A hegedűt, majd a lapátot is kivették a kezükből

Ravasz András polgármester: A romák sem ülhetnek ölbe tett kézzel, és várják, hogy mindent más intézzen helyettükA szerző felvételei „Hiába nyújtanék be pályázatot az itt élő kilencszáz roma gondjainak enyhítésére, ha hivatalosan csak százan vallják magukat romának. Márpedig mind a kormányhivatalban, mind az Európai Unió brüsszeli központjában csak a hivatalos adatok alapján lehet kérni valamit” – állítja Ravasz András, Jóka polgármestere.

Míg más településeken a romatelep vagy péró általában a perifériára szorul, Jókán a falu közepén terpeszkedik. „Ennek történelmi okai vannak. – magyarázza a polgármster. – A mai Jóka ugyanis három településből, Nagyjóka, Kisjóka és Újhelyjóka összevonásából jött létre. A romák eredetileg Nagyjóka szélén, az akkori grófi birtokon települtek le, de mivel az említett települések fokozatosan összeépültek, a faluszéli romatelep az új nagyközség központjába került.” De nem csak a romatelepen élnek cigányok, a község 36 utcájából mindössze háromban nem laknak romák. Már az 1991-es népszámláláskor, amikor először vállalhatták szabadon hovatartozásukat, a 3571 lakosból csak 194 vallotta magát romának. A tavalyi népszámlálás szerint 3864 lakosa van a falunak, ebből 104 roma. „A saját kimutatásunk alapján valójában 876 roma lakik Jókán, de ezt hivatalosan sehol nem fogadják el.” – így a polgármester. Tavaly nyáron egy brüsszeli csoport az Európai Unió emberjogi bizottsága számára készített felmérést. Tagjai nagyon sötéten látták az itteni romák helyzetét. A polgármester szerint azonban a romák főleg azért élnek ilyen mostoha körülmények között, mert maguk sem tesznek semmit saját érdekükben: „Számtalanszor felajánlottam nekik, nyújtsanak be valamilyen javaslatot, tervezetet, amely alapján közösen kidolgozhatnánk egy pályázatot. Többször jártam az akkori romaügyi kormánybiztosnál, Vincent Danihelnél, hogy adjanak útmutatást, milyen formában lehetne pályázni, de nem sikerült közös nevezőre jutnunk.”

Csorba Károly: Nem igaz, hogy a romák semmilyen javaslattal nem jöttek, az a baj, hogy nem vették komolyan azokat Az a legnagyobb gond a romateleppel, hogy területe tulajdonjogilag rendezetlen. Emiatt még az ivóvizet vagy a földgázt sem tudják bevezetni. Bár a telepen lefektették a víz- és a gázvezetéket is, amíg a telkek tulajdonjogát nem rendezik, sem a vízművek, sem a gázművek nem köthetik rá az ott álló házakat a vezetékre. Néhány lakosnak állítólag van elismervénye az egykori tulajdonostól, a gróftól arról, hány pengőért vette a telket, ám ezek csak kézzel írt, a múlt század elején kelt, alig olvasható papírok. A megoldás az lenne, hogy beméretik és kijelölik a telkeket, és azokat a használók, akiknek dédszülei is ott laktak már hosszú idejű jóhiszemű használat címén saját tulajdonba kapnák. Egy-egy telek bemérése öt–hatezer korona, ez hatvan telekre kivetítve több mint háromszázezer korona. A polgármester szerint erre nem telik a falu szűkös költségvetéséből, ehhez a romatelep lakóinak is hozzá kellene járulniuk. Igaz, zömmel munkanélküliek, szociális segélyből élnek, ám a polgármester úgy véli, nem az a baj, hogy nincs pénzük – állítólag egy-egy család a különböző segélyek vagy gyerektartás címén havi hétezer koronát kap –, hanem az, hogy nem tudják beosztani. Néhány nap alatt felélik, elmulatják a pénzt. Többüknek autóra meg benzinre is telik. Négy–ötezer koronáért kiselejtezett gépkocsit vesznek, aztán jogosítvány és forgalmi engedély nélkül száguldoznak a faluban a rendszám nélküli autókon. Több környékbeli polgármesterrel kezdeményezték, hogy a szociális segély egy részét ne kapja meg a család, hanem az iskolának folyósítsák, hogy a gyerekek naponta meleg ételt kapjanak. Ez a javaslat állítólag a járási hivatal szociális osztályán megfeneklett. Nyilván a szociális gondokkal függ össze, hogy a faluban meglehetősen gyakori a bűnözés, főleg nyáron sok a lopás. A bűncselekmények nagy részét fiatalkorúak követik el, a felnőttek őket „dolgoztatják”, hiszen a gyerekek a törvény szerint nem büntethetők. A polgármester tudni véli, hogy például az egyik fiatalkorú romáról 1996 óta már több mint negyven bejegyzés készült a rendőrségen azokról az esetekről, amelyeket egyedül követett el, ezenkívül több csoportos bűntényben is részt vett. Sajnos Jókán megszüntették a rendőrőrsöt, mondván itt sincs több bűncselekmény, mint más falvakban. Ma csak egy „Polícia” feliratú cégér emlékeztet arra, melyik épületben állomásoztak a rendőrök. A falubeliek több mint kétezer aláírást gyűjtöttek össze a rendőrőrs visszaállítására, eredménytelenül.

