A cédrusok és a képzőművészet

„Ez a struccszerű állat, ami kinő a fából, átkarolta a fátˮ – mondja az egyik diák Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című, 1907-es festményének egyik részletéről. A Eötvös utcai Alapiskola hatodikos diákjai megpróbálják pontosan megfigyelni az alkotás részleteit, majd megfogalmazzák, mit látnak. Láthatóan nem foglalkoztatja őket sem a festő tekintélye, sem a kép művészettörténeti jelentősége – bátran és nyitottan vizsgálják a művet. Benes Tarr Csilla, a Vekker Műhely (VM) színész-drámatanára összegzi a gyerekek megállapításait, aztán többen megpróbálják elnevezni a képet. „Fába szorult madárˮ, „Távol a szabadságtólˮ, „Beszorulvaˮ, „Egyedüllétˮ – hangzanak sorban a megoldások, majd miután megtudják a festmény valódi címét, nyugtázzák, hogy ahhoz nagyon jól illenek a saját megnevezéseik. Így fest a #cédrusok 2 és fél órás műhelymunka egyik epizódja, amelyet a Duna Menti Múzeum képtárában tartanak meg. A foglalkozás talán leglényegesebb része azonban a saját festmények készítése, amelyben Benes Tarr Csilla és vekkeres társa, Kuklis Katalin segíti a gyerekeket. Végül egészen színpompás és formagazdag alkotások kerülnek ki a kezük alól, amelyeknek mindenki bensőséges címet ad.

Önismeret, önkifejezés
„Nagy hangsúlyt helyezünk a foglalkozás drámapedagógiai részére, arra, hogy a gyerekek az önismereti úton játékos formában vegyenek részt – mondja lapunknak Benes Tarr Csilla, aki szerint ez a projekt némileg kilóg az egyesületük eddigi tevékenységéből. „A Vekker Műhelyben főleg színházi neveléssel és kreatív olvasással foglalkozunk. Tavaly ez újítás volt, picit nyitottunk a képzőművészet felé, amellyel tágítottuk a repertoárunkat. Azt vettük észre, hogy a múzeumokba elég ritkán járnak a fiatalok, s azon gondolkodtunk, hogyan tudnának nyitottabbá válni a képzőművészet iránt is, valamint hogy miként lehet ezt játékos formában áthidalni. Ennek adott apropót Csontváry halálának 100. évfordulója. A játékosság és a befogadás dominanciája az összes foglalkozásunkat jellemzi. Olyan témákat igyekszünk kínálni a gyerekeknek, amelyek őket is foglalkoztatják, s ebben az esetben próbáljuk bevonni a képzőművészetet, hogy miként tudjuk magunkat kifejezni egy alkotói folyamatbanˮ – mondja, majd hozzáteszi, lényeges, hogy a gyerekek néhány fős csoportokban és közösségben is dolgozhatnak, amely egyfajta csapatépítést is jelent. 

Úgy tűnik, a jövőben is nagyobb teret adnának a képzőművészetnek. „Most keressük azt az alkotót vagy alkotást, amely bennünket megszólít. Azt vesszük észre, hogy ennek a kamasz korosztálynak sokkal könnyebb ez a kifejezési forma a szóbeli kifejezéshez vagy színházi eszközökkel való foglalkoztatáshoz képest. Belemélyülnek az alkotásba, sokkal hamarabb tudnak összpontosítva dolgozni és kitárulkozóbbak. Ennek a korosztálynak a szavak világában szerintem az a sajátossága, hogy inkább a tagadást éli meg benne. Tudat alatt az önmeghatározás nagyon ott motoszkál bennük. S az is nagyon fontos, hogy akrillal festenek. Azt szerettük volna, hogy ne csak mímeljük az alkotóvá válást, hanem hogy tényleg igazi festékkel, igazi vászonnal dolgozzanakˮ.

Csaknem 2 év
A projektet még a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában indította útjára a Vekker Műhely a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával 2019 elején, ahol összesen 10 foglalkozást tartottak, és az ezeken készült nagyjából 250 darab festményből ugyanott kiállítást is rendeztek. Komáromban eredetileg márciusban tartották volna meg a műhelymunkákat, de mint sok minden mást, ezt a programot is elsöpörte a járvány, így egészen szeptemberig csúsztak a megvalósítással. A Duna menti városban az Eötvös és a Béke utcai alapiskola, valamint a Marianum felső tagozatos diákjai vesznek részt a foglalkozáson, amelyet ezúttal a Kisebbségi Kulturális alap mellett Komárom városa is támogatott.