A földvisszaigénylés lehetőségeiről

Ezt bizonyította a megjelent érdeklődők nagy száma, akik Dr. Szabó Olga ügyvédnek és Krivánszky Miklós, a DÁLESZ (Deportálások Áldozatainak és Leszármazottainak Szövetsége) elnökének előadását hallgathatták meg. Dr. Gál Gábor parlamenti képviselő bizottsági ülésre hivatkozva nem tudott megjelenni. Dr. Szabó Olga ismertette az 503/2003-as számú, a földtulajdon visszaadásáról és rendezéséről szóló törvényt. Külön felhívta rá a figyelmet, hogy ez a törvény nem kárpótol, csak visszaadja az elkobzott, vagy más, politikai okok miatt elvesztett földvagyont. 250 hektár földterület, és csakis földterület igényelhető viszsza, ebből 150 hektár a szántóterület. Azonban csak azok élhetnek igényükkel, akiknek a 108-as vagy a 104-es rendeletek értelmében konfiskálták el vagyonukat. Akikre a 33-as számú rendelet vonatkozott, azokra a törvény nem terjed ki. Dr. Szabó Olga hangsúlyozta, egy év áll rendelkezésükre az igénylőknek, hogy kérvényeiket a januárban létesített körzeti földhivatalokba eljuttassák. Tehát 2004. december 31-e egyben jogvesztő határidő is, utána már nem élhetünk a lehetőséggel. A földtulajdon rendezése esetében az érintett hivatalokban, levéltárakban a szükséges dokumentumok beszerzése (tulajdonjogi lap, telekkönyvi kivonat, hagyatéki végzés, a tulajdonjog elvesztéséről szóló okirat stb.) díjmentes. Dr. Szabó Olga arra buzdította a polgármestereken keresztül az érintetteket, hogy ha elutasító választ kapnak, forduljanak bírósághoz, illetve fellebbezzenek. Ha valamilyen más okból nem adható vissza a földterület (mert óvoda vagy lakótelep épült rajta, vagy már van egy odatelepült tulajdonos), el kell fogadni egy ugyanolyan minőségű és kiterjedésű földet máshol, mert nincs esély arra, hogy az eredeti földet visszaadják. Újdonságként megemlítette, hogy a kisajátított, de fel nem használt földterületek visszaigénylésére is vonatkozik a törvény. Ebben az esetben a tulajdonosok visszavásárolhatják földjeiket, amelyért a kisajátításkor felvett összeget kell kifizetni. Szabó Olga sajnálattal állapította meg, hogy a deportáltak és a kitelepítettek esetében, valamint a Csorba-tói szerződésről a törvény nem rendelkezik.

Krivánsky Miklós röviden bemutatta a szövetséget, amely célirányosan a kitelepítések és deportálások áldozatainak és azok leszármazottainak jogaiért küzd. Felvázolta a 2002-ben alakult szervezet eddigi tevékenységét, amely az első évben a szervezésre és kapcsolatteremtésre összpontosított. Ennek köszönhetően azonban európai uniós intézmények felé is sikerült megtalálni az utat, és az európai döntéshozók tudomására hozni a problémát. Sőt, az Európa Bizottságban és az Európa Parlament közgyűlésén is tárgyaltak már róla. Krivánsky Miklós azonban mindezen eredmények ellenére rámutatott arra, hogy a hazai politikában nincs előrelépés ez ügyben. Példaként megemlítette, hogy Mikuláš Dzurinda miniszterelnök mind ez ideig nem válaszolt a szövetség 2002 novemberében küldött levelére, azonban európai szinten, ahol a szövetségnek köszönhetően szintén jól ismerik a kényes problémát, ugyancsak nem válaszolnak a konkrét kérdésekre, vagyis hogy hogyan kívánják ezt a problémát megoldani, valamint elfogadható-e, hogy a kárpótlás terén diszkriminációt alkalmazzanak. Az MKP elnökének azért írtak levelet, hogy emlékeztessék őt a párt választási kampányában megfogalmazott pontra, miszerint vállalták a diszkriminatív jogi normák következményeinek orvoslását. Krivánsky kifogásolta, hogy a sajtó, köztük az Új Szó sem szentel elegendő teret ennek a kérdésnek, s meglepő módon a szlovák napilapok gyakrabban számolnak be a problémáról. Krivánsky összegzésül elmondta, hogy ugyan nem lehet anyagiakban mérni az elszenvedett sérelmeket és megpróbáltatásokat, amelyek az érintettek és hozzátartozóik egész életére kihatással voltak, de nem csüggednek, és tovább próbálkoznak.