, az egynapostól a tömni valóig mindenféle méretben. A kacsa mellett csirkét is tenyésztünk, évente hatszor 120 ezer darab az átlagos termelés. Külön istállóban tartjuk azokat, amelyeket a saját vágóhídunkkon dolgozunk fel. Ezeket a saját boltunkban, a Farmfoods bolthálózatban, illetve egyéb üzletekben vehetik meg a vásárlók. Nagyon örülünk annak, hogy például Nagymegyeren majdnem az összes iskola a mi hústermékeinket vásárolja, amelyek szintén GMO-mentesek és welfare tartásúak” - részletezte az igazgató. A gazdaságban silóból, trágyából és trágyaléből gázt, abból villanyáramot állítanak elő és mint zöldenergiát értékesítik. A 2200 hektáros területen főleg búzát, árpát, kukoricát termesztenek, amelyet az állatok etetésére használnak fel, de van mák, borsó és szója, valamint a 27 hektáros gyümölcsösben őszibarack és alma is, továbbá szilvát és sárgabarackot is ültettek. Mintegy 90 alkalmazottja van a kft-nek, ezáltal hatással van a település életére, de a régióéra is, hiszen nemcsak helyieket, hanem környékbelieket is foglalkoztat. A cég megalakulása óta állandóan fejlődik, igyekszenek a nyereséget minél jobban visszaforgatni, bővítésre költeni.

Nincs támogatójuk

Szikura Ferenc szerint Szlovákiában az a legrosszabb, hogy a gazdák érdekeit nem védi senki. “Összesen 20-25 ezren dolgozunk a mezőgazdaságban, ami kevés ahhoz, hogy a politikában mellénk álljon valaki. A mezőgazdaságot nem tekintik stratégiai lehetőségnek, a földből árucikket csináltak, ami hatalmas vétek. Szlovákia nem annyira gazdag, hogy az olyan helyettesíthetetlen értéket, mint a termőföld, ne védelmezze. A koronavírus-járvány alatt tapasztalhattuk, mekkora probléma, ha lezárják a határokat, mert az élelmiszerszállítás is akadozott. Kevesebb, mint negyven százalékos a hazai termelés, holott akár a dupláját is képesek lennénk elérni. Mindezek ellenére úgy vélem, mégis csak így érdemes a munkánkat végezni. Szeretem a falut és a környéket, tisztelem az embereket, gyerekkorom óta itt élek, ismerem az egész határt, szeretem az állatokat. Ezt tudom és akarom is csinálni, még akkor is, ha sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mit keresek még mindig itt. Egyszerűbb volna odaadni az egész gazdaságot külföldi befektetőnek. Van, aki ezt meg tudja tenni, de szerintem nem szabad. Szlovákia kicsi ország, termőföldjeinek mégis nagyon nagy százaléka került külföldi tulajdonba. A Csallóköz alatti vízkészletet, amely Közép-Európa egyik legnagyobb vízkészlete, mindennél jobban kellene védelmezni, hiszen a legnagyobb érték az ivóvíz. A földművelés, állattenyésztés számomra a kikapcsolódást is jelenti, amikor úgy érzem, hogy túl sok a stressz, elég kimennem a határba, az erdőbe, az állatok közé, máris sokkal jobban leszek, nem tudnám elképzelni, hogy állandóan egy irodában vagy egy gyárban dolgozzak” - mondta el Szikura Ferenc.

Értékelni kell a hazait

Úgy véli, a felhasználóknak is kicsit lokálpatriótáknak, nemzetibbnek kellene lenniük, hogy a külföldről behozott termékek helyett a hazait válasszák. “Mindig elmondom a vásárlóknak, hogy ha a megvett áruval valamilyen problémát tapasztalnak, rögtön jöjjenek vissza. Tudom, hogy mit termelek, mit árulok, ezért az emberek szemébe tudok nézni. Ahhoz, hogy nagyobb legyen a hazai termékek iránti kereslet, az embereknek meg kellene érteniük, hogy a helyben termelt és ellenőrzött termék sokkal megbízhatóbb, mint a kétes eredetű külföldről behozott, akkor is, ha az olcsóbb. Beláthatatlan következményei lehetnek annak, ha nem megbízható forrásból származó, ellenőrizetlen termékeket fogyasztunk hosszútávon. Minden alkalmat megragadok, hogy erre felhívjam a figyelmet, de az államnak is nagyobb részt kellene vállalnia ebben, népszerűsíteni kellene a hazai termékeket” - fejtette ki a vállalat igazgatója, aki ezt a szemléletet igyekszik átadni a kollégáinak és a fiatalabb alkalmazottaknak, és mindig ügyelt arra, hogy az idősebb kollégák mellett betanítsák az utánpótlást is.