A lakásépítési program keretében az önkormányzat azt tervezi, állami támogatással szociális lakásokat épít. A huszonnégy lakásos épületegyüttesben 14 községi bérlakás és 10 szociális lakás kapna helyet. Ám a polgármesternek ettől is fő a feje: „Nem tudom, hogyan kombináljam a bérlakásokat a szociális lakásokkal. Ki lesz hajlandó olyan bérlakásba költözni, amelynek szomszédságában romák laknak szociális lakásokban?! Melyik roma tudná megfizetni a bérlakásban a lakbért?!”

Amikor arról érdeklődtem, van-e a jókai romáknak vajdájuk vagy más vezetőjük, aki az önkrományzattal megvitatná követeléseiket, igényeiket, a polgármester tagadólag rázta a fejét: „A valamikori vajdarendszert még a kommunizmus alatt megszüntették. Azóta nem sikerült megújítani. Van itt egy fiatalember, Csorba Károly, aki kilencvenben megpróbált a romák szóvivője lenni, de nem fogadták őt el.”

#(Dömötör Ede illusztrációs felvétele)Mivel kíváncsi voltam a másik fél véleményére, elautóztunk a romatelepre, az egykori „Cigánylaposba”, Csorbáék házához. Amint a kátyús földúton kiszálltunk a kocsiból, egy biciklis férfi mindjárt kéréssel fordult a polgármesterhez: az egyik lámpaoszlopon nem lehetne-e magasabbra szereltetni a biztosítószekrényt, mert szinte naponta kilopják a biztosítékokat, este sötétben botorkálnak. Csorba Károlyt nem találtuk otthon, csak az édesanyját, aki panaszal fordult a falu vezetőjéhez: csináljanak már valamit a közeli sáros úttal, mert úgy szétgyúrták az autók, hogy vízért sem tudnak azon elmenni. Az udvarban álló szivattyús kút tönkrement, de amíg működött is, olyan szennyes vizet adott, hogy azt semmire sem lehetett használni. A polgármester nem tudott megnyugtató választ adni az asszonynak, mert utat építeni nem egyszerű, főleg olyan területen, amelynek tulajdonviszonyai rendezetlenek. Az édesanyától megtudtuk, Károly Pozsonyba jár, a Független Újságíróközpont tanfolyamára. Vele másnap este találkoztam. Károly a számítógép előtt ült, az utóbbi időben gyakornokként több szlovák napilapba írogat. Állásajánlatot is kapott: a budapesti székhelyű Roma Sajtóközpont szlovákiai tudósítója lesz. Károly szerint nem az a legnagyobb probléma, hogy a romák hivatalosan nem vallják magukat romának. Hiszen, mint mondta, minden polgármesternek pontos áttekintése van arról, hány roma él a falujában. Azt is kifogásolta, hogy a szociális lakások építését nem vitatták meg a lakosokkal: „A tervezett lakásokat itt, a romatelep melletti területen akarják felépíteni, és a faluban szétszórtan élő romákat telepítenék ide. Ez gettósítás, a romák szegregációja lenne.” Szerinte jobb lenne, ha inkább a tulajdonviszonyokat segítenének rendezni, és lehetővé tennék a romáknak, hogy a mostani lakásaikat hozzák rendbe. „De itt tíz éve a roma a nem romát, a nem roma pedig a romát bírálja. Képtelenek egy asztalhoz ülni, hogy közös megoldást találjanak. Az önkormányzatnak kellene kezdeményeznie, mert a romák már több javaslatot tettek, ezeket azonban a falu vezetői nem vették figyelembe.” Felvetettem, hogy nemrég a Márai Sándor Alapítvány kezdeményezett egy konfliktusmegelőző workshopot