A farm, ahol minden állat családtag

Január végén hamar sötétedik, már kora este is kihaltnak tűnik a farm, csak a két kutya, Akira, a kaukázusi juhász és a keverék Mazsola fut a látogató elé. Azonban, mint később kiderül, a munkának hat körül még nincs vége, sokszor este kilenc óra van, mire a család elvégzi a mindennapi feladatokat.

„Ez olyan életforma, amely nem való mindenkinek. Egy farmon mindig van tennivaló, nincs kötött munkaidő. Próbáltunk alkalmazni valakit, aki besegít, de be kellett látnunk, hogy csakis családi vállalkozásként tudunk működni, mert a kétkezi munka manapság nem túl vonzó. A férjem, a lányom a párjával és a nevelőapám alkotja a csapatot”

– kezdi történetét a farm megálmodója.

A beteljesült álom

„Tizenöt éves koromban a dunaszerdahelyi mezőgazdasági középiskolában kezdtem meg tanulmányaimat. Mire elvégeztem – a ‘90-es években – a szövetkezetek sorban tönkrementek, így nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni, azt kellett csinálni, ami éppen adódott. Huszonöt évig menyasszonyi ruhákat varrtam és kölcsönöztem, de negyvenéves koromra eljött az az idő, amikor azt mondtam, végre szeretném azt csinálni, amit mindig is szerettem volna. Szerencsére a családom segített a megvalósításban, hiszen egyedül nem megy, és négy évvel ezelőtt megnyitottuk a tanyát.” Az odaérkezőket hatalmas terület várja, ahol az istállók, az állatsimogató, a játszótér, egy közösségi tér – fedett terasz mellett a tulajdonosok családi háza található és egy lovaglópálya.

„Elsősorban lovassporttal, lovagoltatással foglalkozunk, de szeretnénk bemutatni a háztáji gazdaságot is, hogy a gyerekek megnézhessék, milyen állatokat tartottak a faluban régen. Ősmagyar fajtákat tartunk, például rackajuhokat, szamarat, kecskéket és lovakat.”

A nyugalom szigete

„Aki ideérkezik, füstmentes helyen tudja eltölteni az idejét, olyan helyen, ahol el lehet engedni a gyerek kezét, nem kell attól tartani, hogy kifut az autó elé. Sokszor jönnek családok hozzánk, ha szeretnének kikapcsolódni. Itt minden sokkal nyugodtabb tempóban történik, így az ember maga is kicsit lelassul, megnyugszik” – egészítette ki ifjabb Laczkó Gabriella édesanyja mondatait, majd ismét az anya vette át a szót, és beszélt részletesen a mindennapokról.

„Az állatok napi betevőjét is mi termeljük ki, a nyár a betakarítással telik. Télen a legfőbb feladat az állatok etetése, gondozása. Reggel fél hétkor indul a nap, a férfiak megetetik, majd kiviszik az állatokat az istállóból és kitakarítják a helyüket. Mi, nők pedig megfejjük a jószágokat.”

A farmon harminc ló, egy szamár, egy tehén és egy borjú van, és több mint húsz kecske, ezért már átálltak a gépi fejésre. A délelőtt el is telik, mire ezeket a feladatokat elvégzik, délután pedig az istállók bealmozásával és az ennivaló bekészítésével folytatódik a munka egészen estig. Egy ekkora gazdaságban mindig akad javítanivaló, illetve a ház körüli munkákat is el kell végezni.

Az élet így hozta

A Laczkó családban mindig voltak állatok a háznál, de hosszú évekig a menyasszonyi ruhák varrásával és kölcsönzésével foglalkoztak, így a lányuk, Gabriella számára kézenfekvő volt, hogy divattervezőnek tanuljon a középiskolában.

„Eleinte egy lovunk volt, majd mindegyikünknek lett egy. Az állatok ellátása hobbiszinten is kitöltötte a szabadidőnket. A középiskola befejezése után továbbképzésen gondolkodtam, és egyértelmű volt, hogy az állattenyésztést választom. A nyitrai mezőgazdasági főiskola hipológia, azaz lótudományi szakán végeztem”

– mesélte történetét Gabriella.

Azóta családot alapított, a csaknem ötéves fia már ebbe az életformába született. „Az állatokat ő is szereti, ráadásul nagyon szeret és tud is segíteni, főleg az etetésben, itatásban” – tette hozzá a fiatal anyuka.

