A fanatikus sportolókat a forróság sem riasztja el

A vízi csocsó Igor Lendel felvételeiKilencedszer futottak össze az Adidas gamesen a sportimádó fiatalok, pontosabban ezzel az elnevezéssel először rendezték az eddig Adidas streetballként futó labdamaratont. Az ugyanis kinőtte a kosárlabda kereteit, idén már lábteniszben, strandröplabdában és minifociban is versengtek egymással a csapatok. Ezer résztvevő, több ezer kíváncsi bámészkodó. Az unalomnak nem volt helye, mert aki nem sportolt, az kedvére szórakozhatott. Mindezt ingyen és bérmentve.

A kosárlabda- és egyéb bajnokságok mérkőzései kissé nehezen voltak követhetőek, legalábbis számomra, csak később tudtam meg például azt is, hogy éppen a döntőt láttam. Valószínűleg azért, mert megpróbáltam egyszerre az összes eseményt figyelemmel kísérni, ami lehetetlen vállalkozás. A száznál is több csapat több mint húsz pályán izzadt egy időben. Ki halál komolyan véve a szórakozást, ki lazán játszadozva. Meccs után irány a ciszternás autó biztosította frissítő zuhany, vagy az öntözőberendezés, amely leginkább a habdiszkót abszolválóknak jött jól. (Habdiszkó: körülbelül 6 négyzetméteres felfújható medence, az égből ömlik a hab, benne az ifjúság tombol.)

Közben a nagyszínpadon makulátlan szlováksággal valaki azt üvölti: Ahoj, Bratislava! Ez, ugye Pozsonyban nem meglepetés, ám a KISS Forever Band Magyarországról érkezett, harci díszben. A technokorszak ifjúsága meglepő nyitottsággal fogadta a klónozott rockgyöngyszemeket. Egy nagyobb köpésre a színpadtól a nap legszínesebb pontja, a vízi csocsó. (Vízi csocsó: az asztali csocsó gyerekekre szabott változata, derekukra kötött övvel csak bizonyos pályán mozoghatnak, a felfújható pályát vízzel lelocsolják.) Hatalmasakat esnek a gyerekek, de nagyon élvezik. Nagy élvezettel bámultam a játékot, amikor odaállított hozzám egy hétéves forma gyermek: bácsi, nem jön velünk egyet focizni, nem vagyunk elegen. Erre mondják, hogy paff maradtam, ez már egy más generáció, én másmilyen hétéves voltam. Finoman elutasítottam.

A döntő kosár A nagyszínpadon váltják egymást a bandák, a Vidiek, a No name, az Iné kafe, a szlovák popélet apraja-nagyja bemutatkozik, míg a szomszédos pályán a zsákolóverseny folyik. Némi kis öröm számomra, a döntőben Zsigrai, Vas és egy fekete bőrű fiatalember, aki négy másik fekete bőrűt négykézlábra állít, s csodálatos rugóival őket átugorva zsákolja a kosár mellé a labdát. Olyan, mint a kameruni foci, látványos, de eredménytelen.

Alig pár méterrel arrébb két ifjú püföli egymást hatalmas (értsd, körülbelül egyméteres) bokszkesztyűkkel, az egyik akkorát kap, hogy kiesik a ringből, pontosabban megállítja a háló, amiből alig bír kikászálódni.

Talán több ezer ligetfalui panelgyerek kapott kedvet azon a napon a sportoláshoz, talán rájöttek, hogy nem a számítógép az egyetlen szórakozási lehetőség.

Talán más cégek is egyszer rádöbbennek, hogy vissza kell forgatni azt a pénzt, amit a vásárlóktól nyertek. A vásárlókért.