A Cseres-hegységtől a bolygótudományig

Az LPI több mint nyolcszáz jelentkező közül választotta ki azt a 12 egyetemi hallgatót, aki neves tudósok vezetésével önálló kutatói projekteken dolgozott. A nyolc egyesült államokbeli, egy kanadai, két angliai diák mellett a skóciai St. Andews-i egyetemen tanuló István volt az egyetlen kontinentális európai tagja a csoportnak. Vele beszélgettünk arról, milyen út vezetett idáig és mik a tervei.

2011-ben érettségizett a komáromi Selye János Gimnáziumban, és már középiskolai tanulmányai során magyarországi és szlovákiai egyetemi tanárok vezetése mellett kutatta a gömöri vulkanikus eredetű Cseres-hegység geomorfológiáját, ásványtani jellemzőit, amiért még abban az évben Pro Scientia Junior Aranyérem kitüntetést vehetett át Pálinkás Józseftől, a Magyar Tudományos Akadémia akkori elnökétől. Merre vitt az útja Komáromból?

Az érettségit követően Sólyom László ösztöndíjasaként egy éven át Londonban, a Natural History Museum ásványtani részlegén dolgoztam. Londonban sikerült betekintést nyernem abba, miként is zajlik a világszínvonalú kutatás, és itt kerültem közelebbi kapcsolatba a meteoritokkal is. Jelenleg Skócia legrégibb egyeteme, a St. Andrews-i Egyetem geológia szakos hallgatója vagyok. Az egyetemen komoly ásványtani-földtani kutatócsoport tevékenykedik, ez is közrejátszott abban, hogy több más lehetőség közül végül ezt az intézményt választottam.

Milyen kutatási programokban vesz részt?

Jelenleg három főbb ásvány- és meteoritkutatással foglalkozó projekten dolgozunk, például a Mars paleoklímájának rekonstrukcióján, de megemlíteném a Szlovákia területén megtalált meteoritok kutatását is. Ezeket a Brit Királyi Asztronómiai Társaság, illetve a CEF és a Slovnaft Új Európa Tehetségei programja is támogatja. A Mars-projekten belül azt kutatjuk, milyen viszonyok uralkodtak ezen a bolygón kb. négymilliárd évvel ezelőtt, illetve hogy ezek a viszonyok alkalmasak voltak-e az élet kialakulására.

És alkalmasak voltak?

Kissé szkeptikus vagyok. Ha valaha ki is alakult élet a Marson, az valószínűleg csak primitív, mikroszkopikus méretű élőlények formájában történt.

Miként került az LPI/NASA kutatócsoportjába?

Erre a pályázatra olyan egyetemi hallgatók, fiatal kutatók jelentkezhetnek, akiknek már vannak bizonyos kutatási tapasztalataik, de még a különböző tudományos fokozatok megszerzése előtt állnak. Minden évben 12 fiatal kap lehetőséget arra, hogy neves kutatókkal dolgozzon önálló projekteken. Én a Naprendszer ütközési evolúciójával foglalkoztam. Olyan, az Antarktiszon talált meteoritmintákat tanulmányoztunk, amelyek becsapódási krátereket ütött aszteroidákról származnak. Az ilyen jellegű kutatás eredményei rendkívül hasznosak lehetnek, amikor majd egy, a Földet veszélyeztető nagyobb aszteroidát szeretnénk eltéríteni. A veszély nagyon is valós, elég csak arra a több ezer emberre gondolni, akik akkor sérültek meg, amikor 2013-ban az oroszországi Cseljabinszk városa felett robbant fel egy becsapódni készülő test.

Első kutatásait még gimnazistaként folytatta Gömör és Nógrád határán, a Cseres-hegységben, és aránylag rövid idő alatt komoly eredményt tudott felmutatni: a Kárpát-medence területén önnek sikerült itt először megtalálni és beazonosítani a cirkonolit nevű, igen ritka ásványt. Néhány év elteltével pedig már aszteroidákat, meteoritokat kutat. Az egyetem elvégzése után merre tovább?

Jelenleg földtani alapszakot hallgatok, innen az olajipar, a bányászipar, de akár az űrkutatás felé is vezethet az út. Valószínű, hogy maradok a kutatói pályán, jelenleg a planetáris, azaz a bolygótudomány terén képzelem el a jövőmet. Emellett természetesen hű maradok más, „földi” témákhoz is, mint például a Cseres-hegység. Szinte biztos vagyok benne, hogy a cirkonolithoz hasonlóan más ritka ásványok még felfedezésre várnak ott.

Hogyan képzeli a jövőjét úgy 5–10 év múlva?

Nagy túrabakancsban és túrafelszereléssel valahol Dél-Amerikában, az Antarktisz jegén vagy Délkelet-Ázsia tűzhányóin, ezeket tanulmányozva. A geológia nagy előnye, hogy magában foglalja a terep- és labormunkát is, és mindkettőnek megvan a maga szépsége. Nyilván kalandosabb egy aktív tűzhányó közelében, vagy egy barlang épp feltárt járataiban kutatni, de a nagy felfedezések gyakran a laboratóriumi munka során történnek, amikor olyan módszerekkel és berendezésekkel tudjuk vizsgálni a mintáinkat, amelyeket a terepre nincs módunk kivinni.

A kutatómunkával együtt jár a publikációs tevékenység, a szakkonferenciákon való részvétel. A napokban éppen Dél-Afrikába készül, az Ásványtani Világkongresszusra.

Négyévente rendezik meg ezt a kongresszust, a legutóbbinak 2010-ben Budapest adott otthont. Dél-Afrikába a Mars paleoklímájával foglalkozó projekt első eredményeivel készülök.

Napjainkban a tudomány nyelve az angol. Három év angliai, illetve skóciai tartózkodás után gondolom, tökéletesen beszéli a nyelvet. Talán már angolul is álmodik?

Álmodni álmodom már angolul, viszont ha egy bonyolultabb probléma megoldásán töröm a fejemet, magyarul gondolkodom. Ez valószínűleg mindig is így marad.