Jókán, ám a romák közül az első napon hárman, a második napon már csak ketten vettek részt, beszélőpartnerem visszavágott: „A nem romák közül viszont egyedül a polgármester volt jelen. Tehát nem igaz, hogy a romák ignorálták a kezdeményezést.” Csorba Károly szerint a rendezetlen telkek geodéziai beméréséhez szükséges háromszázezer korona sem olyan hatalmas összeg, hogy a falu ne tudná kifizetni. Meg az sem igazán jó kifogás, hogy a tulajdonviszonyok rendezetlensége akadályozza az ivóvíz bevezetését, mert állítólag vannak a telepen olyan lakosok, akiknek van tulajdonlevelük, mégis hiába kérték a víz bevezetését. Arra a felvetésemre, hogy a romák sem várhatják el, hogy mindent megoldjanak helyettük, Károly azzal érvelt, hogy az itteni romák olyan anyagi körülmények között élnek, hogy erre nem jutna nekik. Azt, ő is elismerte, nincs rendjén, hogy akadnak, akik a szociális segélyből használt gépkocsit vásárolnak, ám ezt a szociális osztályok terepmunkásainak kellene figyelniük, és indokolt esetben meg kellene vonni a segélyt, ám az állami alkalmazottak szeretik csak az íróasztal mellől intézni a dolgokat. „Én magam is hosszú ideig voltam munkanélküli. Négy gyerekem van, nagyon nehezen éltünk, de arra sohasem vetemedtem, hogy lopjak. Ezt a romáknak is megmondom, és nem értek egyet azzal, ha valaki csak panaszkodik hogy munkanélküli, de nem tesz ellene semmit. Viszont az sem igaz, hogy minden roma egyforma, és egyik sem akar dolgozni. A múlt rendszerben a romától elvették a hegedűjét és lapátot nyomtak a kezébe, a kilencvenes években még a lapátot is elvették tőle.” Megkérdeztem, mit tett, amikor a polgármester megkérte, a roma szervezetekben szerezzen ötletet vagy tervet a problémák megoldására. „Éppen egy évvel ezelőtt az akkori kormánybiztostól, Vincent Daniheltől hoztam nyomtatványokat, amelyek a romatelepek infrastruktúrájának megoldására vonatkoztak, ám az önkormányzat még csak nem is továbbította ezeket. Megszerveztem a polgármester és a kormánybiztos találkozóját is, de ahhoz, hogy pénzt kérjünk, terveket kell letenni az asztalra. Az pedig nem jó kifogás, hogy nem tudja milyen projektek léteznek, hiszen a mai világban elég bekapcsolni a számítógépet és az interneten bármennyi programot kikereshet.”

Csorba Károly az 1990-es helyhatósági választásokon képviselőjelöltként indult, de nem jutott be a községi önkormányzatba, ezért ma a romáknak egyetlen képviselőjük sincs a 24 tagú testületben. A választókörzetek úgy vannak elosztva, hogy egyikben sem él annyi roma, ahány szavazatra szükség van a bejutáshoz. Azt felajánlották neki, hogy részt vehet a testületi üléseken, ám a javaslatait nem vették komolyan. A romák 1990-ben írásban kérték, ezentúl ne hívják Cigánylaposnak a romák lakta területet, a telep utcái kapjanak rendes nevet, rendezzék a tulajdonviszonyokat, amihez maguk a romák is hozzájárulnának. Végül az egész telep egyetlen nevet kapott: „Mélyút” lett. Sok gondot okoz a földút, ha nagy a sár, a gyorsmentő sem tudna kijönni. „Nem jó ez a helyzet, de nem veszítjük el a reményt. Egyszer megszületik a megoldás” – mondja Csorba Károly.