Lovasoktatás

Az említett harminc ló között vannak saját, úgynevezett iskolalovak, amelyekkel lovagoltatnak és bértartott lovak.

„Sokan szeretnének lovat tartani, de nem engedhetik meg maguknak, mert olyan helyen laknak, ahol erre nincs mód, vagy a munka mellett nem tudják megoldani a napi gondoskodást, ezért ránk bízzák azokat. A gyerekek számára hivatásos lovasoktatóval négyéves kortól van lovagoltatás, hatéves kortól pedig lovasoktatás. Hipoterápiára is van lehetőség, ehhez azonban három ember is kell: az egyik, aki a lovat vezeti, a másik a ló mellett megy, és ha olyan problémája van a gyermeknek, hogy nem tud ülni, akkor a harmadik ül mögötte a lovon. A terápiát leginkább autista gyerekeknél alkalmazzák. Hatékonysága nagyon jól megmutatkozik a kommunikációban, egy egészen más világ nyílik ki előttük a lovaglás révén. Az iskolás korú gyerekeknek már eléggé fejlettek a motorikus képességei ahhoz, hogy önállóan lovagolhassanak. Általában 14-15 éves korban döntik el a gyerekek, folytatják-e a lovaglást, vagy más hobbit keresnek, hiszen ilyenkor kezdik meg középiskolai tanulmányaikat és elég sok közülük bentlakásos iskolába iratkozik, vagy kevesebb ideje jut a tanulás mellett a kedvtelésre” – magyarázta Gabriella. Vannak, akik versenyszerűen, mások csak hobbiszinten lovagolnak.

„Többször előfordult az is, hogy látták a szülők, a gyermeküket komolyan érdeklik a lovassportok, ezért vettek nekik saját lovat. Itt megtanulták az alapokat, majd komolyabban elkezdtek vele foglalkozni. Elsősorban western lovasversenyekre járnak”

– tette hozzá a lány. Tavasztól őszig nagy a forgalom, jövés-menés a rancson, de minden időjárásfüggő.

Természetesen nyáron vannak a legtöbben, főleg családok, de visszatérő vendégek a településen szervezett gyermektáborok résztvevői is, és születésnapi zsúrokat is szoktak a farmon tartani.

Új ötletek, új feladatok

Nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor a ranch még csak terv volt, a Laczkó család már tartott kecskéket. A lefejt tejet azonban nem tudták felhasználni, ezért elkezdtek a sajtkészítéssel ismerkedni. Közben megépült a farm és egyre szaporodott az állomány, a háziasszony elvégzett egy sajtkészítő képzést.

„Fűszeres friss gomolya sajtokat készítünk, az érleltek közül trappista jellegűt, penészes érleléssel camembert típusút, cheddart, valamint natúr és füstölt gyúrt sajtokat. Egyelőre csak saját részre és a rokonoknak, ismerősöknek készítünk sajtot, de már készen van a sajtkészítő műhely, amit szintén önerőből építettünk, csak az engedélyekre várunk. Ha minden jól megy, néhány hónapon belül elkezdhetjük az árusítást”

– mesélt a további tervekről Gabriella.

A bocinak még szüksége van az összes tehéntejre, ezért csak kecsketejből készülnek a sajtok. Elkészítésük egész napos munka: a pasztörizálás, a bekultúrázás, az oltás után fél óra alvadásra van szükség, majd fel kell vágni a sajttésztát, ezután következik az ülepítés, majd a savó leszívása.

„Ez a folyamat nagyjából 4-5 órát vesz igénybe. Ilyenkor kell ízesíteni és formákba rakni, ebből lesz a friss gomolya. A kemény sajtok több napon keresztül készülnek, az érlelt sajtoknak egy hónaptól egy évig tart az érési idejük”

– magyarázta a háziasszony.

A sajtkészítésen túl a Laczkó család szeretné magasabb szintre emelni a lovasoktatást. „Jelenleg alap- és haladó szinten zajlik az oktatás, de szeretnénk versenyre felkészíteni a tanulóinkat. Ehhez viszont lovardára lenne szükség. Az időjárás gyakran megtréfál minket, ezért nagy segítség lenne a fedett pálya. Ha sikeresek leszünk a benyújtott pályázaton, néhány éven belül szeretnénk ezt is megvalósítani” – zárta Gabriella.